Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
1003 .A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. résének arra a magaslatára, amelyen sokkal könnyebb állni és ülni itt nekünk ebben a kellemes tereimben vagy saját hivatali helyiségeinkben, de a bányák mélyén mindenféle oly-an hatásokkal szembenézve és megküzdve, amelyek vannak a jelenben és voltak a múltban, ezerszerte nehezebb. f - Boldog vagyok, hogy itt vannak bányásztársaim, hoigy ennek a demokratikus magyar parlamentnek színképéhez immár hozzátartoznak a bányászképviselők is; hogy nemcsak az angol alisóháznak van egy bányamunkás képviselőcsoportja, hanem a magyar parlamentinek is. A lényeg ebben a kérdésben az. hogy a feudális, reakciós magyar állam hatalmi eszik'özei és erőszakszervezete nélkül, a háborús összeomlás utáni ínség és fogyatékos ellátottság melllett a jóakaratnak, az emuberségnek, a rábeszélésnek és az Ösztönös pszichológiai adottságoknak olyan bevetése érvényesült a szervezett bány-s műnk áss aiff 1 részéről ami csak a legnagyobb tisztelettel és. a legnagyobb megbecsüléssel fogadható az egész nemzetgyűlés részéről. Pénzügyi és gazdasági vonatkozású kérdésekről is méltóztatott beszélni, t. képviselő ársam, amikor nem ok nélkül regisztrál tg elégtétellel a saját szempontjából. -— ezt megértem — hogy a miniszter úr záróbeszéde során nyújtotta be a határidő meghosszabbítására vonatkozó javaslatát. Ugyanakkor a képj viselőtársam finoman utalt a belső és külső hitelezők közötti megkülönböztetés veszélyeire. Nem akarok a nagy politika dolgába illetéktelenül beleszólni, de minthogy ezen a helyen álltam, amikor a bányák államosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, ami-, kor hirtelen és külső beavatkozásra egy új paragrafust kellett felvenni a külföldi állampolgárságú hitelezők érdekeinek megóvása és figyelembevétele szempontjából, emlékszem arra a hangulatra és arra a felfogásra, amely ebben a kérdésben itt kialakult. Anélkül, hogy én itt állást foglalnék és. anélkül, hogy a kormány későbbi magatartásának prejudikálnl akarnék, csak azt mondhatom: a magyar dolgozó társa dalom és nem utolsó sorban a bányák munkásnépe úgy érzi. hogy ő profitban, értéktöbbletben, róla lehúzott munkabérekben, általa megszenvedett és -nélkülözött szociális juttatásokban már olyan sokszoros kártalaníT4«tf: adott, a maírvar báuyakaDitializmnsnak, (Tans a kommunista- és a szociáldemokratapőrfon.) hogv joergal idegesíti őt, amikor újból és újból, még mindig a nagyon vagyonosak kártalanításáról beszélnek a nagyon szegények rovására! (Helyeslés a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán.) A hü el kérdést is méltóztatott érinteni, A hitelfcérdés tekintetében a miniszter úr a maga záróbeszédében az ő megszokott finom szerénységével csak arra utalt, hogy az illetékes svai ci tényezők. így a svájci Nemzeti Bank elnöke és mindenki máé. télies megértéssé 1 volt a magyar államosítási törekvések iránt é® hogy iazt a magyar államot és azt a magyar mezőgazdaságot, amely egyébként Európának ebben a részében nem egyedülálló módon az állami gazdálkodás felé tendál. anélküK hogy ezt egyeduralkodóvá és kizárólagossá akarná tenni, adott esetben elég hitelképesnek tekintiik és szívesen állnak rendelkezésre. De, igen t. képviselőtársamat, aki pénzügyi, gazdaságpolitikai és nemzetközi összeégi március hó 19-én, szerdán. 1004 függésben felettébb járatos és az igen t. Nemzetgyűlést hadd emlékeztessem arra, amiről azért jó nem elfeledkezni. A nemzetközi hitelnyújtás problémája nemzetközi politikai összefüggésekkel biró probléma. Amíg a világpolitikai helyzet nem jut el a megnyugvásnak, a konszolidáltságnak, a kölcsönös bizalomnak és a mainál megnyugtatóbb kooperációnak valamelyest tartósabb állapotába, addig ezen a téren, mindig bizonytalanság fog uralkodni és nem a magyar nemzet és a magyar politikai berendezkedés jóvoltából, ilyen vagy amolyan rnfimőségétől fog függni az, hogy kapunk-e hitelt, igen vagy sem. (Mozgás a szabadságpárton.) Lehetne itt — amlelképzelhetetlen^ — még bethleni konszolidáció is. Jerenrás n Smithek mégsem jönnének ide, t. képviselőtársaim, egyszerűen azért, mert a világpolitikai és a világgazdiasági helyzet merőben más, mint amilyen az előző háború befejezése , után volt. (Dénes, István (pk) : Próbálja meg!) Engedje el t képviselőtársam, hogy erre most reflektáljak, ez túlságosan messzire vezetne. Csak arra szeretnék itt utálni, hogy volt egy szanálási korszak Magyarországon az előző háború befejezése után is. Mi szervezett ningyar^munkások és alkalmazottak nagyon íól emlékszünk erre &.< szanálás' korszakra. Emlékszünk az 19?3-as és 1924-es évek szornvü inflációjára. Emlékszünk arra mennyire hiába kopogtattunk bármiféle szociális remedinmért az alkkor hatalmon lévőknél. A szanálásnak effvpflem. nagyon konzekvens. kapitali«ztikus módia; volt: kidobni a feleslege munkaerőt! Ezt csinálták, ezzel éltek (Váeárv József (msz;): EK a; B-listá^ás most?) munkásvonalon és pr+ipTini^poci -vonalon e o *var^""t' élTio«« «S ta ni és kidobálni őket felmondás nélkül (FelMáltások a szabadságpárt soraiban: És most?) és végikielpfítést ad+ak romló pénzben, abszolúte nem értékálló akkor' koronában. A mnnkanálküljelk hatalmas tömegét mutatják abból az időhői a szakszei'vezeti és a régi magyar gazd"«ágüolitikai kimutatások. Akkor is a dole-ozók bőrére történt a szanálás.^ (Pászthory István (m«z): Es most a B-listázás?) azzal a nagy különbséggel, hogy akkor a dolgozó réteg legteljesebb jogfosztásával történt ez, ami most nincs így és nem lesz így. (Dénes István (pk): Ebben, igaza van!) , : T. Nemzetgyűlés! Hadd emlékeztessek arra, hogy annakidején, amikor ez a kegyetlen és könyörtelen szanálás végbement — és én nagyon jól emlékszem Bethlennek néha megrezdülő cigarettájára, mert mindig cigarettázott, am "kor nála voltak a küldöttségek (Dénes Istváui (pk): De hosszú szipkából!) — semmiféle érv, az elbocsátandó és utcára kerülő töimeg'ek helyzetére való semmiféle emberi vagy érzelmi utalás nem ért el eredményt és sikert (Felkiáltások a szabadságpárt soraiból: És most mennyiben ér él?) Egyszerűen meg volt határoziva a menetrend: elbocsátani és leépíteni, hogy azután majd a rentabilitás ezen az> alappn helyreállíttassák. (Pászthory István (msz): Akárcsak most!) A szolgálati és munkaviszonyt lerontották:, kollektív bérszerződés nem volt'* a munkaadó kénye-kedvére volt bízva a fizetés és a munkabér megálla•pítása. Egy ilyen könyörtelenül, a »Herren im Hause« kapitalisztikus élveinek érvényesülésé.
