Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

397 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. közalkalmazotti kar keresztülment az igazolá sok^ tisztítótűzén, keresztülment a B-lis'akon és úgyszólván alig volt pillanatnyi ideje, amikor féleleim és aggódás nélkül tudott volna gondolkozni, dolgozni, amikor minden nap és minden órában nem attól kellett volna félnie, hogy vájjon mikor kerül ki az utcára. En nem kívánok most érdemben foglalkozni az igazo" lássál vagy a B listával — lejárt dolog ez már, legyen minél előblb a múlté — csalk azt bérem, adjuk meg végre a közalkalmazottaknak a nyugodt életbiztonságot, adjuk meg nekik a reményt, hogy ha becsületesen dolgoznak, akkor megmanaidhatnak a hivatalukban, ne te gyük ki őket naponta újabb félelemnek, írner'^ alhogyan szüksége van a demokráciának arua, hogy a demokrácia védelmében kiirtson minden fe.törő gazt — t

ha kell a legkegyetlenebbül — éppen úgy érdeke, hogy megmaradjanak a becsületes közalkalmazottiak a helyükön és ne kiáltsunk mindjárt feszítsd mag-et, pereat-ot azért, mert akadt valahol egy el évedt gazember aki, a demokrácia ellen tört. Én polgári hitvallásomnál fogvai sem lehe tek a kollektív gondolat híve és éppen ezért kérem, ne tegyünk kollektive felelőssé mindjárt egy egész társadalmi osztályt egyes meg tévedt emberek bűneiért vagy hibáiért. (Ugy van! Ugy van! Taps a kisgazdapárt oldalán.) A másik dolog, ami idetartozik és ami szintén fokozza a félelemnélküli élet hiányának kiépülését, a közhivatalokban meghonosodott, a közhivatalokra ránehezedett párttagtoborzási hadjárat. (Ügy van! Ügy van! a. kisgazdapárton. ~ Nagy Vince (msz): Terror!) Erről a most legutóbb kötött pártközi béke is megemlékezik, mondván azt, hogy a közhivatalokban megszüntetik ezt az erőszakos párttagtoborzási. Ez helyes is, igen t. Nemzetgyűlés, mert hiszen, legyünk őszinték, az előlépésből való kizárásnak fenyegetésével, a segély megvonásának kilátásba helyezésével, vagy egyéb más hátrányokkal, avagy pedig előnyök kilátásba helyezésével pártokba beléptetett vagy átleptetett omberekbol úgysem lesz sohasem megbízható párttag és azzal sem az a párt, amelyet az illető otthagyott nem vesztett, sem az új part, amelybe belépett, nem nyert semmit. örömmel üdvözöljük tehát mi magyar közalkalmazottak, hogy a pártközi béke végre meghozza ennek a hadjáratnak a megszüntetését. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Be is kell tartani!) Én szeretném hinni, hogy ez őszinte szándéka a magyar igazságügyminiszter úrnak is, mint aki — ha jól tudom — alá is írta ezt a pártközi megállapodást. Éppen ezért, mert feltételezem róla, hogy csak egy háta mögött folyó aknamunkáról van szó, amelyről ő semmit sem tudott, méltóztassék megengedni, hogy felolvassak egy részt az igazságügyminiszter úr legfőbb személyi titkára, Hajnal Ferenc miniszteri tanácsos úr által az igazságügyminisztérium és a hozzá beosztott bíróságok kisgazdapárti személyzetéhez intézett, hivatalos altiszt által, hivatalos borítékban, hivatalos órák alatt kézbesített körlevélből. (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.) Ebben a körlevélben az van, hogy (olvassa): »Most az igazságügyminisztériumban tartott tagtoborzó mozgalmunk szükségessé teszi, hogy tagjaink seregei felett szemlét tartsunk és számbavegyük azokat, akik magatartásukkal kívánják megcáfolni a közalkalmazotti kar tájékozatlanságának, elmaradottságának, reakciós voltának vádját«. