Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

269 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. évi március hó 27-én, csütörtökön. 270 »egy (hároméves... (Pászthory István (msz) : Hol leszünk három év múlva? — Rudas László (kp): Maguk sehol sem lesznek! — Zaj a kom,' munistapárton.)'N&m vagyok jós, nem tudom megmondani, de körülbelül sejtem. (Pászthory István (msz) a kommunistapárt felé: Hát maguk hol lesznek? — Pásztor Imre (szd): Mi majd csak itt leszünk! — Pászthory István (msz): Majd meglátjuk! — Piros László (kp): Nem kell ahhoz három év! — Pászthory István (msz): Azt a nép mondja meg és nem az erőszak és terror!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó Árpád (kg): ...hogy lehetővé válik egy komoly hároméves... (Piros László (kp): Fasizmust nem tűrünk Magyarországon! Nyugodjanak bele!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Szabó Árpád (kg): ...tervgazdálkodás alapjainak a lerakása. Ennek következetes végrehajtása remélhetőleg az összes dolgozók életszínvonalának (elmélkedését és a parasztság teherbíróképességének fokozását fogja ereo> ményezni. A parasztság a hároméves tervvel kapcsolatosan el van szánva a leghősibb munkára és a legsúlyosabb áldozathozatálra. Ezzel szemben azonban joggal elvárhatja és megköveteli, hogy a demokráciában ne másodrendű tényező legyen, (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton. — Gyurkovits Károly (szd)i Ugy van! így lesz!) hanem a többi dolgozókkal egyenlő jogokban részesüljön. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton.) A parasztság boldog részese kíván lenni a demokráciának, mégpedig annak ,a demokráciának, amelyről Válgvölgyi Tibor t. képviselőtársam megállapította — megint idézem — hogy ez nemcsak szavazati jogot jelent, nemcsak a nép részvételét a politikai életben és részesedését a politikai hatalomban, hanem jelenti azt a törekvést, hogy a népet, a dolgozó osztályokat valóban uralkodóvá akarja tenni a gazdasági életben, a közigazgatásban, á kulturális életben, tehát a társadalmi élet minden síkján (Pászthory István (msz) gúnyosan: Látszik ez most nagyon!) Ehhez méltán csatlakozik Pongracz Tibor barátom ragyogó megállapítása, hogy jog nélkül nincs szabadság, szabadiság nélkül nincs demokrácia. (Ugy van! Ugy van!) A demokrácia alapelve és gyökere végeredményben mégis csak a szeretét, mert a gyűlölet sem egyént, sem népet nem tett naiggyá. A szerété- ten keresztül jutunk el ahhoz a demokráciához, anMy az egyént és a közösséget a legszervesebb együttműködésre tudja hangolni. Egy ilyen demokráciának örömmel válik részeséve bármelyik magyar paraszt. (Helyeslés.) Eszembe jut Károlyi Mihály volt köztársasági elnök úrnak az a megállaipítása, (Bencsik Gyula (kg) államtitkár: Halljuk!) hogy a parasztiságnak szüksége van bizonyos fokú szocializmusra. Legyen szabad David Edward művéből az egyik dán szociológus következő megállapítását idéznem (olvassa): »Másfél évszázaddal ezelőtt Dánia meg a legalacsonyabb vagyoni fokon állt Europa szegény népei között. Az éghajlat zord es változó. Rövid, szeszélyes a nyár. A ta'aj sok vidéken részben nagyon sovány s még ma is hosszú idletig tartó munkába kerül, amíg megművelik. Más orszáeok földművesei a legtöbb tekintet' ben szerencsésebb éghajlati feltételek mellett dolgoznak. A dán parasztnak azonkívül a műit század elején sok nemzedéken áthúzódó rossz kormányzattól kellett szenvednie;, akárcsak nekünk. Ha pedig most nézzük Dániai munkabíró földművelő népességét, a maga büszke tartásában, derűs tekintetében, társadalmi állása miatt büszke öntudatában, akkor úgy rémlik, mintha teljes szociális átalakulás ment volna végbe.« Nos, a magyar parasztság is ilyen szociális átalakuláson akar átmenni, (Mizsei Béla (kg): Nagyon helyes!) mint a dán paraszt. Azért választotta mintaképül a dán parasztot. Ami pedig ugyancsak a volt köztársasági elnök úrnak azt az intelmét illeti, hogy a parasztság helyezzen súlyt a szövetkezeti rerdszer mielőbbi kiépítésére és figyelmébe ajánlja a parasztságnak az úgynevezett termelő szövetkezeteket, nekem, mint aki 49 év óta forrtam össze a parasztsággal és ismerem a parasztság egységes véleményét a szövetkezeti kérdésben, meg kell állapítanom, hogy a parasztság már régen döntött a szövetkezeti közgazdasági forma mellett. E körülménynek ékes bizonyítékai az ország különböző vidé" kein virágzó feldolgozó, értékesítő'és fogyasztási szövetkezetek. Hogy egyszer már haza is beszéljek, ott van például Mezőberény község, ahol három igen-igen nagy forgalmú fogyasztási szövetkezet működik 7 fiókkal. Van termelő szövetkezete malommal és fateleppel, van földműves szövetkezete és az a csodálatos, hogy ezek a különböző szövetkezetek, amelyekben pedig a különféle pártok tagjai helyezkednek el az igazgatóságban, mégis a legteljesebb egyetértésben folytatnak összmunkát. Megegyezve, egy közös igazgatóságot állítottak a szövetkezetek élére, (Taps a parasztpárton) hogy minél kisebb legyen az adminisztráció. (Helyeslés a szociáldemokrata-, a kisgazda- és a parasztpárton.) hogy minél többet juttathassanak a ' termelőknek tennelvényeikért. (Taps a kisfjazddi, a szociáldemokrata^ és Kmrasztpárton. — Nagyiván János (msz): De azok nem politizálnak! — Mizsei Béla (kg) a szatutdságpéW felé: önök miért nenvtapsolnak! Ez a helyes és jó dolog! Itt ruházkodik fel a paraszt! - Zaj.) Meg kell mondanom, t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar parasztság a szövetkezeti közgazdasági formának természetesen azt a formáját választja, amely, már Dániában bevált. A dánok a magántulajdon, az egyéni kezdeményezés és az individuális termelés teljes tiszteletbentartása mellett a mezőgazdasági termények feldolgozása, értékesítése és a mezőgazdaság által szükségelt áruk, anyagok ós gépek nagyban való beszerzése vonalán keresik a szövetkezeti megoldást és a termelés területén csak annyiban veszik igénybe a szövetkezeteket, amennyiben részben a nagyban való beszerzés előnyeivel, részben pedig az egyes egyének anyagi erejét meghaladó és egy mező

: gazdasági kisüzem által teljes mértékben ki nem használható gtépek közös ^beszerzésével és közös használatával lehetnek a parasztok segítségére. • A szövetkezeti rendszer helyes kiépítésevei és a népfőiskolák megteremtésével érte el Dánia azt az eredményt, hogy ima a nyugati ipari államok között a legvagyonosabb és legműveltebb parasztállam. Ezt az utat kell nekünk, magyar parasztoknak is követnünk. (Ugy van! a kisgazdapárton.) A szövetkezeti ' törvény sürgős végrehajtásával és közoktatásunk demokratikus átszervezésével kell a kormányzatnak siettetnie azt a szociális átalakulást,