Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

•J(î7 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. évi március hó 27-én, csütörtökön. 268 munkásság (Zaj.) az 1938-as bér 40%*ából kény­telen megélni (Halljuk! Halljuk!) — mondom, mai értékének 40%-ából, amit nagyobb vonalú számítással, mondjuk, havi 1200 forintban ál­lapítok meg, (Egy hang a szociáldemokrata­párton: Rontja a forintot!) tehát havi 1200 forintból meg kell éiná* a legelőkelőbb tisztvi­selőnek is. Mert ha 1200 forintból nem tud meg­élni, akkor igazán nem méltó arra. hogy a de­mokráciának részese legyen. Ugyanakkor ter­mészetesen arra is tekintettel kell lenni, hogy az alacsonyabbrendű tisztviselők javadalma olyan csekély, hogy abból nem lehet megélni. Ezeket tehát viszont arányosan fel Ikell vinni egy létminimumra, amelyet én körülbelül 300 forintban tudnék ma megállapítani. (Felvinczi László (msz): Abból meg leheti élni? — Zaj.) Ez az- 1:4 arány körülbelül^ megfelel annak a gyakorlatnak, amit — ha jól tudom — Finn; országban léptettek életbe. (Felvinczi x Lászlő (msz): Háromszáz forintból sem lehet meg­élni —- Bognár József (kg): 160-ból még ke­vésbbé!) Végezetül hadd szóljak néhány szót éppen a felhatalmazási kérdés megvitatásánál arról a néprétegről, arról a dolgozó csoportról, amely a miagyar köztársaság legnagyobb rétege és amely az ország terheinek oroszlánrésze alatt roskadozik. A hivatalosan megállapított há­borús károk legnagyobb hányadának ő az osz­tályosa, a jóvátételi terhek az ő vállát nycmják a legsúlyosabban, az újjáépítés költségeit túl­nyomóan netki kell elviselnie. A t. nemzetgyű­lés nem egy tagja még csak nem is tudja el­képzelni, hogy a parasztság milyen rettentő adóterhek alatt. nyög. (Ugy van! Ugy van! a hi s gazdapárt soraiban.) Eltekintve a gaboná­ban megállapított földadótól és annak járulé­kaitól, egyéb adóktól és ármentesítési költsé­gektől, (Egy han-g a szabadságpárt soraiból: Dézsmál) a parasztság súlyos adót rótt le ak­kor, amikor beszolgáltatási kötelezettségének eleget tett, mert 40 forintot kapott a búzáért akkor, nmilkor ... / (Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Annyit sem!) Mondjuk, 38-at. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy lényegesen ke­vesebbet kapott, mint amennyi a búza világ­paritásos ára volt, tehát már a beszolgáltatás­sal is egy külön adót volt kénytelen elviselni. Annak megítélésénél, hogy ez mit :>lent nui, méltóztassanak tekintettel lenni arra. hogy a közellátási miniszter úrnak volt egy 1i rve, hogy amennyiben a b szolgáltatási kö­telezettségnek eleget tett a paraszt, ha mégmeg­1( \ ő feleslegéből hajlandó további búzame?inyi­ségeket beszolgáltani, akkor a?ért a 40 forintos maximális áron felül még egy 80 forintos ba­kancsot és még további 40 forint külön pré­miumot lett volna hajlandó métermázsánkint biztosítani a parasztok részére. Azt hiszem, ezt méltóztatnak mindnyájan tadni, mert hiszen a parasztkéi» viselőkkel ezt meg is beszélték. De tovább megyek. A paraszt terheit való­jában csak azok tudják igazán felmérni, akik a paraszttal együtt élnek és a paraszt életének minden megnyilatkozását figyelemmel kíséri/k. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) A reá újonnan kivetett újjáépítési közmunkaváltsá­gon és a szociális biztosítási járulékokon kívül a paraszt jóformán csak a lelekzetvetelért nem fizet adót. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt soraiban.) Adót fizet, ha lámpát gyújt, ha bá.r­milyen közszükségleti cikket vásárol, fizeti a szabó adóját, ha ruhát készíttet, a kovács, a bognár, a borbély adóját, ha vasaltat, ezekeret javíttat vagy borotválkozik. Mindenki áthá­ríthatja a maga terhét a parasztra, csak ő maga nem tud azokon enyhíteni, mert nem egyszer túlfeszített munkájának eredményé­től is megfosztják az időjárás viszontagságai. (Ugy van! Ugy van! — Dénes István (pk): Gyerünk elő már azzal a törvényjavaslattal, amely ezt megváltoztatja!) Várj drágám, nem lehet ezt csak úgy máról-holnapra előránci­gálni! (Dénes István (pk): önök nem fogad­ták el!) Te is voltál többségi ember és nem hoztál ilyen javaslatot! (Zaj. — Az elnök csenget. — Dénes István (pk): Ott van, Varga Béla elnök úrnak átadtam! — Az elnök csenget. — Dénes István (pk): Megtettem a javasla­tot!) • Elnök: Dénes képviselő urat rendreutasí­tom. (Zaj. — Mizsei Béla (kg) közbeszól.) Csendet kérek, Mizsei képviselő úr! Szabó Árpád (kg): Ennek szemléltetésére csak úgy nagyjából, mert hiszen kellő alapos­sággal és részletességgel az idő rövidsége miatt nem áll módomban felolvasni, bemuta­tom egy 15 katasztrális holdas kisparasztnak a multévi számadását, amely kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a paraszt milyen áldozatokat hoz a köztársaság és a demokrácia oltárán. Hosszadalmas volna ezt részletezni, ezért csupán annyit említek meg, hogy !ha az emlí­tett paraszt feleségének és két kiskorú család­tagjának munkabér igény ét összesen 666 munka­napban állapítom meg és ez után szerény napi 5 forintot számítok fel, akkor ez 3330 forintot tesz ki, — nagyon kevés, de megmondtaöm bogy szerényen — s ehhez hozzászámítom az összes terheit, akkor végeredményben 8749.03 forintot tesz ki. Ha szembeállítom ezzel az aszályos esztendő következtében elért minimá­lis, 2928.50 forint bevételét, — benne van ebben a sertés? aprójószág, tojás, stb. tehát minden bevétel — iákkor uiegállapítJható, hogy a tény­leges hiánya és ráfizetése ennek a szerencsét­len embernek csekély 5820.53 forint. (Czupy Bálint (kg): Ez nem érdekli a baloldalt 1 ?) Ez az összeg lenne a gazda és családtag­jainak egész évi munkabér- és élelmezési el­lenértéke, de nagyon jól tudjuk, hogy még ennyi bevétel nmellett sem lehet szó ruházko­dásról, vagy például az úgynevezett kultúr­igények kielégítéséről. Megjegyzem, hogy ezek­ben ,i (számadatokban nincs benne a beszolgál­tatási kötelezettség teljesítése, mert éppen az aszály miatt olyan minimális tenmés voM, hogy az érdekelt gazda neimi volt képes eleget tenni a beszolgáltatási kötelezettségének. Ennek elmondása után hadd rögzítsem le még egyszer azt az álláspontomat, hogy ha valalhia indokolt volt. a takaaékossálgi elv leg­messzebbmenő kihangsúlyozása ; , felhatalma­zási törvényjavaslat tárgyalása Kapcsán, úgy azt hiszem, ma feltétlenül az. A költségvetés végrehajtása során tehát — ismételten mon­dom — a még hátralévő időben a pénzügyi korímányzat lehetőleg arra törekedjék, hogy. a bevételeket a lehetőség szerint esökkentse és a kiadásokat aíhol lehet, enyhítse, de a parasz­tok vonalán még így is nagyon súlyos csaló­dásoknak lesz kitéve. örülök annak, hogy a koalíciós pártok egymáshoz való közeledésének következtében egy olyan enyhült kormányzati légkör van kialakulóban, (Pászthory István (msz): Na, ne nagyon örüljön még!) amely lehetővé teszi

Next

/
Thumbnails
Contents