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, évi április hó 9-én, szerdán. 398 hogy ezt a körlevelet úgyszólván kivétel nélkül csak kisgazdapárti alkalmazottaknak kézbesítették ki, fel kell tételeznem, hogy ez azt jelenti: mindaz, aki most nem hagyja ott sürgősen a kisgazdapártot és nem lép be rögtön a Hajnal Ferenc úr vezetése alatt álló pártszervezetbe, az politikailag tájékozatlan, elmaradott és reakciós voltáról tesz tanúbizonyságot. (Pászthory István (msz): Ezt ők feltéielezik! — Eszterhas György (pk): Ez a koalíció!) Az igazságögyminiszter úr iránti lojalitásból kiindulva még azt is el kell mondanom, hogy amikor egyes megfenyegetett emberek panaszra mentek az igazságügyi államtitkár úrhoz és a dolog híre eljutott az igazságügyminiszter úrhoz is. akkor az igazságügyminiszter úr magához hivatta az > illető urat, aki például a központi járásbíróságon hordáit ta szét ezt a körlevelet, meg az illető telekkönyvvezető urat és megszidta őket. (Egy hang a kis gazdapárton: Vidéken is megkapják!) Nem voltam jelen a megszidásnál, azonban csodálkozással kell megállapítanom, hogy az igazságügyminiszter úr továbbra is megtűri azt, hogy ezek az etrniberek legközvetlenebb környezete ben legyenek, hogy ezek az emberek, akik kontrakarirozni próbálták az ő politikai elhatározását, ma is a legfontosabb bizalmi pozíciókat töltsék be. Ez mindenesetre alkalmas annak a tévhitnek felkeltésére, hogy az a megszid ás talán nem is volt egészen őszinte. (Pászthory István (msz): Hát körülbelül így volt!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A második dolog, amely ezzel kapcsolatos, a jogbizonytalanság kérdése. Alaptörvényeink szerint a magyar közalkalmazottak a fennálló tételes törvények és rendeletek alapján tartoznak intézkedni és eljárni. Ez így volt mindig és nagyon kérjük, méltóztassék megadni a közalkalmazottaknak annak lehetőségét, hogy a jövőben is ennek megfelelően járhassanak el. Mert mit látunk most igen sok esetiben? Konkrét ügyekbe beleavatkoznak — tudom, hogy nem a pártvezetőségek tudtával — a pártemberek is igen sok ügyet aszerint intéztek el.Jpgy abban az ügyben ki vagy melyik párt van érdekelve. Erre a témára később még vissza fogok térni, de előbb a korrupcióról akarok beszélni. Sokat beszélünk a korrupcióról- A közalkalmazottak korrumpálása ott kezdődik, amikor egy hivatalvezető vagy egy hivatal főnök, ismétlem, félreértett pártérdekből, erőszakot alkalmaz a közalkalmazottakkal szemben, hogy az legjobb meggyőződése ellen határozz m. (Ügy van! Ügy van taps a szabadságpárton,) Ma azért teszi ígv vagy úgy az a közalkalmazott, holnap miáír anyagi szempontból és hol napután más dolgokért. (Nagy Vince (msz): Ügy van! Úgy van! — Taps a szabadságpárton.) Tudom, hogy a pártoknak milyen óriási szerepük van a demokráciában, én tisztelem legjobban ezt a történelmi szerepet, és éppen ezért kérem, maradjanak meg a pártik a törvények és rendeletek alkotásánál az őket megillető hatalomnál, ne konkrét ügyekbe igyekezzenek beavatkozni, mert az oda fog vezetni, ami a múltkor megtörtént a kultuszminisztériumban, ahol ^ a miniszter leiratot intézett etryik magasállású tisztviselőjéhez, amelyben számonkért tőle bizonyos szabályellenes dolgokat és akkor az a magasállású adminisztratív köziailkalmazott azt írta vissza a minisz temek: meg fogom kérdezni a pártomat, hogy