Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

405 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. nak az eredményeknek láttán, amelyekről az egyes tárcák keretében a miniszter urak be számoltak. És éppen így — megmondom egészen őszintén — megelégedésééi hallgattatni a miniszterelnök úr beszédéibein az ő programmja során felsorakoztatott tervek javarészét, ami kétségtelenül azt mutatja, hogy a koitmányban van akaraterő ennek az újjáépítésnek to" vabbfolytatásáira, A miniszterelnök úr beszédéből azonban kicsendült az is, — hia talán nem is egész megnyugtató módon hangisúlyozta — hogy szükségesnek mutatkozik az eképpen kialakított forradalmi jogrendnek — o nem ezt a kifejezést használta — a megérő sitése. Igen t. Nemzetgyűlés! Amikor én jogrend' ről beszélek, akkor nem a régi rendszer mindent elnyomó, temetői csendet biztosító jogrendjéről akarok beszélni, mert ez nem jog Tend volt, hanem a jogtalanságnak volt sok vonatkozásban a kodiifikációja. (Ügy van! Ugy van!) Jogrenden mi o&ak az általunk megvalósított, helyesebben: a mi (munkánkkal etklig is tovább kiépített forradalmi jogrendet értjük, — és én éppen ehhez a forradalmi jogrendhez való ragaszkodásomnak akarok kifejezést adni — azoknak a törvényeknek és rendelkezéseknek, annak a rendnek az uralmát követelem, amelyet ez a magyar deanokráciia alkotott', vagy a multakból magáévá tett és eHiisimert. De ennek a jogrendnek â! biztosítására feltét lenül szükség van. Mi demokráciánkat csak úgy belesülhetjük meg, — mert különben a demokrácia dicsérete a mi ajkunkon h iába való szó marad — ha a demokráciának ezt a jog" rendjét is megbecsüljük és tiszteljük. (Parragi György (pk): Ugy van!) És most kellene eüőjönnöm atggályiainiamal igen t- Nemzetgyűlés. Eddig ellimondottaim •mindazt, aminek tek/intetében elistneréissel vasryok a kormányzati rendszer iránt; most ezen a ponton kellene felvonultatnom a kormányzati rendszerrel szembeni aggályaimat, mert úgy érzőm, ez az a pont, alhol a kormány egyelőre még nem tudott úrrá lenni a helyzeten és a mi magunk által alkotott jogrendet nem tudta kellőképpen megerősíteni- és biztosítani. Ezt kétféleképpen értem. Amikor megalakítottuk demokratikus köztársaságunkat, akkor első feladatunknak tekintettük, hogy védjük ezt a köztársaságot. Védenünk is kell, mert látjuk, hogy veszélyeknek van kitéve. íme itt y

an mindjárt az első veszedelem, amelyet a most folyó összeesküvési perben látunk. Erről e

z alkalommal csak azért nem akarok beszélni, mert nem tartom ildomosnak, hogy itt a nemzetgyűlésen közvetlenül az ítélet előtt beszéljek róla. De ugyanúgy, ahogyan védjük a mi torradalom által Létrehozott köztársasiágunk külső formáit, védenünk kell annak belső lényegét és belső tartalmát is. Az 1946:1. te. bevezetésében deklarálta az emberi jogokat és ezzel kifejezésre juttatta azt, hogy igenis ezek a .íogok alkotják demokráciánk fundamentumai/Parragi György (pk): Ügy van! Itt kezdődik! — Helyeslés és taps a szabadságParton és a pártonkívüliek soraiban.) A korma

ny részéről egyelőre még nem látjuk azt az elhatározást, hogy ezeknek a jogoknak a mai időknek is megfelelő törvényes biztosítékát hozni akarná, ezért már most bejelentem, hogy mi— a pártonkívüli képviselők csoportja — ebben a vonatkozásban — követelendő a szabad-. fi

