Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-103

Í&S A nemzetgyűlés 1Ô3. ülése idà7. gyermekei a hazának és egyformán járulnak hozzá az állam terheihez. Minden tekintetben egyformának kell lemniök, mégha nincsenek is Budapesten, (Csizmadia Lajos (kg): Nincsenek megszervezve!) nincsenek a nagy pártokban vagy nincsenek mindig szem előtt ezek a szerencsétlen néprétegek. (Drózdy Győző (msz) : De elhozhatják őket tüntetni a parlamentbe! — Varga István (kp)

: Magának, aki sohasem dolgozott, nincs joga a munkások és a parasztok érdekében beszélni! — Drózdy Győző (msz): Kinek mondja! Nekem mondj, i ezt? — Varga István (kp): Igen! — Drózdy Győző (msz): Ha majd öreg lesz, akkor sem dolgozott anynyit, mint amennyit ón dolgoztaim! Öninekia szájia mindig jár, de a dolgot mindig kerüli! — Derültség a szabadságpárt és a kisgazdapárt oldalán. — Az elnök csenget. — Varga István (kp): Szégyélje magát! — Drózdy Győző (msz): A nemzet szégyene, ne beszéljen. — Zaj.- — Az elnök csenget.) Felhívom a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a 11.780. számú tavalyi rendeleit az ipari munkásság részére! «megadta a családi bérpótlékot. Egy ipari imiunkás egy 16 éven aluli gyermek után 10 forintot kap, két gyermek után fejenkint 12 forintot, hárotmi gyermek után fejenkint 14 forintot, négy gyermek után fejenkint 16 forintot és öt gyermek után fejenkint 18 forintot. Nagyon szeretném arn

a kárai ia miniszter urat, hogy most, amidőn a mezőgazdasági munkásság problémáit fogják rendezni, ugyanilyen mentékben! csinálják meg a mezőgazdasági munkásság családipótlék-rendszerét. Joggal kérdezhetik tőlem, honnan vegyék erre iá pénzt, hogy a imiagyar állam meg ne terhelje a gazdáikat, a földmíveseket, akik ámúgyis annyira meg vannak terhelve, hogy a családi bérpótlékot talán nem- tudnák, fizetni. Mindjárt elmondok néhány ilyen lehetőségeiti Az egykezeknek megadták aj jogot arra, hogy hatalmas javakkal és monopóliumokkal rendelkezzenek. Ezektől a monopóliumoktól; kartelektől és egykezektől el lehet venni 1%-ot vagy Và%^ot erre. a célra, és akkor nem kellene a mezőgazdiasági munkáltatókat megterhelni ezzel. Vagy amikor elveszik a parasztságtól a búzát métermáasánkint 40 forintért, amikor a parasztságot majdnem 3000 millió forinttal rövidíti meg 'az állam csak a gabonaneműeknél azáltal, hogy ezeket a terményeket ilyen alacsony áron veszi el tőlük, úgy érzem, megvan « rá a mód és az indok is, hogy egy minimális összeget, féaszáizalékot, vagy negyedszázalékot hasítsunk le abból arra a célra» hogy meg tudjuk valósítani r iái mezőgazdasági munkásság családi bérpótlék-rendszerét. Csak akarni kelL Ne vegyék rossznéven a 1 munkáspártok» ha őket is arra kérőm, használják ki ezt az alkalmat, amikoir munkáspárti miniszte^ úr kezében van a lehetőség arra, hogy a mezőgazdasági munkásság szamára is megvalósítsuk j^zt, amit az ipari munkásság számára megvalósítottunk. Űgy érzemi ezért, helyesen járok el, amikor ebben a tekintetben egy rövid kis indítványt terjesztek elő,, hogy megadjam a lehetőséget a t. Nemzetgyűlésnek arra, hogy ezzel a kérdéssel hiatározati javaslat formájában is foglalkozni tudjon. Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a népjóléti miniszter urat, hogy három hónapon belül készítse el és terjessze iái nemzetgyűlés elé a mezőgazdasági munkavállalók családi munkabérpótlékrendszerére vonatkozó törvényjavaslatot.« Az indokolása pedig a következő (olvassa): »A mezőévi február hó e8-án, pénteken. lêô gazdásági" családi munkabérpótlék rendszer megvalósításálhoz a netmizet jövője szempont jából, aa egyenlő elbánás szempontjából fontos; érdek fűződik. A 1 egeihagy atottabb néprétegek, a magyaií föidniunkásrétegék jutnak a többgyermekes családok segélyezésének bevezetésiével támogatáshoz, aminek megvalósítása a magyatr demokrácia elsőrendű érdeke és kötelessége*« T. Nemzetgyűlés! Ezzel be is fejezem beszédemet abban a reményben, hogy ebből a népi demokráciából a támogatásira legjobban rászoruló magyar népréteg, a (magyar földmunkásság tényleg nem fog hiányozni. (Éljenzés és taps a szabadságpárton és a pártonkívillieknél.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Lengyel Sándor! Lengyel Sándor (kg): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés átnézésénél, de főképpen a népjóléti miniszter úr tájékoztatása során láthattuk, hogy ez a tárca különösen a közegészségügy tetfén óriási munkát végzett és végez. Ha azonban első forintköltségvetésünk részletezését nézem, mégis meg kell állapítanom, hogy abban a magyar népjólét szolgálatára nagyon kicsiny összeg jutott. Pedig minden munkánknak^ minden erőfeszítésünknek, minden nélkülözésünknek egyetlen célja csak a magyar nép életnívójának emelése lehet. Egyesegyedül ez adja meg a jogosultságát mindén egyéb munkánknak, amiből azután az következik, hogy minden másra csak annyit szabad juttatnunk, amennyi az életnívónak

