Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-115
223 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947. nos áruknak egy-egy dollár értékre vonatkoztatja megközelítőleg azonosak is. Ezt azért is tartottam szükségesnek: hangsúlyozni, mert Vásáry képviselő úr felszólalásából azt az aggodalmat éreztem ki, hogy a jóvátételi költségek várható mértéikének beállítása tekintetében a költségvetés nem reális. A később idézendő számadatok arról is meg fogják győzni a. Nemzetgyűlést, hogy ibár ezen a téren tényleg kellett többletköltségekkel számolnunk, ezeket, eddig, legalábbis nagyobb részben, fedezni tudtuk a bevételeknek az előirányzatnál nagyobb mérvű fejlődéséből és így az államháztartást egyensúlyban is tudtuk tartani. Ezzel kapcsolatban utalhatok Csíkos Sándor képviselő úrnak arra az észrevételére is, amely szerint a költségvetési előirányzat szerint mutatkozó 374 millió forint értékű fedezetlen kiadás további adóterhet jelent a magyar közgazdaság számára. Ez a beállítás téves, amennyiben — mint azt költségvetési expozémban is kifejtettem — az államiháztairtásnak ez a hiánya 300 millió forint erejéig a Magyar Nemzeti Banktól igénybevett t kölcsön segítségével fedeztetik, a hátralévő hiány pedig átmeneti .hitelműveletekiből, ami alatt az értendő, hogy az állaim a Postatakarékpénztárnál felgyülemlett tőkéket rövid lejáratra kölcsön veheti. így tehát ezzel a deficittel kapcsolatban további adóterheléstől tartani nem kell. A kiadáisi oldal elemzésénél kell válaszolnom Mód Aladár nemzetgyűlési képviselő úrnak is, aki kifejezésre juttatta azt a bdzailimiaitlanságát, amelyet személyemmel szemben érzett és amely bizalmatlanságnak az okia az volt, hogy bár — az ő szavai szerint — nyíltan ,a stabilizáció álláspontját képviseltem, de valójában távolról sem tanúsítottam a reakció inflációs törekvéseivel szemben azt a határozott és meg nem alkuvó magatartást, azt a demokratikus szilárdságot, amelyet a magyar nép annyi áldozatba ikerült stabilizációs érdekei méltán megkövételnelk. Ezt az állítását "annyiban konkretizálta a (képviselő úr, hogy: a reakció, amelynek első offenzívája a hitelvonalon nam sikerült, taktikát változtatott és kerülő úton most már költségvetési vonalon próbálta ugyanezt f a célt elérni. Mód képviselő úr szerint én a póthitelek kérdését könnyelműen kezeltem, azok az utóbbi időben nagyon megnövekedtek, ezáltal a többi tárcát is könnyelmű pénzkezelésre szoktattam; minden igényt kielégíteni — amint mondotta — lehet igen népszerű dolog, de a jelen helyzetben ez nemcsak veszélyes, hanem könnyelműség is, a könnyelműség pedig ezen a téren merénylet a stabilizáció ellen s az engedékenység elkerülhetetlenül a stabilizáció megdöntésére törekvő reakcióval való együttműködés N lejtőjére vezet. T. Nemzetgyűlés! Ezek után a súlyos megállapítások után joggal várhattam ezeknek bizonyítását, az eddigi állami v kiadások részletes elemzését, annak kimutatását, hogy tulajdonképpen hol is történt a könnyelműség, ilyen adatot azonban Mód képviselő úr nem hozott fel. Ennyire súlyos megállapítások ennyire iminden dokumentáció nélkül talán még nem is hangzottak el ebben a nemzetgyűlésben, ezért nekem kell közölnöm a magyar államháztartás eddigi adatait éspedig azzal a leplezetlen nyil sággal és őszinteséggel, amelyre engem Mód képviselő űr nyilt, bátor, jóhiszemű kiállása természetszerűleg kötelez is. évi március hó 26-án, szerdán. 