Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

283 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. évi március hó 27-én, csütörtökön. 284 (msz): Tiszta választások! — Zaj a szociáldemokrata^ és a kommunistapárton.) Mi úgy érezzük, becsülettel dolgoztunk a magyar népért és becsülettel fordulhatunk döntésért a magyar néphez. T. Nemzetgyűlés! A magyar nép ellenségei mindent meg fognak tenni, hogy megbontsák a demokratikus összefogást és munkánk sikerét. Költségvetésünk végrehajtásának sorsa attól függ, hogy milyen egyetértéssel vesszük fel velük szemben a harcot. A törvényjavaslatot a magam és pártom nevében elfogadom. (Élénk taps a kommunistát párton és a szociáldemokratapárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Futó József jegyző: Mónus Illésné! t Mónus Illésné (szd): T. Nemzetgyűlés! Kádár János előttem szólott képviselőtársam a politikai élet jelenségei^ említette. Én a magam részéről a gazdasági élet tényezőinek tevékenységét a számok világánál szeretném lemérni. Mindjárt elöljáróban hangsúlyoznom kell, hogy a munkát tartom elsődleges jelentőségűnek és elsődleges fontosságot annak tulajdonítok, hogy hogyan állt a munkásosztály előbb évszázados, majd huszonöt esztendős elnyomatás után neki annak, hogy szabad hazában szabad életet teremtsen és biztosítson a maga számára. Számtalanszor elmondottuk itt ia parlamentben, az ország népe előtt is, hogy milyen állapotban volt az ország a felszabadulás idején. Számtalanszor megismételtük, hogy a pincelyukból . előbújó proletariátus hogyan állott a munkapadok mellé, amelyidket először neki kellett a romok közül előkaparni, roncsokból összeállítani, és hogyan kezdett el földjén dolgozni a paraszt, sokszor gazdasági eszközök. állatok nélkül, egyszóval: hogyan teremtett a munkásság új termelési lehetőségeket ebben az országban. Nem árt azonban* Iha ezt az elvi megállapítást a számok viliágánál megnézzük ós gyakorlatilag számokkal is illusztráljuk. Nem árt, ha ismételten emlékftétbe idézzük, hogy miiyen kár érte gazdasági életünket a háboirú és következményei által. A háború és következményei ka Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtése szerint a magyar nemzeti vagyonban 22 milliárd aranypengő, azaz 88 milliárd forint kárt okoztak. E károk nagyobb része a hadműveleteik következménye, de több imánt 6 milliárd aranypengő — 24 milliárd forint — a németek és nyilasok által okozott kár. Ha ezekből a károkból a háztartási károkra, eső 11-8 imiilliárd pengőt leszámítjuk és ,a háztartása károkról megállapítjuk, hogy azoknak túlnyomó részét munkások t - és kisemberek szenvedték, marad 10.2 milliárd aranypengő, amelynek megoszlása a következő: a mezőgazdaságra 3.7 milliárd aranypengő esiik, a gyáriparra 2 milliard, a bányászatra és kohászatra 0.1 milliárd, a kisiparra 0.7 milliárd és a közlekedésre 3.7 milliárd arianypengő. Ezeket a kálrokat természetesen regenerálni a rendelkezésre álló rövid idő alatt annál kevésbbé lelhetett, mert hiszen termelésünk sem érte el és nem iis érhette el « békebeli nívót. Ma már mindenesetre ott tartunk, hogy a nemzeti jövedelem egyes számítások szerint 12 milliárd forint, más számítások szerint 14.8 milliárd forint, ami a békebeli 5.2 milliard pengőnek. aziaz 20.8 millláírd forintnak HO. 1 illetve", más számítások szerint 70 százaléka. Nem lehet azonban ennél ,

a kérdésnél figyelmen kívül hagyni, hogy ,

a nemzeti jövedelem Magyarországon mindig rendkívül alacsony volt. A Weltwirtschaftsarehiv 1938. évi első kötetében viam egy nemzetközi dolgozat,, amely kiszámítja azonos vásárlóértéSkű dollárban a különböző államok egy fejre eső nemzeti jövedelmét. Nem akarom itt a t. Nemzetgyűlést a számok tömegével untatni, nem is eléggé világosak, nem elég plasztikusak ezek ,a^ számok, elég, ha megmondom, hogy az egy t állampolgárra eső nemzetii jövedelem fejkvóta egynegyed része volt az Egyesült Állaimiok polgárai fejkvótájának, egyharmad részénél Miig több, mint Angliában és Svájcban, kétharmad része a holland fejkvótának és fele « svéd és

1 francia állampolgároknál cső fejkvótának. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar dolgozó a háború előtt is elviselhetetlenül alacsony életszínvonalon élt. Minthogy itt nemcsak ^a tények megállapításáról, hanem a felelőség lerögzítéséről is szó van. hozzá kell tenni, hogy • Minek az alacsony életszínvonalnak előbb a liberális kapitalista, majd később a fasiszta diktatórikus államhatalom gazdasági és adópolir tikája, a nagybirtok termelési és bérpolitikája, a protekcionizmussal felnövelt nagyipar niunkabérirányzata és a hitelpolitika tendenciózitása volt az oka. Szokásban van mostanában, legutóbb Halter Béla képviselő úr. most Sulyok képviselő úr a jelenlegi kormányzatot tette felelőssé a munkásság életszínvonalának alacsonyságáért és kifejtették azt a véleményüket, hogy az államosításnak csak akkor van helye, ha az államosított üzemek rentábilisak és ha ezzel magasabb életszínvonalat tudnánk biztosítani a munkásság számára. Anélkül, hogy általánosításba akarnék esni és anélkül, hogy egyedül akár Halter képviselő urat, mint textilgyári vezérigazgatót tenném felelőssé a tőkegazdálkodás hibáiért, meg kell mondanom, hogy függetlenül a világpolitika adottságaitól és a világgazdasági adottságoktól, függetlenül Magyarország túlnyomóan agrár-jellegétől, a mindenfajta magyar nagytőkének nagy része van ebben az alacsony életszínvonalban. Sulyok Dezső képviselőtársam beszédében mindjárt adatokat is szolgáltatott arra, hogy az államosított szénbányák deficittel dolgoznak. Ezt mi úgy is tudtuk. Sopronban a Bányászati Akadémián az Akadémia professzorai, akik nem is szocialisták, nem is kommunisták, már 1942-ben írásban fordultak a bányatársulatokhoz, a bányabárókhoz, amelyben lefektették, hogy ha az a rablógazdálkodás folyik az állami szénbányákkal, (ügy van! Ugy van! a kommunista párt sorait>an.) amely a németek alatt folyt, akkor egy-két év múlva olyan óriási lesz a deficit, hogy azt nem lehet elviselnie .a szénbányászatnak és most csodálkoznak azon. hogy ilyén gazdálkodás után ilyen aránylagosan kevés deficittel zárultak ezek az üzemek! De az államosított szénbányák deficitjét itt számokkal is illusztrálta a képviselő úr és azt mondotta, hogy ez la deficit októberben 7.8%. novemberben 15%, decemberben pedig közel 48% volt. Ez előttünk új. Ez valószínűleg úgy jött létre, — továbbolvasok a képviselő úr beszédében, — hogy december hónapban, karácsonykor jutalmakat fizetett ; ki a MASz a dolgozóinak és ezt most egy hónapra állította.