ágjogok tárgyi, törvényi biztosítékát. (Úgy van! Ügy van! — Élénk taps a pár ionkívülieknél és a szabadságpárton.) — a közeljövőben évi április hó 9-én, szerdán. 406 deklarációt fogunk tenni és ezt kérni fogjuk a nemzetgyűléstől. (Helyeslés és taps a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban. — Nagy Vince (msz): Külön törvényben kell "kodifikálni.) Igen t. Nemzetgyűlés! De bizonyos veszedelmeket látok még más vonalakon is. Ezeken a vonalakon azonban az előttem felszólalt képviselő urak, különösen Vándor igen t. képviselőtársam» nagy mértékben kivették számból a szót. (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) Beszélni akartam, mint ilyen veszedelemről, a korrupcióról, amely egyaránt veszedelmet jelent nemcsak demokratikus köztársaságunkra, hanem a demokrácia jövendő fejlődésének útjára, a demokrácia hitelére is és abban a vonatkozásban is, hogy ez a nép szeresse meg végre a demokráciát. (Ügy van! Űav vnn! filénk taps a szabad sáapárton és a pdrtonkivülieknél — Parragi György (pk): Nevelni kell a demokráciára, nem elriasztani!) Nem hiszem, hogy mi, akik ebben a Házban ülünk, ebben a tekintetben ne értenénk valamennyien egyet, legfeljebb az eszközökben nem értünk egyet, amelyekkel ezt a korrupciót el akarjuk fojtani. Azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy a kormány ebben a vonatkozásban is igen sokat tett és a gazdasági rendőrség munkája igen sokszor nagyon is kiváló eredményeket ért el; de meg kell említenem azt is, hogy itt talán néha a túlbuzgalom jelei mutatkoznak: a túlbuzgalom lehetőséget nyijijt azután különböző illegalitásokra és néha olyan irányba billen a mérleg, hogy többet vesztünk a réven, mint amennyit nyertünk a vámon. Itt megint az a hiba, hogy az állampolgári alapjogok, a személyes szabadság védelme nincsen kellőképpen biztosítva. Igen t. Nemzetgyűlés! Beszélni akartam néhány szót a szakszerűségről is, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán. — Nagy Vince (msz) gúnyosan: Van egy szakszerű újjáépítési miniszterünk!) amely éppen az újjáépítés realitása érdekében, a komoly fejlődés érdekében — méltóztassanak elhinni — nagyobb teret kíván és követel. De ebben a tekintetben is kivették számból a szót. Nagyon helyesen hivatkozott Vándor igen t. képviselőtársam egy kérdéskomplexumra, amelyet — ha iól emlékszem — úgy nevezett meg, hogy: a félelem néküli élet hiánya. (Nagy Vince (msz): Reakciós kifejezés!) Itt van még valóban s Dk hiba és ennek biztisítása tekintetében hiányoznak a kormány megfelelő intézkedései. (Dénes István (pk): Halljuk!) Itt vannak hibák és bűnökés voltak ilyenek a múltban is. Azt szokták mondani, hogy a politikusnál nagyobb bai, ha hibát ejt, mint ha bűnt követ el: a hibából nagyobb baj keletkezik. Lehet, hogv a politikusnál ez ÍRy van» de ebben az országban nem mindenki politikus, méer ha annak hiszi is valaki magát, vagv valami politikai parihoz tartozik is. Az emberek ezrei, százezrei, talán milliói is hibába estek a múltban, hiszen 25 évig tart itt egy átkos rendszer felettünk, amely a lelki és fizikai kénvszer minden eszközével törte a leikünkét. Méltóztassanak elhinni, hogy akinek valamelves különleges védelme nem volt az ellen a lelki ós testi kényszer ellen- majdnem kivétel nélkül mind eme /hibába esett. Ebből én csak azt a konzekvenciát! akarom levonni, hogy végre el kell következnie már annak az időnek. —- és ez a feladat a kor» 26* •m