Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-103

-* ' "' • . lêî À nemzetgyűlés 1ÙÉ. ütése i§í7. a következő költségvetésinél többet tudjon tárcája részére kiverekedni és az egész kormány- zattól elvárjuk, hogy nagyobb tekintettel tegyen azokra a feladatokra, amelyeket a népjóléti tárcának el kell látnia. T. Nemzetgyűlés! Ha most azt vizsgálom» hogy a tárca költségvetésében az egyes közegészségügyi feladatot megoldásához milyen összegek vannak felvéve, akkor meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, mert bárhol kívánnék a kérdés megoldására nagyobb összeget fordítani, azt a költségvetés keretein beilül máshonnan, ugyanolyan fontos és» ugyancsak' elégtelenül ellátott területről kellene elvenni. Ilyen körülmények között a népjóléti miniszter úr ás igen nehéz helyzetben lehetett, amikor a rendkívül keveset sokfelé kellett elapróznia és sehol sem tudta a mimimális szükségletet sem kielégíteni. Legyen szabad mégis egypár szempontra a figyelmét felhívnom. Most főkép a falu egyészségügyével kívánóik foglalkozni, annál is inkább, mert életem munkáját a falun, a falu emberei között és a falu embereiért töltöttem el. (Halljuk! Halljuk!) Elöljáróban meg kell állapítanom!, hogy hazánkban minden más vonatkozást, talán ínég •a kulturális viszonyokat is tálszárnyaló kiáltó nagy különbség van a város és a falu közegészségügyi állapota között. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Semilyen téren nem maradt el annyira a falu, mint éppen a közegészségügyi terén. (Ugy ^van! Ugy van!) Csak arra utalok, hogy a tanyai vagy falusi embernek mindennapii esete az, hogy 10—12 kilométernyire tud csak orvoshoz jutni és azután másik 10—12 kilométernyire kell gyógyszer után szaladnűa. Tessék elképzelni, hogyan juthat így egy szegény falusi ember a modern penicilinkezelóshez, vagy csak azt említsem, hogy falusi ember (részére a fogászati kezelés jóformán teljesen lehetetlen. Ha pediig így ájl a dolog, amikor valóban a legelhagyatottabb népréteget akarjuk ebből az elhagyatottságából felemelni, akkor minden erőnkkel a falu egészségügyének kell nekifeküdnünk és meg kell mondanom, hogy itt nem' látom kellő mértékűnek a közegészségügy szeíTvezését sem. Itt yan mindjárt a körorvosá kérdés. A körorvos munkája a falu közegészségügyének a gyújtópontja. Minden áron azon kell lenni, hogy a körorvosi állasokban kiválóan. képzett, ambiciózus orvosok helyezkedjenek el. (Közbeszólás a kisgazdapárton: Azokat képezik most az egyetemeken! — Lévay Zoltán (msz) gúnyosan: Hathetes tanfolyamokon!) Hogy a körorvosi állás kívánatost legyen, ennek első feltétele a jó körorvosi lakás, márpedig Magyarországon az 1216 községi és körorvos közül csak 416-nak van állandó és megfelelőnek mondható természetbeni lakása. (Lévay Zoltán (msz): Hallatlan!) ^Ha összehasonlítjuk ezeket a lakásokat a községi és körjegyzők lakásaival, akkor ez megdöbbentően mostoha elbánásra mutat a körorvosokkal szemben. (Lévay Zoltán (msz): Hátlha még a párttitkárokéval hasonlítanánk össze!) Ennek ellenére a tárca költségvetésének 4,350.000 forintnyi magasépítési beruházásaiból egy fillér sem jut körorvosi lakások építésére. Tudom, hogy ezeknek az építése községi feladat, de a lerombolt községi háztartásoknak itt igazán a hónuk alá kellene nyúlni és körorvosi lakások építésére legalább csekély segélyt kellene nyújtani. A