Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

249 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. évi március hó 27-én, csütörtökön. 250 káspárti törvényhozás érvényrejutásával és a munkáspárt által íniciált " törvényekkel több beleszólást fog kapni az üzemek ügyeinek a vitelébe, tehát az ipari demokrácia, az üzemi alkotmány Ikiteljesedé&ét várta ezektől az intézkedésektől. Ezzel szemben, t. Nemzetgyűlés, a fejlődés iránya éppen ellenkező. A munkásságnak egyre kevesebb beleszólása van az üzemek irányításába és az üzemek irányítása egyre inkább diktatórikus módon történik. A sok decentralizált üzemi . hierarchia helyébe egy hatalmas és egységes hivatalnok-hierarchia piramisa keletkezett, amely sokkal kevésbbé enged beleszólást a dolgokba, mint amennyire a decentralizált kisebb és állandó ellenőrzés alatt álló hierarchiák ezt megengedik. Amíg korábban az üzemek gazdálkodása a nyilvánosság ellenőrzése mellett történt, öiert a munkaadóknak a munkásokkal folytatott tárgyalásai, a gazdasági üzemek vezetőinek a kormánnyal folytatott tárgyalásai és; az egyes gazdasági vállalkozásoknak egymással folytatott tárgyalásai a sajtó ellenőrzése alatt állhattak és állottak, addig ma az állam védelmét élvező üzemek a teljes titoktartás sötétségébe tudnak burkolózni és a nyilvánosság egyre kevésbbé tud bevilágítani azokba a titkos boszorkánykonyhákba, ahol az üzemek sorsának az eldöntése történik. (Spitálszky Károly (szd): Vagy államérdek, vagy nem!) A munkások tehát ettől a rendszertől nem kapták meg azt a több szabadságot, amelyet vártak és reméltek. (Pásztor Imre (szd): Szóval Ön szerint -Angliában nines szabadság?!) Nézzük a kérdést egy másik oldaláról, nevezetesen arról az oldaláról, hogy a munkás személyes szabadsága és a munka szabadsága Vájjon növekedett vagy csökkent-e az rendszer bevezetése után. Anglia a szabadság klasszikus hazája és kétségtelen az, hogy az angol kormány a régi tradíciók tiszteletibentartásával mindeddig gondosan óvakodott attól, hogy beleavatkozzék a munkás- és niunkaszabadság ott hosszú időre visszavezethető rendszerébe. Kérdés azonban, hogy meddig tudják ugyanezt a be nem avatkozást megtartani. Ha a teljesítőképesség fokozása.a versenyképesség elnyerése, a teljes foglalkoztatás elérése érdekében vallott gazdasági eélokat meg akarják valósítani,, akkor kétségtelen, előbb-utóbb a munkaszabadság klaszszikus szabályait meg kell változtatni és a niunkás- és a munkaszabadság kérdésébe is a központi hatalom irányító kezével be kell avatkozni. Ez csak akkor volna elkerülhető, ha minden egyes munkás önként vállalná az abszolút »egyel

met, önként alávetné magát az időnként közzétett irányító elveknek, és a gazdaságilag l

'osszul ellátott és munkáskézben hiányt szenvedő üzemek felé tömörülne. Ezzel szemben azonban a tényleges fejlődés iráuya azt mulatja, hogy a legnehezebb iparok, a, bánya-, a textil- és az * építőiparok egymásután néptelenednek el, mert a munkások nem vállalják a nagyobb és nehezebb munlka áldozatát (Mozgás Q kommunistapárton.) és inkább azok felé az nzeniek felé tömörülnek, ahol aránylag kisebb niumkával és kevesebb kockázattal lehet ugyanit a keresetet elérni. Ez mutatja," hogy utópiának bizonyult a szocializmus egyik apostolának az a feltételessé, hogy a kapitalizmus rendszerével szemben a szocializmus rendelkezni fog a munkások önkéntes odaadásával és hogy a munkások pozitív magatartást fognak tanúsítani a szocialista rendszerben a munkát nyújtó vállala" tokkal szemben. Az emberi természet nem változott megí (Rudas László (kp): Nem! Nem! — Derültség a kommunista- es a szociáldemokratapárton. — Spitálszky Károly (szd): --tJSTjuk!) és a szocialista rendszerekben is éppúgy az önzés és az önérdek irányítja az egyes ember tevékenységét, mint más rendszerekben. Addig pedig, amíg az emberi természet alapvetően nem változik meg, nem lehet várni, hogy a munkások önkéntesen alkalmazkodjanak ezekhez a magasabb szempontokhoz és kényszer nélkül tegyék magukévá a szocializált üzemekben megnyilvánuló (közgazdasági érdeket. T. Nemzetgyűlés! Ez a folyamat felveti azt az elméleti kérdést is, vájjon egyáltalában öszsze lehet-e egyeztetni a totális kollektivizmus rendszerét a humanista szocializmusnak azzal a rendszerével, amelyet Anglia megvalósítani kíván. A felelet erre a kérdésre valószínűleg »nem« lesz, (Rudas László (kp) : Mi az? A »Gondviselés« sugallta, ezt önnek?) és ott is valószínűleg vagy át kell térni bizonyos kényszereszközökre vagy pedig vissza kell térni a magángazdaságnak bizonyos mértékben szabályozott és rendszerbe foglalt, de a személyi szabadságot mégis tiszteletben itiartó rendszeréhez. T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen, hogy Anglia mai élete élénken bizonyítja azt is, hogy az államosításokhoz fűzött remény nem vált valóra. Már túl vagyunik azon a naiv és kezdeti felfogáson, amely az államosítás tényétől nyomban a termelésnek ós a munkás jólétének emelkedését várta. Kezdetben az volt a felfogás, hogy ha a munkás által termelt többletértéket elveszik a vállalkozótól, a tőkéstől és a munkásnál hagyják s ha így a vállalkozók reakciós haszonszerzése mint tényező kikapcsolódik a termelésből, akikor ez automatikusan a termelés emelését és a munkás jólétének fokozását vonja maga után. (Spitálszky Károly (szd): Normális viszonyok között, azonban nem egy ilyen háború után, amikor az üzemek le vannak rombolva!) • — Nem kisebb személy, mint Morrison, a munkáspárt egyik kimagasló egyénisége állapította meg, hogy ezzel a naiv hittel fel kell hagyni, mert az államosítás ténye önmagában a széntermelést egyetlen csillényi mennyiséggel meni emelte és nem is fogja emelni. (Rudas László (kp): Mi ez? A polgári lelkiismeret kiskátéja?) A széntermelés emelkedése tökéletesen és teljes egészében attól függ, vájjon milyen racionalizálási intézkedéseket tud keresztülvinni a bányák vezetősége, mert egyedül ez ós semmi más nem képes a termelés volumenét emelni. Nagy kérdés, hogy a racizonalizálás helyesebben és gyorsabban vihető-e keresztül egy agyonbürokratizált rendszerben, ahol minden elhatározáshoz az állami fórumoki nehézkessége szükséges, vagy pedig egy magángazdálkodási rendszerben, amely mégis sokkal gyorsabban tud alkalmazkodni az élet pillanatnyi követelményeihez, (Rudas László (kp) gúnyosan- Különösen, ha Sulyok vezeti!) amely sokkal jobban fel tudja ismerni a pillanatnyi szükségességeket és a felmerülő követelményeket sokkal hamarabb és sokkal kevesebb admi-