Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

367 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. László képviselő úr levelét, amelyben külföldi útjára való hivatkozással négyheti szabadság engedélyezését kéri. Méltóztatnak a kért sza­badságot engedélyezni? (Felkiáltások: Megad­juk!) A nemzetgyűlés a tkért szabadságot en­gedélyezi. T. Nemzetgyűlés! Napirend szerint követ­kezik az 1946/47. évi állami költségvetésrőjj szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szó­lásra következik" a fe Unatkozott szónokok közüli ­Kiss Károly jegyző: Takács József! Takács József (szd): T. Nemzetgyűlés! De­mokratikus államrendünik megszilárdítását én abban a törekvésben látom, hogy gazdasági életünket helyes irányban alapozzuk meg. EDa ez így történik, akkor politikai életünk is mentesül minden válságtól és semmi okunk neon lesz aggódni demokráciánk jövője miatt. Miután ebből a szemszögből nézem a dolgo­kat, felszólalásomban inkjfilbb gazda^ágpolitit­kai kérdésekkel kívánok foglalkozni, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy ezek azok a tényezők, amelyeken politikai építményünk alapszik. A felszabadulás után aibban a hitben fog­tunk hozzá államrendünik kialakításához, hogy csak a demokrácia biztosíthatja majd a imar­gyar nép jogait, gazdasági, szellemi és szo­ciális fejlődését. Ez valóiban í^y is van. Aki pedig a mérhetetlen pusztulásból és kifosztott­ságból eredő szegénységünket, hiányainkat és bajainkat a demokrácia nyakába akarja varrni, az rosszhiszemű politikus, az emberek feledékenységére, vagy ostobaságára spekulál és nem a bajokat akarja megszüntetni, nem a romba döntött országolt' akarja újjáépíteni, hanem a demokráciát akarja hátulról, ledöfni. Ismétlem, csak rosszhiszeműséggel lehet azt állítani, hogy két év óta nem történt itt semmi, illetve ami történt, az mind rosszul' történt. Néhány hete csak, hogy külföldön jár­tam, Nyugat felé, s saját szememmel, saját tapasztalatomból győződtem meg arról, hogy máshol a tizedrészét sem végezték el annak, amit mi magyarok elvégeztünk ,ai romok elta­karítása és az ország újjáépítése terén. Ez a tény azonban nem vonja maga után, hogy ne mutassunk rá azokra a hibákra, amelyek a nagy erőfeszítés lázában talán figyelmen kívül maradtak és azokra a feladatokra is, amelyek megoldásra várnak és amelyeket el kell vé , gezni. T- Nemzetgyűlés! Nem hallgathatoni el azt a meggyőződésemet, hogy nemzetgazdaságunk alapja a föld, vagyis a mezőgazdasági terme­lés. Ez adja a társadalom számára a legelsőbb­reiidű szükségletek kielégítésére szolgáló cik­keket, ez adja az ipari feldolgozásra szüksé­ges nyersanyagokat. Éppen ezért, amíg nem tudjuk biztosítani ezen a réven a nem mező­gazdasággal foglalkozó rétegek élelmiszer­szükségletét, valamint ipari termelésünk nyersanyagszükségletét, addig nem remélhet­jük, hogy akár iparunk, akár bányászatunk teljes kapacitással tudjon termelni. Nemzetgazdasági szempontból tehát sürgős és fontos, hogy mezőgazdasági termelésünkéit mielőbb békenivóra emeljük. Ennek érdekében minden áldozatot, ami csak erőnkből kitelik, meg kell hoznunk. De a földreform során lefolytatott birtok­politikai műveletek is szabjak számunkra sür­fős feladatokat. Amint tudjuk, keirekszámban örülbelül 600.000 az újonnan földhözjuttatot­évi április hó 9-én, szerdán. 368 tak száma. Ezeknek a földihözjuttatottaknak mind anyagi, mind erkölcsi megsegítése' az állam elsőrendű feladata kell, hogy legyen- , Ezen fordul meg mezőgazdasági termelésünk s ezen belül a földreform sikere is. A legsürgősebb feladatok között is első helyen áll a most már nagyon is esedékes ta­vaszi mezőgazdasági munkák zavartalan el­végzésének biztosítása. Különösen figyelmébe ajánlom kormányzatunknak azokat az adato­kat, amelyek szerint az idei tavaszon 3 millió katasztrális hold terület vár felszántásrá és hogy az ősszel felszántott területtel együtt közel 6 millió hold föld vár bevetésre. Nem , tudom, hogy az utóbbi hetekben mennyire haladtak ezek a dolgok, — ezek kéthetes ada­tok — de úgy látom, még nagyon sok hiány van, amelyekre a kormányzat figyelme külö­nösen ki kell, hogy terjedjen, hogy az idén már egy talpalatnyi föld se maradjon beve­tetlenül. A földművelésügyi' miniszter úr a még február elején tartott sajtóértekezletén kilá­tásba helyezte, hogy mintegy másfélezer vagon vetőmagot biztosít a kormányzat Európában lévő raktárakból Biztató kijelentést tett a vetőburgonya, a> cukorrépamag és a lucerna­mag biztosítása ügyében is. / r Teljesen meg vagyok győződve Bárányos miniszter úr ügybuzgalmáról és szakszerű igazgatásáról, de mégis felmerül az aggodalom, vatjjon jelen helyzetünkben, amikor már meg­szoktuk, hogy sokszor nem várt akadályok me­rülnek fel legégetőbb dolgainkban, sikerre ve­zettek-e ezek a vetőmagakciók. Legújabban kapott értesüléseim szerint is nagyon sok községben hiány van a vetőmagvakban. Pe­dig parasztságunkban nincsen hiba. A múlt év őszén az időjárás mostohasága ellenére hihetetlen erőfeszítésekkel az ország szántó­területének közel egyharmadát vetették be es a tavasziak alá is több mint kétmillió holdat felszántottak. . Ha csupán egy vármegyét, Pest varme­gyét veszem példának, látjuk azt, hogy Pest -vármegye gazdái 116133 holddal többet szán tottak fel és 78.000 holddal többet vetettek be, mint amennyi elő volt irányozva. Ezek a szá­mok azt mutatják, hogy népünkben van élni­akarás és hit a demokrácia iránt,-de mutatják azt is, hogy parasztságunk semmivel sem akar hátulmaradni abban, a nemes versenyben, amelyet a városi "dolgozók vívnak hazánk újjáépítése érdekében. Meg vagyok arról győ­ződve, hogy erre a teljesítményre jelenlegi kifosztottságunk mellett a nagybirtokok sem lettek volna képesek, ehhez elsősorbau föld­míves népünk fanatikus földszeretete és cso­dával határos munkabírása volt szükséges.. Ámde az előtte álló nehézségeket parasztsá­gunk csak úgy tudja leküzdeni, ha munka- és áldozatkészségét a kormányzat a lehetőségek megteremtésével elősegíti. Szükség van erre a segítségre, mert parasztságunk sohasem volt olyan pénztelen és elszegényedett, mint mosta­nában. Akár a szántási munkákat, akár a vetőmagellátás kérdését nézzük, mlindenütt a pénztelenség miatti tehetetlenségbe ütközünk, a termelési hitel tehát sohasem volt olyan döntő jelentőségű, mint jelenleg- A kormány­zat által a szántási hitelre engedélyezett 3 millió forint a felszántásra váró több mint 3 millió hold földterületnek még 10 százalé­kára sem elég. Országunknak azon a területén, ahol 1944— 45-ben frontszakasz volt, igém kevés az állat­• s

Next

/
Thumbnails
Contents