v a népjólétnek emelését, valamint az erim szolgáló termelésnek a növekedését segíti elő, és lehetőség szerint mindent az utolsó fillérig^ iá népjólétre és a nép életszínvonalának emelésére kell fordítanunk. ', i !

^

! í ! A költségvetésben az életszínvonal emelését tulajdonképpen elsősorban a népjóléti és a kultusztárca szolgálja. Azt mondhatnám, hogy a népjóléti- és a kultusztárca feladatköre adja meg a célt, a többá pedig csak eszköz ennek a célnak az eléréséhez. Ha ebből a szempontból nézem költségvetésünfoet, akkor elégedetlenséggel kell megállapítanom, hogy a hadigondozottak. járadékeHátását leszámítva, jaz állami kiadásokból csak 4 százalók jut a népjóléti minisztérium dotációjára és még jobban ^szűkítve a kört, csiak 3 százalék a magyar nép egészségügyére. Nem tehetek róla, — és most nem a kritikus, nem az elfogult szakember beszél belőlem —de feltűnő és fáj az összehasonlítás, amikor azt látom, hogy míg a magyar közlekedésügyre 93 millió, a honvédelemre közel 82 millió, az igazságügyre 61 millió, addig a magyar közegészségügyre csak 75.5 millió jut az állami költségvetésből. (Lévay Zoltán (msz) : Gépkocsikra 16 milliót adnak!) És ha számbaveszem azt, hogy a közlekedésnél kereken 9 milliót, a honvédelemnél csak 1 milliót, az igazságügynél csak közel 3 milliót, a közegészségügy területén pedig 10 milaáót téríttet vissza magának az állam az állampolgároktól, akkor még súlyosabb megnemértést kell megállapítani a közegésEségügy problémáival szemben. Meg vagyok róla győződve, tudom nagyon jól, hogy ez nem a népjóléti miniszter úron múlott, hiszen a dolog természetéből folyik, hogy igyekezett a maga tárcája kereteit és lehetőségeit minél jobban kibővíteni, azonban várjuk tőle és szerencsét kívánunk hozzá, hogy