Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-115

225 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947, utóbbi időkben tett intézkedések folytán az árkiegyenlítő alap bevételei jelentősen fokozódtak és így remélhető, hogy az ezen a címen mutatkozó többletkiadás a következő hónapokban a bevételek révén jórészt kompenzálódni fog. Ezt azért is hangsúlyozni szeretném, mert több felszólalásban kifejezésre jutott, hogy a külkereskedelemben mutatkozó nyereségek 1er fölözése egy darabig nem kielégítően történt. Ezeknek a lefölözéseknek szabályozása most már megtörtént és hónapról-hónapra jelentős bevételeket fog biztosítani az árkiegyenlítő alap részére. Ami végül az állami vagy állami kezelés alatt álló üzemek tényleges deficiitjét illeti, e tekintetben talán felesleges kitérnem a nemzetgyűlésben elhangzó tit számos felszólalásra* amelyek mindenképpen az államra hárultak volna, akár állami, akár magánkezelésben lettek volna ezek az üzemek. A magam szempontjából az itt közölifc adatokat azért iiartom fontosnak, mert azt bizonyítják, hogy az állami pénzkezelésnek azon a területén, ahol a pénzügyminiszter irányító befolyása tényleg érvényesülhetett, a túllépés összesen csak félszázalékos, tehát) jelentéktelen. Az erre vonatkozó adatokat azonban kissé részletesebben is szeretném ismertetni. Ha eltekintünk a nemzetközi kötelezettségektől, az árikiegyenlítő alaptól és az üzemek deficitjétől, akkor a tulajdonképpeni belső államigazgatása feladatokra az itt fekvő költségvetés szerint összesen 941 millió forintot lett volna szabad nyolc hónap alatt elköltenünk. Ezzel szemben 945 millió forintot költöttünk. Természetesen ez a végső soimmázat igeni sokféle többletkiadásnak és a másik oldalon megtakarításnak a végeredménye. Ebből az összegből például személyi kiadásokra esett nyolc hónap alatt 542 millió forint, amivel szemben 522 milliót költettünk, tehát 20 millió forintos megtaíkarítást ertünk el. Ez a megtakarítás részben a létszámcsökkentési! rendelkezéseik végrehajtásával, részben pedig azzal függ össze, hogy a költségvetésben felvett állások egy részét a tárcák a fennálló kinevezési tilalomra való tekintettel mindmáig nem töltötték be. A dologi, beruházási és átmeneti kiadások Összege a nyolc hónapra az előirányzat szerint 366 milliót tett volna ki, ezzel szemben elköltöttünk 390 millió forintot, tehát 24 millió forinttal, neon egészen 6%-kai többet. Természetes, hogy itt ismét többletkiadások és megtakarítások egyenlegével állunk szemben. Mód Aladár képviselő úr megállapítása szerint az utolsó hónapokban a póthiteligények rendikívüli mértékbein megnövekedtek. Az előttem fekvő adatok szerint azonban augusztus l-e óta összesen 129 millió forint értékű póthitelt engedélyeztünk, ezzel szemben ugyanezeknél a kiadásoknál' más csoportokban 105 millió forint megtakarítást értünk el. vagyis a többlet a dologi, beruházási és átmeneti kiadásoknál csupán a már említett" 24 millió forintot érte el, amivel szemben viszont 20 millió forintot kiegyenlített a személyi kiadásoknál elért megtakarítás. T. Nemzetgyűlés! Hal azt i>3í figyelembe vesszük, hogy ez a költségvetés alapjában véve légüres térben készült, a ténylegesen várható igényeknek, sőt a ténylegesen alakuló árszínvonalnak pontos ismerete nélkül, akkor megNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ VII. évi március hó 26-án, szerdán. 22 6 állapítható, hogy ez a 129 millió értékű póthitel nem mondható túlzottnak, különösen, akkor nem, ha vele szemben csaknem ugyanakkora mértékű megtakarítás is van. Természetesen szembe kellett néznünk azokkal a tényekkel is. amelyeket a nemzetközi terhek-nél, az árkiegyenlítő alapnál és az állami üze^ meiknél mutatkozó többletkiadások jelentettek. Mindezen nehézségek ellenére az államháztartás egyensúlyát sikerült fenntartanunk, amit elsősorban a bevételeknek az előirányzattal szemben mutatkozott jelentős többletével értünk el. Mint említettem, a kiadások kereken 450 millió forinttal haladták meg az előirányzatot, ugyaniakkor azonban a bevételek is meghaladták az előirányzatot, még pedig 306 millió forinttal, ha figyelmen kívül hagyjuk a felértékelési nyereség igénybevételléből származó bevételeket. Ezért az államháztartás h anya nem növekedett a kiadások arányában. Az első nyolc hónapra előirányzott hiány a költségvetés alapulvételével 485 millió forint lett volna, amivel szemben a tényleges hiány 630 millió forintot tett ki. Ebből a hiányból 300 millió forintot a Magyar Nemzeti Banktól felvett kölcsön útján, 219 millió forintot pedig a felértékelési nyereség igénybevétele útján fedeztünk és csalk a hátralévő összeget kellett a Postatakarékpénztártól rövidlejáratú hitel formájában kölcsönvenni. T. Nemzetgyűlés! Ezeket az adatokat csak azért voltam kénytelen itt felsorolni, mert bizonyítani akartam azt, hogy az államháztartás eddigi gesziiója semmitől sem állt távolabb, mint a könnyelműségtől. Az eredmények azt mutatják, hogy az eddigiekben póthiteleket lényegileg csak az eszközölhető megtakarítások erejéig engedélyeztünk és az adóbevételeknél mutatkozó többleteket kizárólag olyan célokra használtuk fel, amelyek minden pénzügyi meggondolástól függetlenül megkövetelték a maguk szolgálatát. De utalnom kell ebben az összefüggésben arra is. hogy a Mód Aladár képviselő úr által olyan könnyelműnek jelzett póthitelengedélyezések valójában egy igen hosszadalmas procedúrát jelentettek, amely a pénzügyminisztérium első szűrője után ejőször a Gazdasági Főtanácsban, azt követőleg pedig a minisztertanácsban való beható tárgyalásokból állt. Azt is szeretném megemlíteni, hoerv a póthitelek engedélyezésének még messzebbmenő szigorítása érdekében nemrég javaslatomra a kormány azt a rendszert vezette be, hogy minden hónapban csak egy alkalommal foglalkozik pó;hitelkérelmekkel és e póthitelek engedélyezését is csak előre megszabott havi kontingens keretében teljesíti. Bár ilyenformán minden augusztus l-e óta engedélyezett póthitelért voltaképpen az egész kormány kollektív felelősséget vállalt, az itt bemutatott adatok alapján Mód Aladár kép viselő úr előadásával szemben a legteljesebb mértékben vállalni tudom a felelősséget a magyar államháztartás vitelének eddigi kereteiért. T. Nemzetgyűlés! Ezekből az adatokból látható az is, hogy az állami pénzügyek terén folytatott gazdálkodásunk nemcsak hogy könnyelműnek nem nevezhető, hanem bizonyos szigorúság jellemezte. Sőt továbbmenve azt is meg lehet állapítani, hogy az a szigorúság, amellyel az állami pénzkezelés ügyeit vittük, kiterjedt az önkormányzatok gesztióira is. Már Vásáry István képviselő úr felemlítette, 15