Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

1Ö5 À nemzetgyűlés 104. ülése 1947. ebből a munkából és a népjóléti miniszter, úr ' kezdeményezésére mind a klinikák, mind az állami és közületi kórházak soronkívül vegyék fel azokat a hadirokkantakat, akiken műtéttel segíteni lehet és akiknek állapotán orvosi kezeléssel segíteni leihet. (Taps a kisgazdapár'tton.) Elnök: A 3. címhez több feliratkozott szónok nincs. A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést» méltóztatik-e a 3. címet el-* fogadni? (Igen!) Ha igen, határozatilag kimondom, hogy a nemzetgyűlés a 3. címet elfogadta, v Követikíezik a tárca 4. címének tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. címeit felolvasni. Futó József jegyző (felolvassa a í. címet.) Elnök: Szólásra következik a 4. címhtezfeliratkozott szónokok közül 1 Futó József Jegyző: Pesta László! Pesta László (kg): T. Nemzetgyűlés! Mint a magyar népjóléti minisztérium két nehéz és küzdelmes éven keresztül együfctküzdő tagjának, módomban volt közelről megfigyelni és méltányolni azt a hatalmas erőfeszítést, amelyet ez a minisztérium folytatott és folytat egy egészségesebb és szociálisabb Magyarország megteremtéséért. Az ddő rövidsége mia^tt ezt nem méltathatom, de hiszen megemlítették ézit a szónokok és rátért arra nagy beszédében maga a miniszter úr is, ismertette az előadó úr is a költségvetés adatai szerint, én inkább arra a tragikus ellentétre akarok rátérni, amely ennek, a minisztériumnak és az ott dolgozó, helyesebben küzdő szaíklemberefenek magasan szárnyaló elképzelései, helyes tervei és a valóság, a lehetőségek közt mutatkozik s amely egy sivár és döbbenetes multat, egy nehéz jelent s egy két-' s égte lenül-, s&ép, hatalmasan, [kibontakozó ijövendőt tüntet fel. Rátértek erre egyes felszólalók" is. Ez tett szordinót a kritika ajkára is a költségvetés tárgyalásánál. Ettől az ellentéttől teljesen elvonatkoztatva, hogy közelebb térjek a címhez, felszólalásom lényegéhez, meg kell említenem itt egy kémikus ellentétet is, egy más párhuzam kedvéért. Nevezetesen, amákor most Törökországban jártam a nemzetgyűlés, engedély ével az Újpest csapatával, a törökök minket a testvéri szeretet mindéin megnyilvánulásával fogadtak, elhalmoztak minden földi jóval. Amikor a csapat kiérkezett a pályára, hatalmas ovációval fogadták, a szeretet minden megnyilvánulásával. Utána egy daliás ember lépett a pályára, a bíró, törökül hakem, Ikettőt fujit a sípjába s a következő perceikiben már kiderült» hogy ott a magyar csapat nem győzheti Ez, komikus ellentét volt, mélyen t. Nemzetgyűlés! Másnap az újságok a bírót elítélték, a közönség kifütyülte, eltiltották egy évre a játékvezetéstől. A következő napi meccsen azonban ugyanez ismétlődött meg. Megjelent a haikem, Ikettőt fujt a sípjába és hiába volt tudási, felsőbbrendűség, küzdelem, a magyar csapat ott másodszor sem győzhetett. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Elérkeztünfc most ahhoz a tragikomikus ellentéthez, aimiely már a betegellátással kapcsolatos és a kórházak megsegítésével függ össze. Elésgé nem méltányolható az. amit a népjóléti minisztérium ezen a téren produkál. Ezt közvetlen közelségévi március hó i-én, kedden. 186 bol tudom. A minisztérium megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a költségvetés lehetővé tesz számára, hogy a közkórházak nyomorúságos helyzetén segítsen. Ez természetesen nem elég s így utána — talián contre coeur — a társadalomhoz fordult, holott állami feladat volna a közegészségügy minden részlete. Ebben miinden demokratikus párt megegyezik, mégis a »Siess! Adj! Segíts!« akció révén meg kívánja mozgatni az egész társadalmat a kórházak megsegítésére. A gyakorlatban azonban ennek furcsa, tragikomikus akadályai vannak és erről mondok szót, talán az ellátmány egy jelentős részétől. ;' Az újpesti közk&iház igazgatója reggel felébred boldogan, m^ft meghallja, hogy kézbesítik az ellátmányt, amelyet a népjóléti minisztérium a szegényi betegek ellátása érdekében küldött — kicsit későn. Erre megjelenik — mint az a török bíró -^- egy mentő autó a kórház kapuja előtt, kettőt dudál, hozott Vecsésr'ől egy sérültet, a másik megjelenik Vácról és hoz — mondjuk — egy elhanyaigioïLt harantfekvéses beteget s ezeknek az autóknak a számláját abból az ellátmányból egy régi, csapnivaló, megváltoztatandó rendelet alapján ez a közkórház kénytelen kifizetni. így esik el az ellátmány egy jelentós részétől. Nem baj — gondolja a kórházigazgató — hiszen van városi szubvenció is. mert nálunk oiliyan is vau. Kétezer forintot kiaip minden korház. Elküldi a városházára, ahonnan, értesítik őt, hogy nem lehet ezt kifizetni, mert a korházi lalkallmazottak kereseti adójával kapcsolatban megjelent az adó-»hakem« és sípja hallatára nem lehet kifizetni a hozzájárulást, tekintettel arra, hogy azt már előzetesen, le kell vonni. Nem baj — gondolja a kórházigazgató —, megvan még az OTI számlánk. Az OTI-betegek ápoHása után jelentős összeg jár ennek a kórházinak. Igen ám. de eszébe jut az ellenőrnek, hoigy nem fizették nnég meg az alkalmazottak utáni elég borsos OTI-járulékokat s ekkor kiderül, hogy az is leolvad egy kisebb összegre. Utána megérkezik a gáz- és a. villanyiszámla, amely at kórházat, mint üzemet kezeli, mintha blizony az valami hasznothajtó vállalkozás volna, holott az a közkórház, amely hasznothajt, csapnivaló, az nem érdemli meg a kórház nevet. Egy tisztességes kórházra csak ráfizetni lehet. T. Nemzetgyűlés! Itt van azonban a közellátás, amely hatósági, alacsony árakon biztosítja a kórházak ellátását. Igen. de az a derék újpesti ' kórházigazgató a káposztáért Csepelre, a fáért Kelenföldre s egyéb ilyen távoli világtájakra, laéjnytelen kocsit! küldeni és amennyivel! olcsóbb az a hatósági áron (kiutált, bármilyen kórházhoz szükséges tápszer vagy egyéb clikto, azt ráfizeti ia szállítás* költségeire. Mélyen <t. Nemzetgyűlés! Ebből a kis példából is látszik, hogy mennyire szükség volna már ebben az országban minden téren, egy becsületes koalícióra, nemcsak politikai, hanem szervezeti téren is. hogy amikor annyi a jószándék, a közös akarat s a minisztérium vonal vezetésié is helyes, akkor ne jelenjenek meg itt-ott ezek a hateemek, hogy sípjukkal elrontsak a szép tervet. T. Nemzetgyűlés! Meg kell még említenem azt, — bár nem tartozik szorosan ide — hogy abban a nagy versenyben, amely a háború után mint rémek versenye fenyegette az országot, nevezetesen a nemibetegségek, a heveny