Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

369 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. évi április hó 9-én, szerdán. 330 állomány. Ebből nemcsak az következik, hogy a szántáshoz nincs elég igaerő, hanem az is, hogy a földeket nem tudják trágyázni. Igen sok helyen négy-öt év óta egyáltalán nem volt trágyázva a föld és az ilyen földek ter­mésátlaga évrőlévre csökken. A föld szegény, mert ki van használva. . Gazdaképző iskoláinkban >a tanulnivágyó gazdaifjak és a földhözjuttatott gazdák előtt is hangoztatjuk, hogy a földek megjavítására használjanak műtrágyát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a műtrágyagyártás sem érte még el azt a színvonalat, amely mellett az igényléseket ki lehetne elégítene Kívána­tos lenne a gazdákat tműtrágyához juttatni, mégpedig megfizethető áron. Meg kell még említenem, hogy az újgaz­dák mindent megtettek, hogy igavonó állatuk legye;:, mégis igen tekintélyes azoknak száma, akik még most sem rendelkeznek semminemű igaerővel. T. Nemzetgyűlés! Tudomásom van arról, hogy a kincstár tulajdonában levő honvédségi lovakat munkára és tartásra kiadják a gaz­dáknak. Felhívom a kormányzat figyelmét, hogy a lovak kiadásánál az első szempont az legyen, hogy olyan újgazdáknak adjanak egy­egy lovat, akiknek egyáltalán nincsen igavonó állatjuk. A körmendi járásban például az i» megtörtént, hogy olyan gazda kapott lovat, akinek már van lova, de azok nem kaptak, akiknek, nincs. A földmívesnép tenyészállattal való ellá­tására a kormány hitelt engedélyezett- Bihar" vármegyének például a földmívelésügyi mi­nisztérium 150.000 forint ilyen tenyészállat­vásárlási hitelt juttatott, de ekörül is vannak panaszok. Sérelmesnek tartják például a ren­delkezésnek azt a részét, hogy a tenyészállat­vásárlást a vármegyei állattenyésztő egyesü­let csak bizonyos százalék visszatartása mel­lett bonyolítja le, továbbá, hogy a vásárlás csak Békés megye területén eszközölhető és a hitelt egy év alatt vissza kell fizetni, ami igen rövid idő. A parasztság helyzetét csak súlyosbítja egyes közérdekű rendelkezések merev akalma­zása is. Például a közellátásügyi miniszter rendelkezéseinek értelmében azokat a gazdá­kat, akik hőszolgáltatási kötelezettségüknek nem tesznek eleget, megbírságolják. így a so­mogymegyei Jákó községből értesültem arról, hogy ötven olyan gazdára róttak ki magas bírságot, akik a beszolgáltatást nem teljesítet­ték. Ámde itt figyelmen kívül hagytak vala­mit- Ez a község annakidején frontszakasz volt, a gazdák földjeit telerakták aknákkal és* ennek következtében még ma is sok olyau gazda van, aki nem tudta kellően megmun­kálni földjét, mert ezeket az aknákat még nem hatástalanították. Persze az ilyen földön nem is igen volt termés, tehát nem volt mi­ből beszolgáltatni. A kormányzatnak ilyen esetekben figyelembe kellene vennie a körül­ményeket és a már kivetett bírságokat töröl­tenie kellene. Elég haja a gazdának, hogy a földjei aknásak, ne nyomorítsuk helyzetét még bírságokkal is. A vetőmagbeszerzés terén a hitellehetősé­gek korlátozott volta szintén súlyosbította a helyzetet. A gazdák a vetőmagakcióban nem tudnak résztvenni, egyszerűen azért, mert pénztelenségük mellett képtelenek a vetőmag árát ,előre lefizetni. Még kevésbbé képesek arra, £ hogy saját kezdeményezésükhői a he­lyenkint mégis rendelkezésükre