Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

90* A nemzetgyűlés 112. ütése I&î ügyi minisziter urat, hogy ha mód adódik rá, — és talán sikerül is erre alapot találni — azokat az úgynevezett menzákat, étkeztetési konyhákat, amelyeket az ipariskoláknál az elmúlt renuszer alatt állítottak fel, a lehetőség keretein beiül ismét helyezzük üzembe, mert a jelen pillanat­ban ezek a legtöbb helyen meni működnek, úgy­hogy a növendékek nem részesülnek ellátásiban, még a legminimálisabb levesadagjukat sem kapják meg, ami nagyon károsan befolyásolja a növendékek egészségét és a betegségeikkel szemben via ló ellenállását Ugyancsak az ipari célokhoz tartozik az is, hogy a kiöregedett munkásokat akár az állami üzemeknél, akár a magánüzemekinél, lehetőleg biztosítás útjám részeltessük öregségi biztosí­tásban. Az Öregségi bizítosítiás ne úgy történ­jék, mint ahogyan ma is történik, -hameim a gaz­dasági élet javulása val javítsunk ezeken a hyugdí jakon, vagy kegy díjakon, .Hogy meny« íiyire szervesem összetartozik ez az iparfejlesz­téssel, vagy az ipari célok kérdésével, könnyű itt rámutatnom arra, hogy nagyon el vannak keseredve az Öreg nyugdíjasok, akik 20—30 esztendőt, soll ennél többet "is eltöltöttek a nehéziparban, vagy egyéb ipari területen és ma alig-alig-tudnak betevő falathoz is jutni abból az öregségi biztosításból, amelyet kapnak. Pedig ezek már nem is kegydíjasok, hanem — mint például a diósgyőri társláda ttagjjai — év­tizedeken keresztül befizették az ő járulékai­kat. Éppen ezért biztosítani kell az <ő öregségük nyugodt napjait. Miért kell e»zft. biztosítani? Két okból. Az egyik az, 'hogy a tisztes munkában megörege­delt munkások megelégedését kiváltsuk, a má­sik pediglaa hogy az utódok a jó példán okulva, nagyobb kedvet kapjanak az ipari pályára és minél több tanonc menjen iparoshoz. Eddig úgyis az a betegség uralkodotit ebben az or­szágban, hogy ha valaki hat eleminél több is­kolát járt, akkor már nem akart bevonulni az ipar területére. A munkában elöregedett mun­ka s okát tehát azért is meg kell becsülnünk, hogy az ifjúság nagyobb kedvet kapjon az­ipari pályária. Ezeket akartam elmondani. Az ipari célok kérdésében a költségvetést mind pártom, mind a magam nevében elfogadom. (Élénk taps a kisgazdapárton.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A 9. címhez több feliratkozott szónok nincs. A vitát bezá­rom. Az előadó úr kíván szólni., (Kiss Ferenc (msz): A 10. címet nem tárgyaljuk*?) Méltóztassék türelemmel lenni! Kertész Miklós (szd) előadó: T. Neimzetgyû­lés! A költségvetés 9. ciménél a t. Ház, úgy Iá-* torn* egy kis általános pót vitát rendezett, amit a^ magam részéről azért nem fogadok meglepe­téssel vagy csodálkozással, mert az általáno­san hangzó cím: »ipari célok«, valóban alkal­masnak látszik arra. hogy ezzel kapcsolatban t. képviselőtársaim elmondhassák azt, aminek elmondásában a klotűrlámpa megakadályozta őket, vagy hogy egy kissé stafétaszerűen ren­dezkedjenek be mondanivalóikkal, mint aho­gyan egyik-másik képviselőtársam itteni fel­szólalása során történt és nem szorosan a tárgyhoz tartozóan különböző sérelmeket pana­szokat, rendezésre váró i>roblémákat sorra­rendre felsorakoztassanak. (Dénes István (p:k): Jogunk volt hozzá, kedves »tanár« úr!) Kérem, én nemcsak hogy nem kifogásolom ezt, hanem megállapítom, hogy ez a parlamentarizmus szabályaiba belefér. (Dénes István (pk): He­lyes!) Megáll api torn, hogy