Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

&9ö À nemzetgyűlés 112. ülése 1917,. (Nagyiván János (msz): Hogy legyen az iparos munkájának gyümölcse!) En nem izgatok ezzel kint az országbán, ezt sem azért mondom, mintha

1 izgatni akarnék. A magyar iparosság, amely a felszabadulás után becsületesen tel« jesítette kötelességét, várja, hogy kapjon valamit a demokráciában s én meg vagyok róla győ?ődve, hogy meg is fogja kapni, amire méltó. (Helyeslés és taps.) Igen t. Nemzetgyűlés! Ha önök. képviselőtársaim végigmennek Budapesten, főként a külvárosokban és benéznek egyes pincékbe, azt fogják látni, hogy öreg, becsületes iparosok a késő esti órákban is robotolnak, dolgoznak, mert tudják, hogy kötelességük dolgozni, nem mennek feketézni. Az iparosság odaállt a kis. műhely kéjét felépíteni, dolgozott és dolgozik. (Taps a kisgazda, és a szabadságpárton.) Ez a réteg volt az, amely az, első perctől kezdve végezte a kötelességét és tönkretett kis műhelyében összekapart mindent, hogy építhess ein. Igen t. Nemzetgyűlés! Felvinezi iparostársam azt mondta az előbb felszólalásában, hogy ha már szociáldemokraták is vannak az ipartestület vezetőségében vagy élén, nem baj. Vagy talán, ezt nem is mondta, mert ezt nem szabad anomdí ni.

