Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-115
227 hogy az önkormányzatok pénzkezelése bizonyos gyámkodás alatt áll. És ha ez az általa gyámkodásnak nevezett ellenőrzés egy húsz évvel ezelőtt hozott törvényen, az 1927 :V. tc.-en alapul is, azt hiszem, a szükségessége éppen ma tehető a legkevésbbé vitássá. Hiszen az önkormányzatok ma a pótadóztatás megszüntetésével alapjában az állami bevételből nekik átengedett részesedésekből tartják fenn magukat, sőt egyes önkormányzatok ezen felül még jelentős állami támogatásban is részesülnek'. Ilyen körülmények között nem lehet tehát közömbös, hogy a költségvetési kereteiket mire és hogyan használják fel. Kővágó József képviselő űr, a székesfőváros polgármestere pedig mai felszólalásában éppen az önkormányzatoknak jutó részesedés újabb megállapítását tette panasz tárgyává. Mint ismeretes, a főváros esetében a házadóból, valamint a többi egyenesadó bevételből az autonómia részesedése a stabilizáció előestéjén 35*/o-ban állapíttatott meg. Ezt a százalékszámot nagyon nehéz a háborúelőtti helyzettel összehasonlítani úgy, mint azt a polgárK mester úr tette, mert akkor ia főváros pótadókat vethetett ki, más adóbevételei is voltak és a fővárosra és az államra nehezedő terhek megoszlása is eltérő voltLegutóbb a kormány ezt a részesedést 25%ra szállította le. Nem lehetett ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy a vesztett háború következtében -az állam és az önkormányzatok megterhelése közt milyen mélyreható eltolódás következett be. Bár természetes, hogy az önkormányzatokra és különösen a háború által legjobban sújtott fővárosra is különleges újjáépítési terhek szakadtak, ezeknek nagy sága mégis elenyésző azok mellett, amelyeket az államnak a jóvátételi, megszállási és egyéb költségek viselése alakjában kell maf rára vallania. A teherviselésnek ilyen eltoódása mellett à jövedelemmegosztás változatlanulhagyása annyit jelentene, hogy az ön-, kormányzatok, ha nem is irigylésre méltó, de mégis hasonlíthatatlanul jobb helyzetbe kerülnének az államháztartással szemben. Ennek ékesen szóló példáját mutatja az állami és fővárosi háztartás mai helyzetének összehasonlítása. Azokkal az óvatos, sőt pesszimisztikus becslésekkel szemben, amelyek annakidején a főváros 35%-os egyenesadórészesedésónek megállapításánál alapul szolgáltak, az egyenesadó bevételek eddig tényleg lényegesen kedvezőbben alakultak és így sokkal több lett a l'öváros bevétele is annál, mint amit az 1946/ 47, évi költségvetés előirányzott. Ha csak az augusztus 1-től január 31-ig terjedő félév adatait vesszük számításba és a főváros bevételeit erről az időszakról szembeállítjuk az 1937/38, évi költségvetés adataival, akkor megállapítihatjuk, hogy a háborúelőtti költségvetés minden egyes pengőjével szemben ma 3 forint 15 fillér áll a főváros rendelkezésére. Ha ezzel szemben azt vizsgáljuk, hogy az államháztartás ugyanebben az időben mit adott ki, — eltekintve a jóvátételi és a megszállási költségektől — ós a kiadható összegeket az 1937/38. év megfelelő adataival* vetjük egybe, akkor kitűnik, hogy az állam a háborúelőtti költségvetés minden pengőjével szemben 1 forint 90 fillért adott ki, tehát kereken 40%-kal volt roszszabb helyzetben, mint a főváros, de ehhez az összehasonlításhoz hozzátartozik még annak megemlítése is, hogy míg a főváros a maga kiadásait teljes egészében tudja fedezni a beévi március hó 26-án, szerdán. 228 vételeiből, addig az állam esetében még ezeknek a 40%-kal alacsonyabb színvonalú kiadásoknak egyrésze sem volt a bevételekből fedezhető. Az összehasonlítást még annak megemlítésével tehetném teljesebbé, hogy míg az államnál a költségvetési év első nyolc hónapjában a szorosanvett államigazgatási kiadások az eredeti előirányzatot csak fél százalékkal lépték túl ós az egész év folyamán sem igen fogják jelentősen túllépni, addig a fővárosnak módjában állt egy pót költségvetést készítenie, amely.az eredeii költségvetés előirányzatát több. mint 60%-kai túlhaladta Azt hliszem, nem szorul bizonyításra hogy az állami és az önkormányzati .szükségletkielégítés terén bizonyos párhuzamosság fenntartása elengedhetetlen. Nem tudok egyetérteni azzal az érveléssel, amely szerint annak is örülni kell, ha a lerongyolódott gazdasági helyzetben lévő országnak legalább a fővárosa megindulhat az újjáépítés útján. Az ország gazdasági élete igenis egységes és oszthatatlan. A f gyógyulásnak, a fejlődésnek az ország területén mindenütt egyformán kell folynia) 'még akkor is, ha a főváros emiatt bizonyos áldozatokra kényszerül- A szükséges kiegyenlítődésnek meg kell tehát történnie. Enélkül elkerülhetetlenek a gazdasági és társadalmi feszültségek, amelyek azután minden nyugodt fejlődést megakasztanak. Ennek a szükségességnek felismerése már múlt év decemberében intézkedésekre vezetett. Az állami és fővárosi háztartás akkori helyzetének mérlegelése alapján a kiegyenlítődés akként jött létre, — mint azt itt Kővágó képviselő úr is említette — hogy a főváros a folyó költségvetési évben összesen húsz millió forint befizetését vállalta a (közületek támogatási alapjába. Ezt természetesen abban a reményben tette, hogy az adótámogatási kulcs kérdése eziekután végleg lekerül a napirendről. A következő hónapok során azonban • az eltérés az állami és a fővárosi háztartási helyzet közt még inkább nőtt. Az egyik oldalon ugyanis az államra nehezedő terhek még inkább súlyosbodtak, a másik oldalon pedig a főváros bevételei továbbra is növekedtek. E különbség v kiegyenlítésére már nem látszott elegendőnelki a decemberben elvállalt fővárosi hozzájárulás és a kormány márciusban elkerülhetetlennek látta az adórészesedés leszállítását. Tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy a főváros vezetősége nem is annyira az ebből származó pillanatnyi bevételcsökkenést látja aggályosnak^ hanem azt, hogy az adómegosztási kulcs leszállításával a távolabbi jövőre is intézkedünk, amikor remélhetőleg megszűnik az állam és a főváros terhei közt ma mutatkozó aránytalanság és így a békebelihez közelebb álló adómegosztási kulcs alkailnia.zása ismét indolkiolttá válhat. Ezért a főváros vezetősége a maga szempontjából kedvezőbbnek tartaná, ha az adómegosztási kulcs változatlanul hagyásával inkább a főváros által elvállalandó önkéntes hozzájárulást emelnők ugyanolyan mértékben, mint amennyit a kulcs leszállítása eredményez. Ezzel áz állásponttal azért nem tudok teljesen egyetérteni, mert egyrészt a mostani kivételes helyzet, amelyben az államnak aránytalanul több a terhe, mint a fővárosnak»* előreláthatólag még éveken keresztül fenn fog A nemzetgyűlés 115. ülése 1947.
