Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-119
407 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947, mányra hárul — hogy a lelki konszolidáció megteremtessék ebben az országban, (Élénk taps a vártonkívülieknél és a. szabadsápvárt soraiban) amikor végre a multak könnyű hibái felett szemethunyunk és a szelekciót az' őrségváltásnál — nem szeretem ezt a rossz szót használni, de mégis kénytelen vagyok, mert nem jut más az eszembe — csak a bűnösség szempontjából ejtjük mes:, és átsiklunk a h ; bakon. Mert hiszen majdnem mindenki hibába esett ebben az országban: merném azt mondani, hogy csaknem mindenki hibába esett, legfeljebb azok nem, akiknek nem volt módjukban hibázni, vagy akiknek a hibája nem derült ki. Méltóztassék elhinni, hogy ennek következtében sokkal rombolóbb a demokrácia jövője, a demokrácia hitében való megerősödés szempontjából is. ha látjuk azt, hogy egyes magas közéleti polcokon vagy nns-as társadalmi polcokon még ma is. sőt nyilvánvalóin a Jövőben is olyan* emberek állnak és ülnek, akik a hibát ennen úgv elkövették, mint alantasaik, de eltűrik, hogy alantasaikat esetleg sokkal kisebb hibákért, mint amilyeneket ők követ'ek el. kenyerüktől, megélhetésüktől fosztanak meg. (Űpy van! Űpy van! — Élénk taps a pártonkívüli éknél és a szabodsáavárt soraiban.) Ez nem közéleti erkölcs, ez nem jó példa, ez nem tesz jó hatást a demokrácia megszerettetése szempontjából- (EPV hona a szabadsáapártről: A vezetőknek minden szabad! — Purragi György (pk): Bűnbocsátó levél kibocsátására csak egy pártnak van monopol in m a! Ez a baj!) Mélyen t. Nemzetgvűlés! Ennen ezért nzt hiszem, ebben a tekintetben sincs és nem is lehet különbség köztünk, csak okos, józan végrclr''';'i'v 'i van sziík«ég. Mondom, ol kell érkeznie a .megbocsátás ama szellemének, amelv bizonvos határvonalat húz ós e határvonal alatt azután nem kutatja^ többé a hibákat: mert hiszen sok ember itt csak hibába esett és nem bűnbe, esak a családja nyugalma vagv békessége érdekében. Tudok cv esetet: küzdöttem valakinek jövendő sorsáért, mert egv egvs^erű nyilatkozatot tett beteg gyermeke gvósrvíthatása érdekében, mert erre rá volt kényszerítve. Ezek felett el kell tekintenünk, végre le kell zárnunk a múltnak ezt a gyászos korszakát Ha ezt egyszer lezárnunk, az q demokrata fejődése iránvában sokkal nagvobb lendítő erővel bírna- (Űpy van! ŰPV van! — Taps a szabadsáapárton és a vártonkívülieknél.) Igen t. Uraim! Olyan helyzetet, olyan lelkiállapotot kell véére ebben a magyar társadalomban teremteni. — méltóztassanak ezt megérteni — hogy ha valaki akarata és legjobb elhatározása szerint a fennálló törvényeknek engedelmeskedve tisztességesen és becsületesen dolgozik, biztonságban lehessen, (Űpy van! Ügy van! — Élénk tavs a pártonkí vüliek és a szabadsáppárt soraiban.) biztonságban lehessen kenyere felől, biztonságban lehessen emberi jogainak zavartalan élvezete felől biztonságban lehessen afelől, hogy senki sem fog éjszaka becsengetni az ajtaján (Űpy van! Űpy van! —Élénk taps a vártonkívülieknél és a szabadsáppárt soraiban.) és nem fog ják őt esetleg illetéktelen és alaptalan vádak alapján meghurcolni, különböző veszedelmeknek és szenvedéseknek kitenni. Ezt a korszakot pedig igen könnyű megteremteni, mert mára már, azt hiszem, megérett erre ab idő: és ez sokkal nagyobbat és jobban lendítene a demokrácia szekerén, mint bármi másévi április hó 9-én, szerdán. 