álló források­ból szerezzék be a vetőmagot, minthogy azt NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VII. is csak készpénzfizetés ellenébein: kaphatják meg- Felelősségem teljes tudatában szüksé­gesnek tartom a kormány figyelmét ezekre a rendkívül aggasztó, körülményekre felhíyni és kérem, hogy minden rendelkezésre álló hitelforrást állítson a mezőgazdasági termelés szolgálatába. A múlt hetekiben olvastam a lapokban, hogy a minisztertanács kétmillió forint hitel­keretet engedélyezett az újgazdák .vetömag­Ibeszerzésével kapcsolatos kölcsönigénylések kielégítésére, örömmel vettem ezt tudomásul, de aziti hiszem, hogy ez a keret az új gazdák­nak is szűk lesz, pedig vannak régi gazdák is olyan helyzetben, hogy vetőmaghitelre szorul­nak. Vannak olyanok a régi gazdák között is, akiknek ezidőszerint sincs még igavonó­állatjuk. Ámde ne felejtsük el, t. Nemzetgyű­lés, hogy taz ország dolgozóinak ellátása, a mezőgazdasági termelés talpraállítása és a földreform eredményednek megszilárdítása függ attól, hogy a parasztság munkakészségét a kormány a magyar életnek éppen ezen a legnehezebb tavaszán a legmesszebbmenő anyagi támogatásban részesíti-e. A paraszt­ság, különösen pediig az új gazdák megsegí­tésére biztosítani kell a megfelelő hitelforrá­ookat. Ezek azonnali feladatok. Vannak azonban jövőbeni problémáink is. Nagy súlyt kell he­lyeznünk arra, hogy a sürgős feladatok ke­resztülvitele bekapcsolódjék a távolabbi fel­adatok láncolatába. Nem vitás ugyanis és szinte közhely mia már, hogy a földreform megváltoztattál mezőgazdasági termelésünk egész szerkezetét, éppen ezért a jövőben más üzemi rendszerben kell dolgoznunk, mint eddig. A földreform eredményeinek számadatai legyenek intő jelek nekünk arra, hogt az új agrárpolitika helyes irányban induljon el. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Országos Földhivatal adatait, amelyekhői látjuk, hogy a kiosztott 3.258.739 hold területből 370.963 gaz­dasági cseléd és mezőgazdasági munkás ré­szesült juttatásban, mégpedig úgy, hogy a gazdasági cselédek kategóriájánál nem egé­szen 8 és fél hold, az azelőtt nincstelen mun­káskategóriánál pedig nem egészen 5 kataszt­rális hold jutott átlagos»» egy-egy igénylőre. Ha már most figyelembevesszük, hogy az 1930. évi liép számlálás szerrint a gazdasági cselé­dek száma 216.000, a mezőgazdasági munká­sok száma pedig 592.000 volt, akkor kitűnik, hogy a gazdasági cselédek közül 106.000, a munkáskategóriánál pedig 331.000 nem része­sült juttatásban. Ugyanez a helyzet a törpebirtokos föld­míveseknél is. Számuk kereken 816.000 volt, s közülük 214.000 részesült nem egészen 4 hold­nyi juttatásban, 602.000 öfriáMó kereső pedig nem részesült juttatásban. Ezekből a számok­ból kitűnik elsősorban az, hogy a törpebir­tokok száma és területe a földreform végre­hajtása során számottevően megnőtt, ióllehwt. gazdálkodási szempontból talán kívánatosabb lett volna az egészségesebb családi kisbirto­kok erőteljesebb gyarapítása. Kitűnik azonban e számokból az is, hogy 437.000 gazdasági cse­léd és nincstelen munkás nem részesült jut­tatásban. Mi ebből a tanulság? Az, hogy Magyar­ország területe nem elegendő ahhoz, hogy sűrű agrárlakosságát ^az eddigi termelési rendszer mellett kielégítő színvonalon eltart­hassa. Ebből következik az új termelési poli­24 *

Next

/
Thumbnails
Contents