Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

399 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. mit fog szólni, (Mozgás a szabadságpárton és a kisgazdapárton.) mert a pártok a demokrá­cia pillérei és így felette állnak a miniszter úrnak. (Nagy Vince (msz): Mindenbe beleszóló pillérek!) Ez mélyen t. Nemzetgyűlés, min­denre alkalmas, csak arra nem, hogv a közal­kalmazotti morált elősegítse és fenntartsa» (Helyeslés a kisgazdavárton és a szabadság­várton.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ezek után elérkez­tem a korrupció vádjahoz is. A korrupció, azt hiszem — és ezt őszinfén be kell vallani — igen sokszor már nein is vád, hanem komoly való­ság. (Dénes István (pk): Miért nem szavazták meg határozati javaslatomat?) Kíséreljünk meg ezzel a tünettel és ennek kísérő körülményeivel őszintén és tárgyilagosan szembenézni. Eddig t. i. sokan elmondottuk, hogy korrupció van és a korrupció ellen küzdeni kell. Nézzük most meg, hogy tulajdonképpen mi a korrupció és hogyan tudnánk ellene a legeredményesebben küzdeni. Szerény álláspontom szerint a korrupciót a korrupció céljával tudnánk a legjobban meg­határozni. A korrupció célja az, hogy a (köz­hivatalnok hivatalos eljárása során hivatalos hatalmával visszaélve legtöbbször bizonyos anyagi, vagy más ellenszolgáltatásért kedvez­ményezett elbánásban részesítsen valakit. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton és a szabad­ságpárton. — Pászthory István (msz) : Ha párt­érdekből teszi, az is korrupció!) Tehát a kor­rupció ellenkezik a demokrácia alapelvével is, amely a törvény a közhivatalok előtti egyenlő­séget teszi ia közalkalmazott kötelességévé, te­hát a korrupt hivatalnok ellen mint a demo­krácia ellensége ellen is el kell járni. (Helyes­lés.) De azt is látjuk, hogy a korrupció a közön­séges büntetőjogi értelemben vett crimen tény­álladéki elemeit is megvalósítja, mert benne van a megvesztegetés, tehát a korrupt hivatal­nokkal szemben mint közönséges bűncselek­ményt elkövetővel szemben is fel kell lépnünk és pedig személyeikre való tekintet nélkül. (Ternay István (msz): Pártállásra való tekin­tet nélkül! — Kárpáti Antal (szd): De nagyon fáj mindig a párt azoknak, akik nincsenek pártban! — Nagy Vince (msz): Nekünk van pártunk. Hála Istennek!) Ismétlem, személyre való tekintet nélkül el kell mondanom, hogy egy közalkalmazott ellen egy évvel ezelőtt elrendelték a fegyelmi el­járást egy évvel ezelőtt kirendelték a fegyelmi biztost és a fegyelmi biztos egy év elteltének ellenére sem kapta még meg a fegyelmi irato­kat, az illető közalkalmazott pedig egy tizenhét belövést kapott villát saját költségén tudott helyreállítani, tudott autót szerezni volfc és jövő­beli feleségének és tudott jachtot szerezui nyári szórakozások céljaira és mindezt szerény köz­alkalmazotti fizetéséből. (Ternay István (msz): Jól beosztja fizetését!) Megjegyzem, most megint fegyelmi alait't áll. (Dénes István (pk): Akkor még egy házat fog szerezni!) Mélyen t Nemzetgyűlés! Ha már látjuk, hogy mi a korrupció, akkor lássuk azt is, hogyan lehet vele szemben védekezni. (Révész Ferenc (szd) a szabadságpárti képviselők felé: Hábo­rodjanak fel egyszer már Sulyok fizetésén is! — Nagy Vince (msz): Ugyanannyit kap. mint Faragó, a szociáldemokrata képviselő! Mi nem háborodunk fel Faragó fizetésén sem! — Pász­thory István (msz): Csak maguknak szabad eltemii a-fizetést? Ez nem megvesztegetés! — évi április hó 9-én, szerdán. 