Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

«61 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. Parasztságot, amely ma már egyedül áll ellen a kollektivizálási törekvéseknek, olyan mértékben izolálják és olyan mértékben szolgáltatják ki a kommunista vezetés alá került különféle központoknak, hogy hiába kíván ez a Paraszt individualista maradni, gazdasági eszközökkel belekényszerítik a kollektivizmusba. (Justus Pál (szd): A kolhoszokba. ahogyan a népgyűléseken mondják az urak!) Ez a célja a malmok községesítésének. Igaz, hogy csak a nagymalmokat kívánják most államosítani, de készen áll a rendelettervezet, amely a gabona beszolgáltatására vonatkozik é« amellyel ezzer kapcsolatban a kismalmok' működésót egyszerűen leheitetlenné teszik. Ezzel elérik azt, t Nemzetgyűlés, hogy a parasztnak terményeit be kell szolgáltatnia a malomba, onnan kapja vissza a lisztet, s ezzel kihúzzák lába alól a gazdasági önállóságnak, a termény fölött való rendelkezésnek utolsó lehetőségét is. (Nagy zaj a szociáldemokrata- és kommunistapáni on. — Justus Pál (szd): Meséljen még valamit!) Hasonló tendenciát szolgál a szövetkezeteknek központosítása is. (Apró Antal (kp): Aljas gyanúsítás!) Ez nem jelent sem többet* sem kevesebbet, mint a szövetkezeti hálózaton keresztül a magyar falu gazdasági életének kommunista irányítás és ellenőrzés alá való helyezését. (Piros László (kp): Hazugság, ügyvéd úr!) T. Nemzetgyűlés! Ezt! a figyelmeztető szót azért mondtam el, mert ma még lehetőség van ezeknek a kivédésére, és azzal, amit itt ismertettem (Apró Antal (kp): Ez is hazugság!) rá akartam mutatni arra, hogy a kollektív gazdálkodás nem feltétlenül jobb és eredményesebb. (Prieszol József (kp): Éppen ez győz meg a helyességéről, hogv maga tiltakozik ellene!) mint a magángazdálkodás, és meo-győződésem az, hogy a magángazdálkodás (Nagy zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban. — Justus Pál (szd): Attól függ kinek jobb! A maigánkapitalisták többet keresnének!) fenntartásával ... (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Sulyok Dezső (msz): ... meerf elélő rendszabályok közé szorításával, az ehhez szükséges tőkéknek a politikai konszolidáció útján való előteremtésével sokkal előbb tudunk Magyarországon eredményt elérni, (Rudas László (kp): Hogyne! A kapitalisták számárai!) mintha ezt a nem államosítást, hanem pártosítást ami itt történt, folytatjuk a gazdasági élet további menetében. (Taps a szabadságpárt oldalán. — Prieszol József (kp): Hogy legyenek összeesküvők a demokrácia ellen! — Justus Pál (szd): Ugy van! — Élénk derültség a szabadságpárton és a pártonkivülieknél — Piros László (kp): Üljenek össze, hogy egyhangú legyen a taps!) T. Nemzetgyűlés! Mivel a mai kormányzatban hem látom azt a garanciát, hogy az itt már részben érvényesült, részben érvényesülni szándékozó tendenciátokat szemben a magyar nép helyesen felismert és valódi érdekeit meg tudja védeni, (Apró Antal (kp): Nem kérdezik meg Sulyoktól! — Zaj.) ezért — mint beszédlem elején kijelentettem — a felhatalmazási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó lelkes taps a szabadságpárton és a pártonkivü' Uek soraiban. — Justus Pál (szd): Beszélt az ellenforradalom!) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott évi március hó 27-én, csütörtökön. 262 szónokok közül? (Állandó zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Hegyesi János jegyző: Szabó Árpád! Szabó Árpád (kg): T. Nemzetgyűlés! Az a kevésszámú képviseld, aki a lezajlott költségvetési vitát állandóan figyelemmel kisérte, megállapíthatta, hogy néhány igazán magas színvonalú és kivételes felkészültségről tanúskodó felszólaláson kívül a legtöbb szónok követte^ azt a szokást, illetve gyakorlatot, hogy a költségvetéssel kapcsolatosan a legkülönbözőbb, különösképpen pedig politikai kérdések tárgyalhatók és ezt a jogot bőségesen ki is használta (Dénes István (pk): Ez a joguk! Ez a kötelességük!) A legtöbb szónok, ha elvétve foglalkozott is a költségvetés szám- és szakszerű bírálatával, végeredményben mégis csak bizalmi szempontból ítélte meg a költségvetést és

# aszerint fogadta el, vagy nem fogadta el, miszerint a kormány iránt bizalommal viseltetik avagy nem. Ezzel szinte feleslegessé tették az appropriációs vitát, melyneJki lényege az, hogy a nemzetgyűlés nyilatkozzék abban a tekintetben, megbízhatónak tartja-e a kormányt arra, hogy a költségvetésben felsorakoztatott bevételeket igénybe vegye és teherbíró képességünket erősen megpróbáltató kiadásokat eszközölhesse. A felhatalmazás kérdése tehát lényegében eldőlt a költségvetés tárgyalása során, mert hiszen minden egyes párt szónoka nyilatkozott a bizalmi kérdésben és nem kétséges, hogy a még hátralévő Ikibltségvetési időtartamra a bevételek igénybevételét és a kiadások teljesítését a koaliciós pártok meg fogják szavazni és a kormányt bizalmukról fogják biztosítani. Az elmúlt költségvetési vita tárgyalásmódja azt a gondolatot keltette fel bennem, hogy talán legjobb volna a jövőben a költségvetési tárgyalást egyesíteni a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásával, mert ezzel is bizonyos menynyiségű időt nyernénk. Ezek után már be is fejezhetném a beszédemet... (Dénes István (pk): A legfőbb "joga a nemzetgyűlésnek, hogy megajánlja-e vagy nem az adókat a nép nevében. — Filó Sámuel (kg): Nem is vitatja senki sem! — Juhász István (szd):, Halljuk Dénest a »nep nevébenl« A költségvetés tárgyalá«iával kapcsolatban a nemzetgyűlés nyilatkozhatott, hogy megadja-e a felhatalmazást, felhatalmazz>a-e a kormányt az adók bevételére, igen vagy nem? Azonban kü-. Ionosképpen nem árt néha ezzel is foglalkozni. Amint mondottam, akár be is fejezhetném beszédemet, ha az appropriációs jog gyakorlásakor nem kellene figyelembe vennünk azokat a tömegeket, amelyeknek törvényhozói jogunkat köszönhetjük és amelyek verejtékes munkájából alakulnak azok a nagy bevételek, amelyek lehetővé teszik a súlyos kiadásokat. Ennek a demokráciában legfontosabb erőtényezőnek, a dolgozó néprétegeknek a hangulatát, a közvéleményt lehetetlen figyelemre nem méltatni, mert hiszen ettől függ elsősorban, hogy sikerülni fog-e egy tartós, békés, nyugodt koaliciós kormányzatot biztosítani. Az ország dolgozói aggodalommal latjaik, hogy a még vérszegény köztársaság népessége között fölös -számmal élnek gondtalan életet a tenmelő munkáiból részüket ki nem vevő dologtalan herék, szabad köztársaságunk testén (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt 17*