másik égető (kérdés a körorvos közlekeNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ VI. évi február hó 28-án, pénteken. Í6a dése. Igen nehéz kérdés. Körorvosaink jórésze ezt a kérdést a maá fogatviszonyok és fuvarárak mellett teljesen képtelen megoldani. Sokat segítene itt a községi és körorvosi állások szaporíÉtea, továbbá a közegészségügyi körök területnek szűkítése, de további megoldást is keresni kell- (Cseh-Szombathy László államtitkár: Helyes!) Nem tudom magamat azonosítani egyik kép vise lőfcársam felszólalásával* aki az egyik minisztérium gépkocsikiadásait ' egyszerűen törölni akarta azzal, hogy járjanak gyalog. Viszont méltóztassék elgondolni, imi forog a fejében annak a Budapestre feljövő falusi embernek, — hála Isten most már minél többen jönnek fel — aki azt látja, hogy villamoson és autóbuszon mindent el lehet érni -s mégis egy-két kilométer távolságra fényesebbnél fényesebb autókon járnak az embered?, ők pedig otthon súlyos betegség esetében sem tudnak orvoshoz jutni, mert 10—12, kilométer távolságra még egy rozoga taligát sem tudnak (küldeni érte. (Ugy van! Ugy van!) Még azt sem tartanám utópiának, hogy a mai fővárosi autóforgalom arányaihoz mérten kellően tervszerű gépkocsiforgalnii politika mellett legalább 250—300 legégetőbb helyen körorvosaink gépkocsival láttassanak el. Csak 3—4 millió hosszúlejáratú olcsó kölcsönnek a kör orvosok részére való juttatásával félig-meddig ezt a kérdést meg lehetne oldani. Ehhez kapcsolódik a betegszállítás kérdése. \ A vidéki kórházaink nagyrésze betegszállító eszköz, mentőautó nélkül van, pedig kórházi mentőállomásattnk is csak a betegszállítási igények minimumát tudják kielégíteni. Nem hiszem, hogy céltudatos, eírélyes és tervszerűen következetes) gépkocsipolitikával ne lehetne itt is segíteni. Nagy panaszunfic van a falunak gyógyszerellátása körül ás. A városokban sehol sem lehet látni bezárt gyógyszertárakat,-, míg ezzel szemben vidéken 15—20 kilométer hatósugarú és 8—10 ezer embert érintő körzetekben a gyógyszertárak egész sora évek óta zárva van. Ugyaniakkor például a szakszervezetnél 300-nál több elhelyezést kereső oklevele® gyógyszerésiz van nyilvántartva és a gyógyszerészek százával várják a gazdátlan gyógyszertárak betöltésére a pályázatnak; kiírását. Ezt a pályázatot pedig állandóan halogatják. (Egy hang a szabadságpárton: Előbb átképzik őket.) Kétségtelen, hogy e mögött politikum van. A pályázatok kiírásának határidejét legutóbb júliusig halasztották el, pedig tudnivaló, hogy a júliusban kiírt,pályázatok nyomán csak hónapok, vagy .félesztendő múlva fognak tudni gyógyszertárt nyitni. Mondom, nem vitás, hogy a háttérben politikum van

?í pedig méltóztassék elhinni, hogy a magyar! nép elsősorban nem politikumot vár, hanem az érdekében történő intézkedéseket. (Taps a kisgazdapárton.) Még egy fontos momentumra kívánok figyelmeztetni a népbetegségek, nevezetesen á gümőkór elleni küzdelemmell kapcsolatban. Nem szakemberek előtt is ismeretes, hogy a gümőkór elleni küzdelem punctum saliense az, • hogy a fertőző forrásokat környezetükből kiemeljük, elkülönítéssel ártalmatlanná tegyük, így van ez mindenütt, de száz szorosan így yan a zsúfolt lakású magyar falvakban. A tüdőbeteggondozók értékes, munkája, nevezetesen a szűrővizsgálatok, a rejtett fertőző gócok felkutatása csak előkészítése, megalapozása a U