Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

1001 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. évi március hó 19-én, szerdán. 1002 óta nem, könyveinek. Ha hónapok óta nem könyvelnének, akkor egy minden részletre kiterjedni nyersimérleget per deceimbetr 31. nem Telhetne ide leternni a Ház asztalára. (Egy hang a szabadságpárton: Három hónapja!) AM könyveléshez:, v'agy számvitelihez ért, az tudja, hogy egy nagy Mter jedéisű és- bonyolult, sokféle üzletággal rendelkező és sok kinti telephelyről bekérendő adattömegen felépülő^ számvitelt és annak könyvelési végeredinényét nem leheti csak úgy napok alatt prodúkálnii Ha tehát ez ma, március közepén megvan, es azt -jelenti, hogy az egész idő alatt, de különösen december 31-e u-fájn nagyon erősein éis nagyon serényen kellett, igen sok és hozzáértő embernek dolgoznia azon, hogy ez 'az eredmény meglegyen. A kérdés kissé érzékenyein érint, mert ha valóban úgy volna, hogy a MÁSz keretéiben azok a tisztviselő kollégáim, akik eddig: — hiszen a magánkapitalizmus köréből vétettek át túlnyomó résziben — tudtak könyvelni!, egyszerre elfeled tetteik könyvelni* e|gyszerre! hanyagok lennének, egyszerre mindazt, amüt! isko-' Iában tanultak

1 és amit az életben, a imagánkapitalizmus javára eredményesen és sikeresen produkáltak, elfelejtetitek, éppen akkor, amikor egy erkölcsileg magasabb elbírálás alá eső közület, az állam szolgálatában vaunak, ebből igen súlyos konzekvenciákat kelltetft'. volná levonni; hozzátes-zem, szakszervezeti konzekvenciákat is, mert alapvető ésasúlyos kötelességmulaszitást a szakszervezet nem tűr és nem^tűrhet seni ipari munkás vonatkozásban, sem értelmiségi, magánalkalmazotti vonatkozásban. (Vásáry József (msz): A szakszervezet nem hivatalos fórum!) Azt, hogy egy-két tétel, amelyről a képviselő úr véletlenül tud, bent vän-e nincs bent, —. én nem tudom ennyire, részletekbe menően a dolgot nem ismerhetem — (Halter Béla (msz) : Nem csak egy All .Számtalan!^ de az, hogy a nyersmérleg ezer és ezer megelőző tétel összefoglaló eredményeképpen m fyém amellett szól, hogy a gondos, köriültekintő és lelkiismeretes számvitel, pénzügyi gazdálkodás és nyilvántartás van ennél az intézménynél. (Halter Béla (msz): Jóhiszemű tévedés!) T. képviselőtársam azt is hallgatással, mellőzte és

1 kritikájában egyszerűen nem vett róla tudomást, hogy én magam mutattaim. itt rá erre. Természetszerűen neun részleteztem a harmintíkétdLdalas

1 jelentést, mert előadásom stílusának és módszerének azt választottaim, hogy az általam átnézett óriási anyagból ismertető útjelzőként egyes memorandum-, afctaés isimertetéskötiegeket vettem kézhez; A MÁSz igazgatási főosztályának egyik intern jelentése alapján báitorkodtani rámutatni arra, hogy a gazdálkodásnak a slazdlaságosságát tekintve — amit ugyancsak méltóztatott kifogásolni, netoi tudóim már, milyen szellemes új szóképzéssel, nem emlékszem moist rá '—* nemcsak bányavidékenkint és körzetenkint, de minden egyes bányára vonatkozólag külön-külön is megvan és Mmutatható, hogy mennyi volt az illető bányarészlegnek és aknának a termelése abból a. speciális szénfajtáiból, amelyet ott kihány ásznak'; mennyi volt ennek a kerüköltsége; mennyi ennek a speciális szénifajtának az eladási ára és ha jól emlékszem* azt a kifejezést használtam, hogy a legfelsőbb vezetés tehát pontosan tudja azt, hogy melyik bánya és melyik akna mennyi deficitet, mennyi hasznot jelent. (Dénes István (pk): Miért nem terjesztik a nemzetgyűlés elé ezt a jelentéstl) Elérkezik ennek is az ideje, még fiatal a dolog. Még nem múlt el olyan hosszú idő ennek a> rendszernek a kialakítása és befektetése óta. (Kiss Ferene (msz): Akkor is azt mondják, amikor húszéves lesz!) N© felejtsék el a t. képviselő urak és Halter Béla, aki igen kitűnő gazdasági szakember, tudni fogja, hogy az augusztust megelőző időszak voltaképpen számviteli, könyvelési, nyilvántartási szempontból úgyszólván elhanyagolandó. t