224 Az itt közlendő adatok a stabilizáció kezdetétől, 1946 augusztus elsejétől a folyó hónap végéig szólnak, amire meg kell jegyeznem, hogy a folyó hónap utolsó néhány napjára vonatkozó adatok természetesen becslésen alapulnak. (Halljuk! Halljuk!) A folyó költségvetési év első nyolc hónapjában az itt tárgyalás alatt álló költségvetés adatai szerint 1819 millió forintot lett volna szabad kiadnunk, ezzel szemben a kiadások összege 2269 millió forintot tett ki, vagyis keretkén 450 millió forinttal, azaz 25%-kaJl többetEbből a 450 millió forintnyi többletből kereken 134 niállió forint esett a nemzetközi kötelezettségek teljesítésénél félmerült többletkiadásokra, 150 millió forint a Külkereskedelmi Árkiegyenlítő Alap dotálására, 162 millió forint az állami ós állami kezelésben lévő üzemek többletkiadásaira és 4 millió forint a tulajdonképpeni állami igazgatás személyi, dologi és beruházási kiadásaira. Amint látható, t. Nemzetgyűlés, a költség" vetésnek abban a szektorában, amelybein a pénzügyminiszter irányító befolyása döntő módon érvényesülhet, összesen csak 4 millió forint többletkiadás jelentkezett, (Szentiványi Lajos (kg): Ez igazán nem sok!) ami az itt előirányzott kiadások nyolc hónapra eső részéhez képest csak nem egészen félszázalékos túllépést jelent. Ez a félszázalékos túllépés az eredménye annak a könnyelmű gazdálkodásnak, amelyet Mód Aladár képviselő úr a< pénzügyminiszter szemére vet. Ha ugyanis az állami költségvetés többi területén mutatkozó többletkiadásokat 'szemügyre vesszük, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy ezeken a területeken nem a pénzügyminiszter, hanem az általános gazdaságpolitika kell, hogy megszabja az elkerülhetetlen túllépések- méreteit, így a nemzetközi kötelezettségek teljesítése terén élőre nem látott többletkiadást jelentett természetszerűleg a békeszerződés aláírásánál és ratifikálásánál bekövetkezett késedelem» amelynek folytán a megszálló csapatok itt' tartózkodása tertmészetesen meghosszabbodott A jóvátétel költségeinek alakulása tekinetében a költségvetésért felelős pénzügymini szer eddig nem tudott befolyást gyakorolni, mert csupán a legutóbbi napokban megszületett kormányelhatározás rendelte az ezekkel az ügyekkel foglalkozó Jóvátételi Hivatalt a pénzügyminiszter felügyelete alá. Ami a Külkereskedelmi Árkiegyenlítő Alapot illeti, az.ennél mutatkozó kiadások a különféle külföldi államokkal megkötött kereskedelmi szerződésekből következnek. Itt elhang zott ugyan az az állítás, amely szerint az át" kiegyenlítő állapra fordított állami kiadások oka az, hogy a behozott árukért az importőrök az ellenértéket még nem fizették be, valójában azonban az a helyzet, hogy az árkiegyenlítő alapnak az importőrökkel szemben fennállnak ugyan követelései^ ezek azonban lényegesen kisebbek, mint az exportőrökkel szemben fennálló tartozásai. Ezeket a kiadásokat tehát vég' eredményben nekünk íigy kell tekintenünk» m in ti a magyarországi és a világpiaci árszínvonal között kétségkívül fennálló különbségek kiegyenlítését, amely kiegyenlítés számunkra még mindiír kisebb áldozatot jelent, miint amennyi áldozatot jelentene az. ha most fej; lóVlni induló nemzetgazdaságunkat a világpiaci áralakulás szeszélyeinek kívánnánk kiszolgál' tatni. Meg kell mondanom azt is, hogy a leg"
