Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-115

2,35 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947. A 14, § jelen törvény életbeléptetéséről és végrehajtásáról gondoskodik. T. Nemzetgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak ismertetése után. mielőtt rátérnék a továbbiakra, legyen szabad elsősorban á Dunahidak kérdésével foglalkoznom. A kormány a beterjesztett költségvetésen kívül az appropriáció keretében kíván gondoskodni arról, hogy Budapest két fontos hídjának a megépítését megoldja. Hazánk székesfővárosának közlekedését teljesen megbénította a hidak felrobbantása, de nemcsak a főváros, hanem a keleti és nyugati országrészek forgalma isi teljesen megbénult ezzel, örökké példás erőfeszí-" téssel újjáépült a Szabadsághídl és a vasúti összekötő híd» s új hidakat) létesítettünk a Kossuth- és a Petőfi-híd megépítésével. így megindulhatott az ország részei és a főváros két területe között az életet jelentő forgalomA páratlan iramú föllendülés üteme^ folytán azonban meglévő hidaink száma kevésnek bizonyult és sürgős további erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a forgalom nehézségeit csökkentsük. Ezt célozza a törvényjavaslat 13. §-a, amely az említett két, híd megépítését kívánja elősegíteni. E két híd fontosságának jellemzésére álljon itt egy pár számadat ismertetése, amely adatok rávilágítanak ennek a két hídnak a forgalom szempontjából való rendkívüli fontosságára. Az 1938/39. évben a hidakon törtéint forgalomszámlálás adatai a következőket mutatják: a Margithídon összes hídforgalmunk 30.3%-a, az Erzsébethídon 20.1%-a. a Lánchídon 18.6%-a. a Szabadsághídon 17.9%-a és a Boráros-téri hídon 13.1%-a bonyolódott le. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a Margithídon volt a legnagyobb a forgalom, a Lánchíd pedig a gyorsjáratú közlekedési járműveknek volt fenntartva. Ezt a két hi'dát nem nélkülözhetjük, miért is gondoskodnunlk kell ezek sürgős megépítésérői. Az 1931:XIII. te. 7. §-a szerint a Székesfővárosi Dunahídalap szolgál/t a hidak építésére. A belügyi és pénzügyi kormány felhatalmazása alapján a főváros 1.5% ingatlanátruházási illetéket szedett és ez képezte az alap bevételét, amelyet később 1.25%-kai felemeltek. Az állam ehhez csak 500.000 pengővel járult hozzá, de mivel az ingatlanátruházási illeték annakidején igen jelentős volt. azért a megépítésre 28 millió pengőben előirányzott összeghez a főváros részéről nem kellett költségvetésszerű hozzájárulást adni. Most a Margithíd megépítésével kapcsolatban 37 millió forint költséget irányoztak elő. Ehhez Budapesti székesfőváros kölitségvetésszerű hozzájárulása e törvényjavaslat 13. §-ának második bekezdése értelmében 16 millió forint lesz. amelyből az 1946/47. évben tíz millió forinttal kell a fővárosnak hozzájárulnia. T. Nemzetgyűlés! Az előirányzat szerint a Margithíd ez év karácsonyára feleszélességben megépülve elkészül és valószínű, hogy a villamosforgalom is megindulhat) rajta ingajáratokkal. További alkotó munkánk eredményét fogja hirdetni és jelképezni! ez az erőfeszítés. A Lánchíd tervezési és építési költségét gyűjtés útján kívánjuk előteremteni. Reméljük, hogy úgy a belföldi gyűjtés, mint a külfölUí adakozók és magyarjaink segítségünkre lesznek, hogy ez a híd is elkészüljön az első megépítésétől számított száz éves évfordulójára. T. Nemzetgyűlés! Most. amikor a kormány évi március hó 26-án, szerdán. • 236 é -felhatalmazási törvényjavaslattal a nemzetgyűléshez és rajtunk keresztiül a magyar néphez fordul, nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy ne vázoljuk a nemzet előtt azt, hogy e bizalom birtokában melyek a megvalósításra váró feladatok. A nemzet jövedelme^ amely biztosítja a nemzet minden fia részére.