Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

179 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947, juk, hogy ha valamely foglalkozási ágat általánosan rosszul dotálnak, akkor arra a foglalkozási ágra nem-igen fognak tódulni azok, akik hivatást éreznek magukban a munka elvégzésére. A bábafkiépző intézet, sajnos, annyira redukálni volt kénytelen -az iskolázottságot és az alapul megkívánt általános intelligenciát, hogy végül a négy polgári iskolai előképzettségről kénytelen volt áttérni a hat elemis előképzettségre, úgyhogy ennyi előképzettséggel is felvették a jelentkezőket a bábaképzőbe. Pedig ' mondanom sem kell, milyen nagy horderejű dolog' az. hogy éppen erre a pályára nagyobb intelligenciájú, jobb felkészültségű és nagyobb műveltségű nők menjenek és milyen fontos az, hogy dotációjuk is megfelelő légyen. A bábakerületek olyan óriásiak voltak» ^ogy nem egy alkalommal a bábát kihívni sem tudták, nemhogy idejében ki tudott volna érkezni a szüléshez. Az ország különböző területein a bábaellátottság gyakran egészen; rossz volt, nem beszélve arról, hogy orvos még egyáltalában nem tudott kijutni a szülőnőhöz, mert ő még távolabb volt. A múltban, amikor a bábáknak jobb dotációjáról volt szó, ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy két bábakerületet összekapcsollíak, eggyé olvasztottak; ezáltal természetes következményként a bába még keyésbbé tudott, megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben támasztottak. 'A rossz dotáció magától értetődően egyenesen belehajszolta é«, rákényszerítette a bábát arra. hogy mestersége mellett tiltott manipulációkat, kuruzslásokat is folytasson, úgyhogy ezen a helyzeten feltétlenül nagyon gyorsan változtatni kell. À bábakerületekeit szűkíteni kell, a bábák jövedelmét pedig emelni kell ah

: hoz, hogy tisztességesen el tudják végezni á maguk munkáját. De i/tJt rá kell terelnem a fágyelmet arra is, bogy teljesen korszerűtlen és teljesen idejét multa az a helyzet, hogy az asszonyok otthon h sülnek, a maguk primitív otthonában és kénytelenek éppen ezért — mert nem kapnak semmiféle támogatást és segítséget, hacsak a szomszédasszony meg nem szánja őket, — mái huszonnégy órával a szülés után felkelni, ellátni a többi gyermeket, megfüröszteni az újszülöttet, mert nem áll megfelelő segítség a rendelkezésükre. Nincs olyan község, de még olyan tanya sem, amely nem engedhetné meg magának azt a luxust, hogy szülőotthont, vagy legalább is egy szülőszobát állítson fel. Ehhez nem kellenek óriási invesztíciók, nagy anyagi berendezések: tisztaság, néhány tiszta lepedő és a többieknek a jóakarata elégséges ahhoz, hogy az anyákat a szülés után legalább nyolc napos pihenésben: részeltessék. A másik kérdés, amely ugyancsak ehhez a fejezethez tartozik, a népélelmezési oktatás kérdése. Szeretném itt a miniszter úr figyelmét felhívni arra* hogy amikor a személyzeti beosztást elhatározták, a népélelmezési előadónők számát 28-ban állapították meg — ami az ország területéhez képest amúgy is siralmasan kevés, hiszen éppen a gyakorlati oktatás ,az, amelynek útján a legjobban hozzá lehet férkőzni a teljesen elavult népélelmezéshez — de annak .ellenére hogy 28 volt a népélelmezési előadónők megállapított száma, ma mindössze évi március hó 4-én, kedden. 180 22 élelmezési előadónő működik, hatnak az állását pedig még ma sem lehet betölteni, mert ehhez a pénzügyminisztérium hozzájárulása szükséges. Nagyon kérem a miniszter urat, szíveskedjék odahatnái, hogy legalább ez a hat f

élelmezési előadónő mentesüljön az alól az előírás alól, hogy a már megállapított helyeknek a betöltéséhez is még utólagos pénzügyminiszteri hozzájárulás legyen szükséges. , ' Ami általában a népélelmezés kérdését illeti, ez olyan nagy horderejű kérdés, hogy ahhoz ily rövid idő alatt egyáltalán nem is lehet hozzászólni. Én Reök íván képviselő úrral ellentétben azon a véleményen vagyok, hogy a szakoktatáson kívül, a gyakorlati oktatáson kívül igenis röpiratokkal, írásokkal, előadásokkal is a legnagyobb mértékben oda kell hajtnái, hogy ráneveljük népünket a helyes táplálkozásra. (Reök Iván (kg) : Nem vagyunk ellentétben!) Ez még nem történik meg, ezt még nem csináltuk meg eddig, tehát minden energiánktkal oda kell hatnunk, hogy legalább erre a célra álljon megfelelő összeg a rendelkezésre. (Taps a szociáldemokratapárton.) Elnök: A 2. címhez több feliratkozott szónok nincs. A vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következák a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a 2. címet elfogadni? (Igen!) Határozaltilag kimondom, hogy a 2. címet a nemzetgyűlés elfogadta. Következik a tároa 3. címének tárgyalása. Kérem a jegyző urat,^ szíveskedjék a 3. címet felolvasni. Futó József jegyző (felolvassa a 3, címet.) Elnök; Szólásra következik a 3. címhez feliratkozott szónokok közül? Futó József jegyző: Törő József! Törő József (kg): T. Nemzetgyűlés! Amikor én mintkisiparos első ízben szólalok fel a nemzetgyűlésben, egészen természetes, hogy első szavam a hála és a köszönet szava a demokráciának azért, mert lehetővé tette, hogy má kis^ iparosok sajátmagunk képviselhessük sajátmagunkat a törvényhozásban. Akkor, amikor fezt a hálás köszönetemet a nemzetgyűlésen * nemzet színe előtt a demokratikus pártok felé kifejezem, nem hallgathatom el azt a körülményt, hogy a kisiparosság még nincs létszámának megfelelően képviselve ebben a nemzetgyűlésben. Éppen ezért azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulok a függetlenségi frontot alkotó demokratikus pártokhoz: tegyék lehetővé a jövőben azt, hogy a kisiparosság is számarányának s gazdasági jelentőségének megfelelő képviseletet nyerjen a magyar törvényhozásban. (Drózdy Győző (msz): Majd a demokrácia igazi pártja, a szabadságpárt, behoz néhányat! — Mozgás a kisgazdapárt soraiban. — Felkiálfiásojk a kisgazdapárt oldalán: Egy kicsit túlzás!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amikor a népjóléti tárca »Egészségvédelem« címével foglalkozom, akkor elsősorban a népjóléti tárcának és a magyar szociálpolitikának egyik legfontosabb problémájával, a kisiparosok és kiskereskedők szociális kérdéseivel kell foglalkoznom. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval rátérjek arra, hogy a reakció alatt milyen bánásmódban részesítették a kisfl'part és a kiskereskedelmet. Csak utalok arra, hogy 1928-ban az akkori Is