Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

183 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. kiat. (Ügy van! Ügy van!) Az erre -szolgáló el­látmányt nem látom kellő módon kielégítőnek, de a magam nevében teszeik egy elég merész kijelentést: ellenie vágyóik minden költségveté­sen kívül elköltött forintnak, de ha a mimisz­•ter úr 'ebben a tekiinteltben tállépi a költség­vetési keretet, ezt — 'kel-lift ellenőrzés mellett — a legnagyobb inertekben honorálná fogjuk. T- Nemzetgyűlés! Legyen szalbad megem­lékeznem még a háborús károkait szenvedett deportált s a háború által kifosztott kisiparo­eok és kiskereskedők szociális kérdéseiről. Ha azt a pusztítást nézzük, amelyet à háború a derék kisiparosok: és kiskereskedők életéiben végzett, ha azt a vagyoni és egészségi romlást szemléljük, amelyet ez a réteg: szenvedett, ak­kor szinte kétségbe kell esnünk. Felhívom a miniszter úr figyelmét, próbáljunk találni le­hetőséget arra, hogy a korban előrehaladott, elaggott, miunkaképtelén kisiparoisoíáat, kiske­reskedőket valamilyen módon, legalább ás alkalmilag bizonyos segélyben részesítsük. T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad itt fel­hívnom a népjóléti miniszter úr figyelmét a társadalombiztosítással kapcsolatban még arra a. kérdésre, hogy akárhány ipari munkásnak saját hibáján kívül nincs meg az az előírt tag­sági ideje, amely a-, juttatások élvezetéhez szük­séges, és vannak még ipari munkások, 80—81 éves emberek, akik vagy kegyelemkenyéren, vagy a családjuknál, vagy a szegényházban élnek. Nem szabad ezeket a dolgozókat el­hagyni. Azt hiszem, valamennyi párt és kép­viselő helyeslésével találkozom, amikor a mi­niszter urat arra kérem, hogy találjon ezek­nek az elaggott, öreg ipari munkásoknak a felsegélyezésére valami módot és lehetőséget. T. Nemzetgyűlés! Felemlítem még a gyógyszerellátás* kérdését. Általában, a gyógy- ' szerek árai olyan magasak, hogy a magyar dolgozó családok szinte képtelenek ezeket az árakat megfizetni. Ezért arra kérem a minisz­ter urat, hogy etekintetben igyekezzék méltá­nyosabb árpolitikát kiverekedni. Tisztában va­gyok a miniszter úr jószándékával, és látom a nehézségeket is., de ennek ellenére kérnem kell erre a miniszter urat, mert az országnak ebben a leromlott állapotában a magyar dol­gozók nem tudják a maii magas gyógyszer­árakat megfizetni. T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad egy-két szóval foglalkoznom a népbetegségek elleni küzdelemmel. Amikor az ipari munkásság, a kiskereskedők, a kisiparosok, akik a nemzet­nek tényleges dolgozói, szociális ellátásban ré­szesülnek, bizonyos mértékig az egészségvéde­lem kérdése is közelebb jutott a megoldáshoz. Vannak azonban még fertőző betegségek, ame­lyek ellen a legnagyobb erővel kell harcolnunk és védekeznünk. Kérem a miniszter urat, mint már korábban is hivatkoztam rá, hogy méltóz­tassék dinamikus lendülettel a kormánytól na­gyobb költségvetési fedezetet kiszorítani, hogy azok a szociális kérdéseink, amelyek a demo­krácia dolgozói számára elodázhatatlanok, megoldást találjanak. De továbbmegyek. A de­mokrácia becsületéhez van kötve az, hogy jobb szociális ellátást adjon az ország dolgozóinak. Olyan erőkifejtésre kérem a. miniszter urat, amely ezt lehetővé teszi. Ami tőlünk, képvise­lőktől telik, azt természetesen a miniszter úr­nak ezennel tisztelettel felajánljuk, mert az a véleményem és azt hiszem, ebben minden egyes oárt_ de hiszem, a nemzetgyűlés minden egyes képviselője is osztozik, hogy a magyar doígo­évi március hó i-én, kedden. 