^ hogy egy bizonyos életnívón élhet, még nem érhette el a háború előtti nívót. Gazdasági erőinket és javainkat mérhetetlen háborús kár érte. Ezeket számszerint a következőkben lehet jellemezni: A magyar nemzet vagyonállagiai 54.630^000.000 volt 1944-ben. de-1938. évi pengőértékben. A különböző termelési ágakat a következő arányban érte háborús kár: A mezőgazdaságot 17,212.000.000 pengő értékből 3,682.000.000 pengő, ami megfelel 21.4%-nak, a bányászatot és kohászatot 1,811.000.000 pengő értékből 65.000.000 pengő, ami megfelel 3.6%-nak. a gyáripart 3,774.000.000 pengő értékből 2,042-000.000 pengő, ami megfelel 51.4%-nak. a közlekedést 6,256.000.000 pengő értékből 3,689.000.000 pengő, ami megfelel 59%nak. a lakóházvagyont 10,299-000.000 pengő értékből 1.854-000.000 pengő kár érte, ami megfelel 18%-nak» 'az egyéb károk és a magánháztartások kára 15,278.000.000 pengő értékből 10,619.000.000 pengő ami megfelel 69%-os károsodásnak. A nemzeti vagyon állagát tehát összesen 21,951.000.000 pengő, vagyis átlagosan 40.2% háborús kér érte. Ez mutatja mérhetetlen kárainkat, mert a magyar nemzet grazdasági erejének 40%.-át vesztette el a háború alatt. Termelésünk az 1938. évi nívóhoz képest ma már mégsem 40%. hanem a mezőgazdasági és gyáripari termelés ezt! a mennyiségi arányszámot lényegesen túlhaladta. Most. amikor a kormány a felhatalmazással a nemzetgyűlés elé lép és a nemzetgyűlésitől, illetőleg rajtunk keresztül a néptől a felhatalmazás megadását kívánja, nekünk is kötelességünk jövő feladatainkat vázolni, hogy ai nemzet láthassa: minden áldozatot meg kell hoznia, mert egy jobb jövől kiépítését kívánjuk kimunkálni. Eat az országot olyanná építhetjük, amilyenné bölcs vezetőink, tudósaink, mérnökeink, orvosaink, dolgozó értelmiségünk és minden dolgozó magyar ember akarja, mert a demokratikus szabadság nemcsak a szabad élet alapjait teremtette meg e hazában, hanem felszabadította az alkotó erőt is minden vonalon. Rajtunk múlik, hogy milyen országot építünk ennek a nemzetnek. Teendőink: el kell tüntetnünk a múlt feudális rendszer szellemiségét; az alkotó munkába a legnagyobb tudást és szorgalmat kell bekapcsolnunk; meg kell szüntetnünk a háborús kárainkat, törekvő, szorgalmas mu/ikával; mielőbb el kell érnünk a háborúelőtti évek termelési nívóját, hogy ezzel legalább az akkori életnívót tudjuk biztosítani. Azután a korábbi életnívónál magasabb életnívót kell teremtenünk. Az életnívó emelése terén elsősorban nemcsak a javak által nyújtott életnívó emelésére gondolok, hanem a kulturális és szociális életnívó emelésére is. A javak termelését mind a mezőgazdasági, mind a gyáripari, mind a bányászati és kohászati, mind a kisipari termelés vonalán fokoznunk kell. és az ország vérkeringéséi' jelentő közlekedésünket kielégítő módon helyre kell állítanunk. Az életnívó emelését csak úgy tudjuk célszerűen, jól és hamar megoldani, ha teendőinket bizonyos rendszerbe és tervszerűségbe foglaljuk. Ezt a célt) szolgálja a hároméves terv