a cím és annak tág évi március hó 10-én, szerdán. Ôàé meghatározottsága erre lehetőséget ad és így a t. Ház meg fogja nekem engedni, hogy ha nem is^ mindenegyes felszólalásra, —• hiszen mun­káspárti barátaimnak a címhez történt felszó­lalásával teljes mértékben egyetértek, ezekhez nekem hozzátenni valóm, vagy belőlük elvenni­valóm nincs — de a többi felszólalás közül egy ikre-másikra kitérjek. (Dó-ids István (p&): Eddig jó ellenzéki beszédeket mondtak a mun­káspárti padokból!) Kisiparos részről bizonyos részleges meg­nyugvás észlelhető a miniszter úr válaszbeszé­de után és ez a részleges megnyugvás több fel­szólaló megnyilatkozásában kifejezésre jutott)­Mindazonáltal több-kevesebb határozottsággal felszínre jutott az az aggodalom is. hogy váj­jon a kisiparosságnak a saját műhelyéhez, sa­ját , szerszámaihoz, saját -exisztenciájához, a magántulajdonhoz való ragaszkodását nem fe> nyenréti-e a baloldal és a munkáspártok általános politikai iránya. A felszólalók szerint túlontúl sokat hangoztatják azt a jelszót, hogy: »Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért!« Ezért felvetették a kérdést, hosry ez a szerintük nyug­talanságra alkalmat adó helyzet, és állapot mi­kor szűnik meg és mikor lesz a kisiparosság­nak a jelenleginél több kedve és nagyobb biz­tonsága abban a tekintetben, hogy beruházzon, frissítsen, és életét biztonságban töltse el. Igen t. Nemzetgyűlés! Azt hiswm, egy pillanatig sem lehe^ kétséges az előtt, aki a miinisz f er úr beszédét figyelmesen végighall­gatta, hogy amikor a miniszter úr a magán­tulajdonnal kapcsolatban kifejtette álláspont­ját, akkor a közösségi gazdálkodásra megérett, a mas-nnkezdATnényezés keretein túlnőtt, mono­poFsztiku 5 ? jellegű gazdasági ágakról és szek­torokról beszélt és különösen hangsúlyozottan utal lf az^kr^ a politikai veszelvekre\ amelyek a monnpoltőke részéről a mu'+b^n - a demo­kráciát fenyegették, nrra ;ai politikai 'hatalom-ra m befolyásra, amelvre s-szert ^ te tt % kezdve Hitler nói-noi+orszá!ri'finans7 l i^o ,7 á: ! aá 4 'ól a Musso­lini mellé állit olasz nagykanital izmuson keresz­tül egészem aizokig a nagyon ife ismert össze­függésekig, amelyek a magyar nagykaoitaliz­mus és a magyar feudális reakció köpött fenn­áll nttak.. (Dénes István ír>k): EsXaz állaimkapV talizmus hova fog állnia) Ez -a tény. ez a veszedelem volt az, amely a - szocialista pártokat, a munkáspártokat, ebben • a kérdésben helyes és időszerű védekező és elhárító magatartásra késztette és kényszerí­tette, de ettől az alapvető és nem is változó beállítottságtól és politikai vonalvezetéstől a kisiparosság széles tömegeinek félni- és tar­if nivalójuk nincs, OPászthory István (msz): Mi lesz holnap 1 ? — Zaj a szabadságpárton.) mint ahogy nincs ebben az országban senki sem, aki a demokráciát a magyar kisiparos­ságtól komolyan féltené és félthetné. (Zaj a szabadságpárion.) m Igen^ t. Nemzetgyűlés! A kisiparosság szé­les területén a munkáspártoknak, jelesül^az. én­pártomnak régtől fogva van keresnivalója. A kisiparosság vonalán, — hiába tiltakozott • el­lene egyik-másik képviselőtársam (Vásáry 1st. ván (msz): Nem mondotta senki!) — nem fejez tem be mondatomat, — mégis csak az. a helyzet» hogy ennek az érdemes és nagyrabecsült tár; sadalmi rétegnek túlnyomó része ipari mun­kássorból íkerült ki és az ipari munkássorbain, a függő helyzetben szerzett és egy életre kiható 63* \

Next

/
Thumbnails
Contents