Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

263 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. oldalán. — Pfeiffer Zoltán (pk): Az új Ester­házyak, akikről olyan kevés szó esik! — Juhász István (szd): Ne zavarjuk a szónokot! — Vaszkó Mihály (kg): Juhász képviselő úr is írásban adja be h amit mondani akar!) — azt hiszem (Juhász István felé) te is elisimietred, hogy herék vannak bőven — égi beteg közgaz­daságunk testén az élősdiek sokasága szaporo­dik el. A dologtalan heréket éhlhalálra kell Ítélni, az élősdieket pedig le kell égetni a nem­zet testéről, hogy demokráciánk megizmosod­hassak. (Lelkes helyeslés ás taps a kisgazda­párt soraiban.) Erélyesen szem.be kell szállnunk minden olyan bűnös irányzattal, amely a dolgozók -vé­res verejtékéből fakadó munka eredményét megint egy naplopó dologtalan kisebbség JM­vám akarja biztosítani. (Altalános nagy taps a Ház minden oldalán. — Dénes István (pk): Kezdjék már el! — Sulyok Dezső (msz): Es mindenki mondja meg, mire gondol! — B. Szabó István (kg): Mindenki tapsol! Hol lehetnek ezek 1 ?) A földreform végrehajtása és a feudális nagybirtok felszámolása: kétségtele­nül határozott lépés a nemzeti vagyon egyen­letes elosztása felé. Azonban ezt a lépést kö­vetni kell a nemzeti jövieldelemi egyenletes és a dolgozó rétegek által végzett munka arányá­ban való arányos elosztásainak. {Élénk helyes­lés és taps a kisgazdapárt oldalán.) A letfknt korszak a nélkülöző milliók és a fényűző életet élő ezrek nendszere volt. Ezt a rendszert örökre száműzni kell a magyar de­mokrácia életéből, (Justus PáT (szd): Úgy van! De itt maradt képviselőivel együtt!) mert súlyt helyezünk iái békés nyugodt szociális fej­lődésre, mely meghozza végre-valahára a nél­külöző dolgozók milliói számára iis> a nyomor nn'ntes életet. A Független Jüsgazda-, Földmunkás- és PolgáTÍ Párt 1929 iki Mezőbérényben összeál­lított Programm ja á bethleni rendszertől, amely a maga esztelen pénzügyi és közgazda­sági politikájával az első világháború után szép fejlődésnek indult mezőgazdaságot újra a nagytőke kizsákmányoló karjai közé döntötte, elsősorban a zsugoriságig menő takarékos­ságot követelte az államháztartás minden vo- > naián, pedig akkor még a mezőgazdaság leg­alább a. termelőeszközöknek birtokában volt, noha az eladósodottság folytán csak névlie'ges birtokában. Mennyivel indokoltabb 1 ez a taka­rékossági elv ma, (Pászthory István (msz): Ügy van!) amikor ai mezőgazdaság még a leg­elemibb termelőeszközöket is nélkülözni kény­telen, viszont iparunk az elszenvedett háborús károkat és azok következményeit csak hosz­szú ideig tartó szívós és áldozatos' munkával képes helyrehozni. Szembe kell néznünk végre azzal a kétségtelen igazsággal, hogy bűnös multunk következtében koldusországgá süllyed­tünk és koldus mivoltunk mindíeln következmé­nyét az ország minden egyesi lakosa tartozik viselni. (Helyeslés.) A kormányzatnak tehát legfőbb köteles; sége a mai viszonyok között a bevételek lehető csökkentése, a nagyobb jövedelmek megadóz­tatása, (Pászthory István (msz): Az új gazda­goké!) a parasztság terheinek csökkentése, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) a fényűző kiadások leépí­tése (Helyeslés.) és általában a kiadások esz­közlésénél a legnagyobbl körültekintés, ha el akarja keírülni at kormány a költségvetési év évi március hó 27-én, csütörtökön. 264 hátralévő részében a súlyos, kellemetlen csaló­dásokat. A bürokrácia leépítése és a közélet meg­tisztítása a korrupciótól hathatósan segítené elő a költségvetés realitását. De mindezeken túl a takarékossági szem- x pontok az irányadók. Ideje volna már a mi­nisztériumok összevonásának kérdését is napi­rendre tűznd. (Helyeslés a kisgazdapárton. — Pászthory István (msz): Súgja meg nekik!) Elég hangosan mondom, nem kell külön sug­dosnom. (Derültség.) Tudom,, hogy a magas mi­niszteri létszám a koalíciós kormányzat vele­járója^ (Élénk derültség.) de bízom abban, (Taksonyi János (kg): A fele is elég volna!) hogy • Iha a koalíció mflgszilárdul és enyhébb légkör alakul ki a kor many zatbajn, akkor nem; egyéni és pártambíciók, hanem a szükségesség fogja megszabni a minisztériuimiok számát. Valósággal ijesztő az államtitkári állások sokasága és az azokkal felmerült súlyos kiadá­sok. A független kisgazdapárt eredeti ^ pro­gnammjában benne van, hogy az állami autók ingyenes használata beszüntetendő. (Pász­thory István (msz): Tízmillióba kerül!) Ezzel szemben rengeteg állami autó fut; nem be­szélve a propagandacélokról meg a nyaralási akciókról, az előbbi szempontok figyelembe­vételével az sem engedhető meg, hogy minden államtitkárnak külön autó jár. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Végeredményben nagyra­becsülöm és tisztelem àz államtitkár urakat, ki­vételes felkészültségüknek természetesen egyik legnagyobb elismerője vagyok, (Élénk derültség. — Pászthory István (msz): Kizárják a párt­ból, vigyázzon!) azonban ezek az urak is éppen olyan közönséges halandók. (Vásáry József (msz): Na, na. Már amelyik!) mint jóma­gam. Azt hiszem, _ bocsánatot kérek — Vá­sáry József államtitkár korában is éppen olyan közönséges halandó volt, mint például én. (Derültség.) Ha tehát a magunkfajta közön­séges halandó fel tudja keresni a maga mun­kahelyét és egyéb tevékenységeinek színhelyét részben villamoson, részben pedig autóbuszon, akkor eat az államtitkár urak is nyugodtan megtehetik, annál inkább, mert amikor ők az állami autót pihentetik, ugyanakkor pihentet nek egy sereg gépjáróművezetőt, akik kivon­ják magukat a termelő munkából és ezzel tíz millió forinton felüli autóköltségen túl sú lyos károkat okoznak a magyar demokrácia* inak, márpedig a magyar demokráciám ik minden munkáskézre és minden munkáskéz munkájának eredményére szüksége vaui. (He­lyeslés a kisgazdapárton és a szabadságpárton. — Lévay Zoltán (msz): Mii is ezt mondjuk! Ezt panaszoltuk már hetekkel ezelőtt! — Pászthory István (msz): Milyen jó ellenzéki beszéd ez! — Mizsei Béla (kg): Ez kormány­párti beszéd.) Ugyanígy szóvá kell tennem a képviselők létszámát. Főképpen azért, mert bizonyos párt­hagyományokat kénytelen vagyok itt tisztelet­ben tartani, (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapár­ton.) hiszen mint a független kisgazdapárt egyik alapítója, élénken emlékszem arra, hogy abban a bizonyos eredeti programúiban az is benne volt, hogy a képviselők létszámát lehető­leg csökkenteni kell. (Helyeslés a kisgazdapár­ton és szabadságpárton.) — Lévay Zoltán (msz) : Már csökkent! — Pfeiffer Zoltán (pk): A kis-

Next

/
Thumbnails
Contents