400 Zaj. — Az elnök csenget. — Dénes István (pk) : Állítsunk össze statisztikát! — Vásáry József (msz): A maguk szabadságszeretetén háboro­dunk csak fel. — Zaj. — Nagy Vince (msz): Az illegális jövedelmekről beszéljünk. — Pász­thory István (msz): Meg a mozikról! — Prie­szol József (szd): Már megint a mozi fáj! — Nagy Vince (msz): A nem legális fizetésekről beszéljünk! — Az elnök csenget. — Révész Ferenc (szd): A legális parasztnyúzásról! — Pászthory István (msz): Bizonyára Kolosváry Borcsa iskolájába járt, attól tanulta! Csak inget cseréltek! — Zaj. — Révész Ferenc (szd): Na, most lebuktak!) Uraim, talán engem ig hagyjanak kicsit beszélni- (Vásáry József (msz): Kolosváry­Borcsa utódai! — Az elnök csenget.) Amint mondottam, tehát a legelső feltétele a korrup­ció kiküszöbölésének a kérlelhetetlen és sze­mélyre való tekintet nélküli büntetés. Hibás azonban az a rendszer, amely már csak az elkövetett bűnöket bünteti meg, ami­kor más eszközök is rendelkezésére állanak a korrupció elkerülésére. Ilyen a megelőzés. Ez szerintem kettős úton valósítható meg- Az egyik az, ha a közalkalmazottakat kinevezés elótt kellőképpen megválogatjuk, ha megnéz­zük annak a felveendő közalkalmazottnak a múltját is, mert nem minden ember alkalmáé arra az áldozatos, örökös szegénységet jelentő munkára, amelyet a közalkalmazotti lét jelent. Ne engedjünk közalkalmazotti pályára olyqn embereket, akiknek csak múló kaland a köz­alkalmazotti életpálya, addig, amíg egyik­másik új hivatal vezetése, osztály vezetése vagy egyéb beosztás kellő megélhetést és jövedel­met jelent. A másik megelőzési mód az, hogy adjunk minden közalkalmazottnak megfelelő megélhe­tési lehetőséget. Méltóztassanak elhinni, nincs nagyobb kísértő, mint otthon a feleség panasz­kodása és sírása, a gyermekek ruhátlanságá és éhezése. (Ugy van! a kisgazdapárton.) A ma­gyar demokráciának meg kell végre értenie, hogy vannak emberpáriák ebben az országban, akik nem tudnak megélni és segítő kezünket ki kell nyújtani értük, hogy felemelhessük, magunkhoz vehessük őket. (Taps ,« kisgazda­párton.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A közalkalma­zottakkal kapcsolatban el kell még valamit mon­danom- A 30-as években közalkalmazotti nagy­gyűlés volt Magyarországon. Ezen a nagy­gyűlésen megjelentek a kormány előkelőségei és a nagygyűlés tisztikara egy indítványt ter­jesztett elő, hogy terjesszünk memorandumot a kormányzathoz. A Népszava című újság 1931. évi február 24-i száma, amely itt van a ke­zemben, ezeket írja (olvassa): »A memorandum tárgyalásánál mégis egy kis zavar támadt, amely kicsibe mú.t, hogy nem robbant ki nagy zivatarrá. •. A memorandum felterjesztését mindenki helyesli. Egy, csak egy ember van, akinek kifogása van ellene. Ezzel az eggyel sokan egyetértenek, de mégis az elnökség in­dítványát szavazzák meg. Vándor Ferenc az ellenveieményes tisztviselő, akinek beszéde után a jelen volt egyik előkelőség megjegyezte, hogy: nagyoni destruktív beszéd volt ez-« Azért mondom el ezt a kis epizódot, mert éppen, egy mai felszólalásból hallottam, hogy mindenki, aki rámutat valami hibára, az lega­lább is reakciós. Azt- hogy destruktív vagyok, Dréhr Imre mondotta valamikor rólam. Hála Istennek, túléltem a destruktivizmus vádját és túléltem Dréhr Imrét is. - Nagyon kérem a

Next

/
Thumbnails
Contents