184 zók egészsége megvédésének nem lehet pénz­ügyi akadálya. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Törő József (kg): T. Nemzetgyűlés! Beszé­dem befejezem. A címet elfogadom. (Taps o kisgazdapárton.) Elnök: Szólásra következik a '3. címhez fel­iratkozott szónokok közül? / Futó József jegyző: Eeök Iván! Reök Iván (kg): T. Nemzetgyűlés! Teljesen politikamentesen néhány tárgyilagos észrevé­telt szeretnék a költségvetéssel kapcsolatban felemlíteni. Ahogyan Törő József képviselő­társam mondotta, a nemzetgyűlés nnmden tagja várja és reméli, hogy a t költségvetési keretek*bővüljenek és így a népjóléti tárca fel­adatait minél jobban megvalósíthassa. Ebben a reményben említem meg, hogy a népjóléti miniszter úr által létesített kisbéri 300 ágyas állami kórháznak nincs kielégítő költségvetési fedezete. Ez a kórház már 50 ággyal működik. Rendikívül nagyi elentőségű lenne, hogy ez a kórház minél előbb teljes üzemben folytathassa és végezhesse a munkáját, mivel nagyon nagy környéknek ez az egyetlen kórháza. Másodszor: szeretném megemlíteni, hogy a közületi kórházak támogatása is meglehetősen mostohán történt és történik. Tudomásom van róla. hogy folynak tárgyalások a pénzügymi­niszterrel és szeretném, ha sikerülne ezeknek a kórházaknak a "megfelelő támogatást szintén minél előbb biztosítani. Harmadszor: az elmebetegek áoolási díjára szeretném felhívni a figyelmet. Köztudomású dolog, hogy a köz- és önveszélyes elmebetege­ket életfogytiglan zárt intézetben kell tartani. Ezek rendszerint hosszúéletű emberek és az ápolási díj a hozzátartozókat terheli, úgyhogy nem egy kisgazdacsalád belepusztul ezekbe az. ápolási díjakba. (Ugy van! a kisgazdapárton. — Egy hang ugyanott: Az iparos is!) Min­denki, akinek valami kis vagyonkája, földje vagy háza van. Egy ilyen gyógyíthatatlan el­mebetegnek évekig, évtizedekig kórházban való tartása a család dolgozóit teljesen és tökélete­sen tönkreteszi. Itt tehát „ valami t emberséges megoldást kellene találni, mert végeredmény­ben nem lehet a családot büntetni, viszont a köz érdeke, hogy egy ilyen köz- és önveszélyes beteg zárt intézetben lehessen és maradhasson. Ezért kérem a népjóléti miniszter urat, hogy ezeknek az ápolási díját hárítsuk át teljesen a közre és az érintett kisembereket védelmezzük meg olyan terhek viselésétől^ amelyeket vál­lalni és viselni teljességgel képtelenek. A hadirokkantak kérdésével kapcsolatban azt szeretném megemlíteni, hogy ott a döntő az, amit ä népjóléti miniszter úr kifejtett, hogy a hadirokkantat minél előbb meg kell gyógyítani, minél előbb munkaképessé éís a tár­sadalom hasznos tagjává kell tenni. Tudjuk azt is, hogy az orvosi tudomány fejlődés le­hetővé teszi, hogy a hadirokkantaknak nagy száma, ha csökkent munkaképességgel is, de újra értékes és hasznos emberré válhassak- Itt tehát sürgősség van és veszedelmes a huza­vona, viszont a gyakorlatban ezt a célt ke­resztülvinni és megvalósítani nem lehet, inert a jelenleg üzemben lévő, a hadirokkantak ápo­lására szolgáló kórházaknak olyan kicsiny az ágylétszáma, hogy ezt az óriási feladatot el­végezni nem ' tudja. Ezért kívánatos lenne, hogy az. ország minden kórháza kivegye részét

Next

/
Thumbnails
Contents