Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

181 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947 népjóléti miniszter (megígérte,, hogy egy éven belül rendezi eat a kérdést és papi talárja ellenére a reakció mégsem váltotta be ígéretéit és a kérdés mind a niai napig sincs rendezve. Ezért örömmel hallottam a miniszter úrtól, hogy a tervezet rövidesen az illetékesek és az érdekeltek elé kerül. Én ebben a kérdésben arra kérem a miniszter urat me rendelettel, hanem törvényhozási úton rendezzük ezt a kérdést. Ezt a következőkkel támasztom alá. Kétségtelen, hogy akár rendeletileg, akár törvényhozásilag oldjuk meg ezt a szociális kérdést, a fontos az, hogy jól legyen megoldva. A társadalombiztosítás tapasztalatait alapulvéve azonban azt látjuk, hogy (kapitalista módszerekkel nem lehet a járadék értékállandóságát megtartatni s így a juttatások ingadozásnak, értékcsökkenésnek vannak kitéve. Mély tisztelettel felhívom a népjóléti mi^ - niszter úr figyelmét aowra, hogy ha a fiatalok fizetnék az öregeket, mint ahogy az egészségesek fizetik a betegeket, akkor ez a járulék-, illetőleg juttatásingadozás nem vokia olyan nagy mértékben alávetve a hullámzásnak, amely a gazdasági életben a különféle változások folytam előáll. Mélyen t.. Nemzetgyűlés! Kéremi a miniszter urat, hogy amikoH az iparosok és a kereskedők öregségi kérdésével foglalkozik, akkor vegye figyelőmbe, Ihogy értékálló pénzt, illetőleg juttatást tisztára kapitalista alapon nem lehet biztosítani. Utalok: arra, hogy a stabilizáció ellen is azt mondották az ortodox gazdálkodás hivei és szakemberei, hogy nem lehet bizonyos feltételek nélkül stabilizációt elérni, a mi demokráciánk mégis megmutatta, hogy el tudjuk érni a stabilizációt. ' Felhívom a miniszter úr szíves figyelmét a következő kérdésre is. Franciaországban a korszerű iparoktatás céljaira 1893-ban a füzeteseket^ és a munkabéreket másfél százalékkal megadóztattálki. Kérem a miniszter urat, hogy dinamikus erőfeszítéssel hasonlóképpen vigye keresztül a kormányzatban a magyaír nép' szociális igényeinek kielégítését. T. Nemzetgyűlés! Amikor visszatérek a kereskedők és kisiparosok szociális kérdésének rendezésére, akkor meg kell említenem, hogy a régi reakciós rendszer alatt minden a nagyiparért, minden a nagytőkéért történt. Nincs foglalkozási ág, amely úgy el lenne hanyagolva és amely olyan sérelmeket szenvedett ' volna, mint a magyar kisipar. Pedig nem szabad különbséget tenni a dolgozók között aszerint, hogy a faluban egyedül dolgozik-e az a kisiparos vagy gyárban dolgozik-e az az ipaoi munkás: egyforma dolgozója az országnak mind a kettő, így egyformán illetik meg őket a demokratikus emberi jogok és a szociális gondozás. T. Nemzetgyűlés! A múltban óriási hiba volt az, hogy a kisiparosokat milliomos nagyvállalkozók képviselték és nem a saját soraik" ból való kisiparosok. Minél nagyobb volt a reakció elnyomása, az ipaa*oskívánságok mellőzése, annál jobban szolgálták ezek az iparos" vezetőik a párturalmat. Innen ered azután az. hogy imindig rólunk: és nélkülünk intézkedtek. Ennél a mondatnál isimét felkérem a miniszter urat, hogy bennünket kisiparosiképviselőket a rendelet-, illetve törvénytervezetek leitárgyalásásra mindenkor hívjon Össze, hogy -ne niohdévi március hó 4-én, kedden. 182 hassuk el a demokráciáról, hogy rólunk és nélkülünk (intézkednek. T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad) még

# egykét kérdésre felhívnom a: figyelmet. A kisiparosság szociális kérdése az ünnepélyes kormányígéretek ellenére nagyon későre oldódott meg; annál nagyobb diadala a magyar demokráciának, hogy ezt a kérdést is a 'megoldás stádiumába juttatta. / Legyein szabad megeimlíítenem, hogy az a képviselő, aki fáradságot vesz magának ahhoz, hogy megnézze a régi parlamenti iratokat, beszédeket, megállapíthatja,— amint én is megállapítottam, — hogy 1890 március 19-én szót emelt egy országgyűlési képviselő a nagy-- és gyáripar számára nyújtott egyoldalú állami kedvezmények ellen, s ugyaniakkor ezzel együtt követelte a kisipar megfelelő megsegítését is. A kisipar, a kiskereskedelem, szociális kérdéseinek rendezése azért annyira sürgős feladat, mert évtizedekre visszamenően »meg lehet állapítani, hogy a reakció és a nagytőke a kisipart éppúgy, elnyomta, mint az ipari munkásságot, nem engedte gazdasági erőkifejtésének,^ termelési szándékának, szociális ellátottságának és emberi szabadságának teljességéhez jutni. T. Nemzetgyűlés! Amikor az egyoldalú iparfejlesztés és a t nagyipari kedvezmények rendszere ellen felszólalt egy képviselő, akitől engem felfogásban két világ választ el, tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, szociális téren is részesítse egyenlő elbánásban mind a nagy- és gyáripar, mind a kisipar dolgozóit. Hivatkozom még arra, hogy 1935 május 17-én pártom azzal a feltétellel fogadta el az iparügyi minisztériumnak, mint új minisztériumnak a felállítását, hogy ez a minisztérium a nagyipar érdekei mellett a kisipar érdekeit és érvényesülését is egyformán fogja szolgálni. Ez volt az egyik indok. A másik indok pedig az volt, hogy előkészíti és me>gj alkotja az öregség és rokkantság esetére szóló biztosítást, szóval a kisiparosság szociális kjérdéseàneik megoldását célzó törvényt. Minthogy ez eddig nem történt meg és a népjóléti miniszter úr erre vonatkozólag ígéretet tett leszögezem, hogy pártom ezt már akkor követelte. 1938 szeptember 14-én ugyancsak követelte pártom ennek a kérdésnek három hónap alatt való rendezését és követelte a költségvetési keret megfelelő felemelését is. Aimikojr ezekért az iparosokiért, való kiállásoként itt a nemzetgyűlés színe előtt (köszönetet mondíok az illet ékeseknek, pártom akkomi tagjainak, arra kérem, a t. Nemzetgyűlést, hogy amint a kisipari kérdések sorra kerülnek, a néimzetgyűlés bölcs belátása szerint méltóztassék úgy határozni, hogy a kisiparnak ne yisszafejlodése, hanem fejlesztése, erőteljes termelési kifejlesztése következzék be, amit ez a szociálpolitika js nagy mértékben előmozdít. T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad még megemlítenem az egészségvédelemmel Jkaposolatban a vidéki ivóvíz egészségtelenségét. Emlékezetem szerint egyik orvosiképviselőtársaim kimerítette ezt. a kérdést. Itt én felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy tárcájának komolyabb, nagyobb áldozatot, kell hoznia a vidék egészséges ivóvízellátásáért. Legyen szabad még egvnéhánv szóval a hadifogoílykérdóssel is foglalkoznom, mert azt hiszem, nincs a nemzetgyűlésnek annál sürgősebb és annál fontosaibb feladata, mint hogy minél előbb hazajuttassuk hadifoglyain12*