y (Élénk derültség a szabadságpárton.) Azt azonban mondta, hogy ne vigyenek oda napi politikát. Dávid János képviselőd társam közbeszólt erre, hogy: Ezt nem tapasztalhatta a képviselő úr. En magam a miskolci ipartestületben immár 18 éve elöljárósiági tag vagyok. Az első percben a hasonszőrű iparosok, akik a cueilieiákról csatk rosszat voltak hajlandók mondani, azt mondták, hogy már |» cucilista iparosok is vannak és ez azt jelenti, amit már Miskolcon és Szegeden mondanak a szabadságpárti képviselők, hogy majd elszocializálják az Ő kis házacskájukat. (Vásárj ístváia (msz): Ezt senki sem mondta!) Igen t. Nemzetgyűlés ! Azóta már eltelt húsz esztendő, két esztendeje a felszabadulás. • nak és nem szocializálták el a kis házikót. A miniszter úr igenis kihangsúlyozta és . aláhúzta vörös ceruzával, hogy ezt nem akarjuk és nem is célunk, hanem azt akarjuk, hogy az iparosoknak is a hónuk alá nyúlva, azok em béri életeit éljenek. (Helyeslés és taps a kisgazda- és a szabadságpárton.) Magam is hangsúlyoztam a miskolci ipartestületben, hogy KII nem politikusok, hanem kisiparosok vagyunk és mi szocialisták úgy is cselekszünk. (Néméthy Jenő {msz): Meg is tapsoljuk érte! — Taps a szabadságpárt oldalán. — Egy hang a kisgazdapárton: Nagy a szerelem!) Arra ké-1 rem az iparügyi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy a hóna alá nyúljanak ennek a rétegnek, amely jól megállta a helyét, amint ezt a miniszter úr is mondotta. Minthogy a miniszter úr iránt bizalommal vagyok, a címet a maga/m és pártom nevében elfogadom. (Ta-ps a szociáldemokrata- és a szabadságpárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Brunszvik István! . Brunszvik István (kg): T. Nemzetgyűlés! Az ipari célokhoz tartozik az »is, — mint ahoery^ látom — hogy a Ház különböző oldalán üil'ő pártok más és más értelmezésit! adnak a »demokrácia« szónak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Olyan ez, imiinit a költő fülemüléje, latraikor a költő azt mondja, hogy: »Kende bizony az árevi március hó 19-én, szerdán. 996 nyéka, mert olyat mondok, hogy még a'!« Mindannyian tudjuk, hogy a »demokrácia« szó népuralmat jelent és ezzel a Ház minden oldalán ülő párt megelégedhet. Amely pillanatban az egyik oldalról azt mondják, hogy: »népi demokrácia«, 'tehát ellkereszte|ik, ugyanakkor azt mondják a másik oldalon«, hogy »polgári demokrácia«. (Andrássy Dániel (kg): Nincs ilyen!) Ebből származnak a súrlódások. Elégedjünk meg mindannyian azzal, hogy tisztességes magyar demokráciát akarunk ebben aa országban. (Elénk taps a kisgwzda* és a szabadságpárton.) Hozzátartozik ehhez az is, hogy ha tovább akarjuk vinni a nemzet fejlődését, új energiaforrásokat kell keresnünk, és találnunk. Az új energiaforrások között talán a legfontosabb!ak a-vizierők. Ezért vizierőimüveket kell építenünk. Emellett még külön gázkutakat is kell keresnünk, hátha vannak az áldott magyar talaj alatt ilyenek és van ezekhez hasonló \ egyéb nemzeti kincs. Minél több gyártelepet kell létesítíenünk. (Egy hang a kisgazdapárton: Vidéken!) Igen. Lehetőleg önellátásra kell törekednünk. A második lépés legyen az, hogy gyártelepeinkéit kihasználjuk és exportlehetőséget is biztosílíisunk. Elsősorban gyümölcs- és húsipari konzervgyárakat kell 'létesítenünk. {ügy van! Ugy van!) Bőrfeldolgozó gyárakat kelil létesítenünk, hogy úgy ne járjunk, mint a prágai sódarral. A magyar gazda felnevelte a jószágát, és az még jóformán el"sem hagyta a határit a vágóimban, amikor már visszakaptuk, kikészítve azzal, hogy: ez finom prágai sódar; pedig a magyar gazda nevelte azt a jószágot. Optikai műszergyárak létesítését is szorgalmaznunk kell, hogy ne legyünk mindig* a küliföldre utalva. Ezeket a gyárvállalatokat kétt célból kell szorgalmaznunk. Az egyik célja ennek tö'z, hogy a hazai munkanélküliséget leküzdhessük, munkásainknak tisztességes bér mellett munkaalkalmakat teremjlhessünk, a másik célja: pedig az, hogy az aránylag fejlettebb iparral rendelkező Magyarország a kevésbbé iparosított Balkánt is el tudjla látni megfelelő ipari termékekkel. Most közelebb vagyunk a verseny lehetőségéhez. • i | .Ugyanitt kell megemlítenem még azt is, — és most gazdaképviselőtársaim felé fordulok, (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.) — hogy az, hogy az országot .iparosítjuk, VjSgy iparosítási szándékainkkal igyekszünk előbbre vinni, az állani fejlődését, ne töltse el féltékenységgel gazdaképviselőtársaimat. (Mozgást) Megmondom azt is, hogy miért ne. Vásárlóképesebb ipari munkásság mellett a mezőgazdaság is jobban értékes ítheiti teruielvényeit. (Taps a kisgazdapárton.) T. Nemzetgyűlés! Végül rá keli termem arra, hogy ahhoz, hogy iparunk versenyképes legyen, megfelelő ipariskoláik továbbifejlesztésével utánpótlásra kell >szert tennünk, hogy képzett iparosaink legyenek. Örömmel hlalloíttam az iparügyi miniszter úrtól, hogy ilyenirányú szándékai vannak. Azt is meg kell azonban mondanom, — nem tudom, hogy erről értesült-e az iparügyi miniszter úr — hogy adatok v&nnak birtokomban arról, hogy ebben az esztendőben több mint 5000 jelentkezőt voltak kénytelenek elutasítani az ipariskolák. Miért? Szintén nálam van egy másik adat, amely arról szól, hogy az ipariskolákat ellenőrző orvosok jelentése szerint a növendékek közt nagyon gyakoriak a gyenge táplálkozás miaítit a megbetegedések. Ezért kérem az ipar-