'i'.S Igen t. Nemzetgyűlés! A mai aktualitás kapcsán még egy kérdést kell itt felemlítenem. (Halljuk! ^ a szabadsáppárt oldalán.) Miután Juhász képviselőtársam szemrehányást tett nekem, hogy Rónai miniszter úr sürgősségi javaslata ellen szavaztam, már jeleztem neki, hogy még a mai ülésen meg fogom ezt az álláspontomat indokolni. Ezt is egyik hibájául rovom fel a kormánynak, hogy nem egészséges taktikát, parlamenti munkarendet követ. (Ipaz! Űpy van! « vártonkívülieknél és a szabadsáppárt oldalán) Méltóztassék elhinni azt. hogy én itt abszolút objektíve beszélek, mert — h ogy úgy mondjam — saját szakmámról beszélek, azokról a kérdésekről beszélek, amelyekről ex cathedra beszéltem több mint két esztendeig. (Rónai Sándor kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter: Szóval akkor a szövetkezeti szakmában is otthon van?) Nem a szövetkezetekről beszélek, — majd rátérek a szövetkezetekre — mos't a jogrendről beszélek. (Nagy Vince (msz): Ideges a miniszter úr a szövetkezeteknél! — Pfeiffer Zoltán (pk): A parlamentáris kormányzás feltételeiről van szó! — Zaj) A parlamentnek is megvan a maga feladata és hivatása, a kormánynak is megvan a maga feladata és hivatása. Nem célom, hogy most itt részletezzem a dolgot, de nem kétséges az. hogv a parlamentnek a nemzet akaratát visszatükrözni a hivatása: minden egyes képviselő, aki itt ül. bizonyos megbízás alapján ül itt, amelyet vagy a választás adott neki, vagy — amint ez nekem éppen szerencsém volt — a nemzetgyűlés által való kiküldetés alapján kapta , ezt a megbízást. (Juhász István (szd): Tényleg szerencséje! — Napy zaj. — Pfeiffer Zoltán (pk) : Történe'mi érdemei vannak! — Juhász István (szd): Ne tessék bizonyítani! En jobban ismerem ezeket az érdemeket, mint a képviselő úr! Zsedénvi képv ; selő úr nem tehet a történelemből! Nem tehet róla! — Dénes Ts+ván (pk): Rosszul »szabott«közbeszólás! 4 * — Pfeiffer Zoltán (pk): Igaza van! ön sem tehet ezeknek az érdemeknek hiányairól! — Állandó napy zaj. — Az elnök többször csenget.) Végtelenül táj, képviselőtársam, hogy személyéé térre viszi át ezt a vitát, mert azt hi" szem, láthatták, hogy iminden szavammal mindent elkövettem, hogy az abszolút objektivitás hiangját üssem meg. és éppen most mondottam azt, hogy mint szakember szeretném ezt a kérdést fejtegetni. (Parragi György (pk) gúnyosan: De ez az, amire nincs szükség ma: a szakemberre! — Egy hanq a kisgazdapártról: Dehogynem! Hiszen szabó beszél a sző vétke zetről! — Juhász István (szd): Azt hiszh nem értek hozzá annyit, mint a képviselő úr! — Az előbbi közbeszóló a kispazdamftról: Nem! Nem! — Juhász István (szd): Mién nemi — Nagy Vince (msz): Mert mindig melléfog! 7| Juhász István (szd): Most nevessen a saját I hülyeségén! — Felkiállások a szabadsáppárt I oldalán: Rendre! Rendre! — Zaj. — Az elnök ! többször csenget. — Egy hang a pártonkívüliek ; soraiban: Ez a hang jellemző! Ilyen hangot használ a parlamentben! Rendreutasítani! • — Állandó zaj. — Az elnök csenpet.) Azt hiszem mélyen t. Nemzetgyűlés... (Felkiáltások a szabadsáppárton: Halljuk az elnököt!) Elnök: Juhász képviselő urat sértő # közbe•szólásáért rendreutasítom!. (Taps a pártonkívülieknél és a szabadságpárt soraiban. — Köz I beszólás a szociáldemokratapártról: Provokál ! jék tovább!) »
