Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-119
403 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. viden vagy hosszabban elmondjam ia magam véleményét. Ugy érzem azonban, hogy amikor a pártok vitatkoznék ezeken a nagy problémákon és ezeknek a sorsa most vajúdik, ez nem elsősorban az én feladatom, mint pártonkívüli képviselőé és nem éppen most. a megajánlani vita keretében. Éppen ezért mai felszólalásomban csak egy-két aktuális problémát szeretnék kiemelni, amelyek ti Ián éppen a mában aktuálisak és amelyekhez volna egykét objektív, valóban magasabb, tárgyi szempontokat érintő megjegyezni valóm. (Halljuk! Halljuk! a szabadságvárton.) Igen t. Nemzetgyű.és! Mindenekelőtt: a tiegnapesti rádióból hallottam, de ma is beszélnek itt arról, hogy ma indulnak meg újra a cseh-magyar tárgyai ások odakint Szlovákiában. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy.az újra induló cseh-magyar tárgyalások küszöbén, azt hiszem mindnyájunknak az az óhajunk, hogy ezek a tárgyalások végre eredményhez is vezessenek és mélységes aggodalommal tekintünk e nagy, nyitott probléma, Szlovákiában élő véreink százezreinek jobbvagy balsorsa felé. De meg kell mondanom, hogy ez az aggodalom nemcsak azért él bennem, mert nézetein szerint egyetlen magyar szív eem lehet közömbös a határainkon kívül élő magyarság kisebbségi sorsa iránt, (Ugy van! a szabadságpárton.) hanem különösen azért is, mert hitem és meggyőződésem, hogy ha sikerülne ebben a kérdésben a magyar és csehszlovák .problémák útvesztőjében mindkét fél részére kielégítő megoldást találni, akkor végre valalhára megnyílnék az út Magyar" ország és Csehország őszinte baráti megegyezése előtt, amelynek szükségtudata, azt hiszem, a magyar demokráciában máris megszületett, «őt ímerném mondani, ináig talán már általános is lett. Erre most nyílhatnék a legjobb, a legkedvezőbb alkalom, amely amellett, hogy a mi részünkre is függetlenségünknek megfejelő szabad külpolitikai lélekzetvéte't jelentene, egyik biztos sarkköve lenne a dunamenti népek demokratikus konszolidációjának, új külpoliti kai célkitűzéseinek és természetesen a dunamenti népek békés együttműködésének isA másik probléma, t. Nemzetgyűlés, »melynek úgy érzem, szintén aktualitása van, az, hogy ez a nemzetgyűlés ma ülésezik itt először a felszabadu'ás ünnepe óta. Két esztendeje annak, hogy ez az ország az idegen járom és fasiszta hordák uralma alól felszabadult. Ugy érzem, hogy amikor a magyar nemzetgyűlésben ezen a napon felszólalok, nem mehetek el hangtalanul e mellett a tény mellett és a magam részérői is tisztelettel kell adóznom azoknak a szovjet hősöknek elévülhetetlen emléke előtt, akik az ország felszabadításáért vértanúhalált szenvedtek és módot (nyújtottak nekünk arra, hogy magyar demokráciánkat az ő segítségükkel kiépíthessük. (Élénk taps.) ,. , , Ez a felszabadulás a magyar nep részére lehetővé te'te évszázados álmaink valóraváltását, a be^ő nyomás alól való felszabadításunkat és a régóta esedékes magyar forradalom megvalósítását- Természetesen, igen t. Nemzetgyűlés, nem gondolt és nem gondolhatott itt mindenki forradalomra, — nem is ez a lényeg — ellenbeni gondolhattunk mind ar^a, arait de facto egy forradalom is elhozhat, de amit elhozhatott volna egy elmaradt békés fej; lődés re form korszaka s amelynek eredményei ime most itt vannak előttünk. Mert egy forradalmat nemcsak a külsőségei tesznek forraévi április hó 9-én, szerdán. 404 dalommá. Nem mindig forradalom és különösen nem mindig eredményes forradalom az, amely külsőségeiben ekként jelentkezik. Ott van például, — ha egy kicsit visszatekintünk a történelembe — az úgynevezett ipari forradalom, amely Angliában játszódott le az 1760-as és 182ü-as évek között, vagy ott van az ugyancsak angliai reformkorszak 1832 tői 1867'ig, amiikoir egy lassú, eredményes fejlődiés következéseképpen vadították meg ugyanazokat a végeredményben forradalmi jelentőségű reformokat, amelyekhez például a francia nép egy külsőségeiben és egész megjelenésében forradalomként jelentkező változás utján jutott el 1789-ben. Voltak viszont forradalmak, — a történelem produkált erre is pél^ dat —, amelyek igenis, forradalmi külsőségek, zaszlolengetések, puskaropogások között zajlottak le, — hiszen ilyen volt 1848ban a februári francia forradalom, ilyen volt a mi 1918-as forradalmunk is — anélkül azonban, hogy a forradalom eredményét megszülték es a nep részére biztosították volna. Mindezt azért mondtam itt el, mert ha a magyar felszabadítás á'tal lehetővé tett igazi forradalmat, — amely igazi forradalom volt — a felszabadítást és ennek eredményeit idegen erőhatalomnak is köszönhetjük, a belső felszabadítást végeredményben a magyar nép évszázados régi vágya és. forradalmi alkotóképessége, alkotóerejének munkája hajtotta végre- Ez a belső fejszabadítás a magyar néP munkája volt, majdnem azt mondhatnám, mundannyiunké. akik erről álmodtunk akik ezért dolgoztunk, s akiknek ezek miatt a z ál" m ^*-i Vaffya , l J es elképzelései miatt a múltban politikai üldöztetésben, vagy pedig szenvedésben volt részünk. Mi meist vailamennyien itt ülünk ebben a nemzetgyűlésben és- kötelességünk megóvni ezt a forradalmi művet, hogy továbbépíthessük a magyar nép megbizásából és akarata szerint. (Helyeslés a pártonkívülieknél.) Elkövetkezett azonban, igen t. Nemzetgyűlés, ennek a forradalmi fejlődésnek egy korszaka, aimiikor ennek eredményeit most már biztosítanunk kell. Helyesen jelölte meg ezt a feladatot a mai kormányzat, de nsn/ár ezt megelőzően az ideigleines nemzeti konmány is, amikor azt mondotta, hogy ez az újjáépítés. Ebben a tekintet ben — talán pártkülönbség nélkül, mindenkinek el kell ezt ismernie — valóban elsőrangút produkált a magyair nép. (Ugy vam! Ugy van!) — értem itt a munkásságot, a parasztságot, a haladó értelmiséget (Taps a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban.) — és ezt erről a helyről a legnagyobb készséggel eüsanerem: a (magyar kormánynak és a magyar, nemzetnek is ebben elsőrendű érdeme van. Mindenkinek el kell ismernie, 'hogy a most folyó újjáépítésnél, az újjáépítés kiterjesztésénél — nevezzük ezt hároméves tervnek .vagy akárminek, hiszen ez mind további újjáépítés — nincs fontosaibb és sürgősebb feladat ebben " az országban, s ennek megvalósítására mindnyájunknak ösisze kell fognunk, mindnyájunknak hozzá kell tennünk a (magunk erejét, mun kakedvót. munkaakarását. Amikor az egyes miniszter urak költségvetési beszédeit hallgattam, amelyekből elénk tárult ez a hatalmas munka, akkor szinte magam is csodálkoztam, — bár itt ültem majd" nem mindennap a nemzetgyűlésen és figye lemmel kisértem az ország hjaladását — azok"
