Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-115
211 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947 (Felvinezi László (DISZ): Például lehetetlenné tenné az újjáépítést a fővárosban!) Ha az elmúlt esztendőkre visszanéznénk tisztán pénzügyi vonatkozásban és a rendelkezésre álló statisztikai adatokat megvizsgálnék abból a szempontból, hogyan részesedtek akkor az autonómiák az állami adóbevételekből és hogyan részesülnek ma, akkor megállapíthatnék, hogy tárgyi vonatkozásban is indokolt ez a kérés és kívánalom. Két elvet lehetne itt felállítani és ebből a szempontból vizsgálom a kérdést: hogy az összes adóbevételekből származó országos jövedelemnek hány százaléka esik a fővárosra és hány százaléka esik a vidékre. Ha ezt az adatot kielemeznők, akkor ez körülbelül megmondaná azt is, hogy mi az a maximális, határ, ameddig a főváros elmehet. — Kérek meghosszabbítást. Elnök: Nines meghosszabbítás. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Sajnos!) Kővágó József (kg): A másik elvet pedig az adná, hogy mit mutat a statisztika abban a tekintetben, hogyan részesedik a főváros az állami adóbevételekből. (Felvinezi László (ms/): Majd a következő címeknél! — v Közbeszólás a kisgazdapárton: Nincs több!) Tessék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy három-négy mondattal befejezhessem > felszólalásomat. Ezt pedig abban tudnám ismertetni, hogy — sajnos, csak 1928-ig visszamenőleg állnak rendelkezésre statisztikai adataink —• 1928-ban 40.3 százalékkal, 1933-ban 38JJ százalékkai, 1938-ban 36.2 százalékkal részesedett a főváros az állami adóbevételekből, jelenleg pedig 29.4 százalékkal. Ebbe mindent beleszámítok e kiértékelés során. Ezek az adatok is indokolják a fővárosnak azt a kérését, hogy az adóbevételi részesedési kulcs megállapításának kérdése még egyszer tárgyalás alá vétessék ég. e tárgyalás során a főváros elementáris szociálpolitikai érdekeire és egyéb problémáira való tekintettel valamilyen más konstrukció jöhessen létre. Tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a már eddig lefolytatott tárgyalásaink alapján szíveskedjék lehetővé tenni azt, hogy a minisztertanács • még egyszer foglalkozhassék ezzel a kérdéssel és a fővárosnak az állami adókból való részesedési kulcsát valamilyen más összegben, lehetőség szerint természetesen az eredeti 35 százalékban lehessen megállapítani. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy Szemes József képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban még egy kérést intézhessek a pénzügyminiszter úrhoz: minthogy a főváros maga is szeretné a kézműipart behatóan támogatni — mint. tette ezt a múltban is — tegye lehetővé a pénzügyminiszter úr. hogy a Kisipari Hitelintézetre ne vonatkozzék az a megkötő rendelkezés, amely azt mondja, hogy a betétállományszaporulatnak csak az egyharmada helyezhető ki hitel formájában. Amenynyiben a kormány ezt a rendelkezést a Kisipari Hitelintézetre vonatkozóan megváltoztatná, a főváros lehetőséget tudna találni arra, hogy a kisipar támogatására valamilyen összeget hitel formájában rendelkezésre bocsásson. T. Nemzetgyűlés! Felszólalásom összefoglalásaképpen annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az autonómiákra és ezenkívül afővárosra vonatkozó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés az elkövetkezendő időkben tárgyalni évi március hó 26-án, szerdán. 212 tudja. E törvényjavaslattal kapcsolatban az lenne a tiszteletteljes javaslatom, hogy az Montesquieunek ama elve és elgondolása alapján szülessék meg, hogy nem minden igazság, ami törvény, de minden igazságot törvénybe keli foglalni. (Taps.) Elnök: A címhez több feliratkozott szónok nincs. A vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólni. Rácz Jenő pénzügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Amikor az 1946— 47. évi állami költségvetés tárgyalása a pénzügyi tárcával végetért, úgy érzem, kötelességem felszólalni, hogy a pénzügyminisztériumra vonatkozólag egyes felmerült kérdésekben előadott észrevételekre a választ megadhassam. Ismeretes körülmények folytán ebben a mai felszólalásomban arra kell szorítkoznom, hogy a válaszok megadásában inkább a költségvetési év eddig eltelt időszakára tekintsek vissza és a pénzügyi tárca eddigi gesztiói tekintetében adjak felvilágosításokat. 5 * A jövő Programm jának kialakítása már nem az én feladatom, s ha ebben a tekintetben megkockáztatok kijelentéseket, ezt csak abban az értelemben tehetem, amennyiben ismerem a pénzügyi apparatus« működését, ismerem az előkészületben levő rendelkezéseket és ezeknek az ismereteknek alapján bizonyos mérteikig magam is következtetni tudok a jövő fejlődési irányára. 4 Az elhangzott igen változatos és magasszínvonalú felszólalások túlnyomó része a pénzügyi tárca bevételi előirányzatával foglalkozott. Ilymódon az ezzel kapcsolatos észrevételeket tárgyalnám először s ennek tárgyaIám során a tárca költségvetésében megállapított címeknek és rovatoknak sorrendjét veszem alapul. ' Ebben a sorrendben először is a földadóval kapcsolatos észrevételekre kell sort kerítenem. Vásáry István képviselő úr szóvátette, hogy; bár a földadó kivetésének országos összege 240 millió forint, az állami költségvetési előirányzatban 100 millióval szerepel ez az adónem. Ennek az a magyarázata, hogy a tényleg 240 millió forintos összeget kitevő földadókivetésnek valójában csak 60 százaléka illeti meg az államot. 40 százaléka pedig a közületek részesedése, ilyenformán tehát az államnak 144 millió bevétele volna. Ezt az előirányzatot azonban az aszálykárokra való tekintettel az ott eszközölt adóelengedések miatt, valamint a behajthatatlan tartozások előirányzásával 100 millió forintra csökkentettük. Kifogásolta a képviselő úr azt is, hogy a megváltást szenvedett régi tulajdonosok ellen árveréseket tűztek ki az 1945. évi fogadóért, annak ellenére, hogy a föld 1945. évi hozamát már nem ezek a tulajdonosok élvezték. Megállapítom, hogy a központi igazgatásnak ilyen konkrét esetről tudomása nincs, ilyen eset azonban valóban előfordulhatott akkor, amikor a községi földigénylő bizottság nem bocsátotta az adóügyi hatóság Tenderezésére a megváltásra vonatkozó adatot. Ilyen alapon lehetnek adóügyi hatóságok, amelyeknek nincs tudomásuk valamely földdarab megváltásának megtörténtéről és arró 1 sem, hogy ki az új tulajdonos. Az ilyen nehézségek azonban alapjában véve orvosolhatók. Borbély János nemzetgyűlési képviselő úr azt az egyébként is igen sokszor felmerüH panaszt említette meg, amely szerint sokan pénz-