(Halter Béla (msz): Nem is hivatkoztam erre!) Ott hétről-hétről, napról-napra és óráról-órára változó értékű valutával állottunk széniben,. (Halter Béla (msz): Nem is foglalkoztam vele!) Augusztus 1-én kezdődött a valiamennyire stabil > és rendezett, tehát áttekintésre alapot nyújtó gazdálkodást lehetősége és azok a számok s azok a tételeik, amelyeiket itt bátorkodtam bemutatni, a napnál világosabban mutatják, hogy attól a •pillanattól kezdve, amikor a bányász értékálló forin. tptl kapott a kezébe, a termelés emelkedni, kezdett. Attól a pillanattól kezdve, amikor az élelmiszer és ruhaellátás tekintetében nemcsak Ígéretekkel tudtuk traktálni őket, haneinii tényleges eredményeket is lehetett számukra pro dukálni, akkor ennek rögtön, nyomban megvolt az eredménye- Nekem ebben a vonatkozásban tulajdonképpen uem kellene • egyebet tennem, mint csak arra hivatkoznom, — és ez eléggé meggyőző — amit itten Zgyerka János t. képviselőtársam elmondott arról, hogy mi volt 1942-ben és mi volt 1943-ban, amit! Borbély János elmondott arról, hogy mi volt és milyen volt a bányák életeT. képviselőtársaim, éiu is jártam a MÁiK és a Salgó központi irodáiban. Nagyon r sok kitűnő embert ismerek: részben kollégáink, akik átmentek az államosított vonalra, részben olyanok, aMk megmaradták é> magánkapitalizmus szektorában. Fent és lent, felülről és alulról árt- és átnézve, vizsgálva, a dolgot, csak egyet tudok mondani: a döntő mégis csak: a bányamunkás' és nem lehet a bányaimunkássággal másképpen foglalkozni, mint ahogy ma a bányászszervezet teszi, hiszen az egységes bányászszervezeten! bélül a szocialisták és kommunisták hallatlan erőfeszítéssel foglalkoznak. (Halter Béla (msz): Nem is foglalkoztann vele!) Nem akarok a legtávolabbról senn rálicitálni arra, — nem isi lenne ildomos — amit Zgverka János és Borbély János elmondottak, de én a saját munkásmozgalmi prakszisomból és a. Szakszervezeti Tanácsban eltöltött évtizedekből emlékszem a Schmidt Sándor-érára, emlékszem a sasos mozgalomra Salgótarjánban és emlékszem a különböző kegyes megmozdulásokra és próbálkozásokra, Kalot, ilyen vagy olyan jelszó alatt Tatabányán és egyebütt ainnyi münden történt ennek a dolgozó rétegnek a szépítésére., félrevezetésére (Belső Gyula (pk):JA Kalot nem szédíté&!)

8T és amikor a szédítés és félrevezetés nem járt eredménynyel, annyira egyértelmű Volt a katonai parancsnokra, a bányaigazgatóra, a szolgabíróra és a csendőrre való appeillálás, hogy ne méltóztassélk azon csodálkozni, ha egy rendkívül nehéz munkát végző munkásréteg nemi jutott még el az önfegyelemnek, a zavartalan és ál>andó munkabefektetésnek, a mindeneik

1 fölé helyezett, nem tudom milyen érdekek felisme-