Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

Ô93 A nemzetgyűlés 112. ülése IHT. t. képviselőtársam, én 18—19 éve vagyok önálló iparos, jó szociáldemokraitia és jó szabómester (Élénk derültség a kisgazdapárton és a szabad­ságpárton. — Pászthory István (msz) : Ezt mondja magáról!) és nem történt semmi hiba. (Nagy Vince (msz): Kedvem volna mértéket vétetni! — Derültség és zaj. — Orbán László (kp): Grófokat jobban szeretnének! — Az el­nök csenget.) . ' Tudom, nem mindenkinek tetszik, bogy szabóiparois is van itt, azt szeretnék, bia főkép­pen ügyvédek volnának itt. (Némethy Jenő (msz): Miért nem megy el segédnek 1 ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Juhász István (sad): Itt vagyunk.akár tet­szik, akár nem. ment elmúlt már az az idő, amikor az ügyvédeik ülhettek iitt. (Nagy . Vince (msz) : Csak mi nem mondtuk magunk­róil, hogy jó ügyvédek vagyunk. — Derültség.) Hogy a magyar ipar miit' cselekedett ebben az országban és az ország újjáépítésiéiből meny­nyire vette ki részét, arról nekem itt nem kell beszélnem, beszélteik a tények s a délelőtt fo­lyiamán a miniszter, úr úgy aposztrofálta az iparosokat, mimt akik az ország újjáépítéséből derekasan kivetitek részüket (Pászthory István (msz): Senki se vonja kétségbe!) Ennek elle­nére egyes lelkiismeretlen emberek járják az onsEágot (Pászthory István (msz): ! A maguk részéről! — Zaj.) és kolho szóikkal és egyéb os­toba ságokkai izgatják azokat a szegény iparo­sokat, akik nagyon nehezen keresik meg sajá, + részükre és családjuk részére a kenyeret. (Zaj és felkiáltások a szabadságpárt soraiban: A programúiban benne van! — Nagy Vince (msz): Marxizmus!) # Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Pászthory Isfván (msz) közbeszól.) Csendet kérek. Juhász István (szd): A magyar kisiparos f most; már tudja^, hogy miért dolgozik, mint ahogyan az. ipari munkások, a gyárli- munká­sok isi tudják, hogy miért dolgoznak: ahogyan ők a saját országukat építik, ugyanúgy a kis^­' iparos is most már saját magának építi ezt az országot. Igen t. Nemzetgyűlés! Az dparosproblé­rnákra térve, felhívom az iparügyi miniszter úr figyelmét egy olyan sérelmünkre, amelynek orvoslását már évtizedek óta kérjük. Nem nézzük jó szemmel és fáj nekünk az, hogy egyes •közületeik, hivatalok, minisztériumok házilag végeztetnek el munkákat napszámos­bérért, altiszti bérért beállitisinaik különböző iparokhoz értő embereket és ezekkel végeztet­nek el munkákat. (Dénes István (pk): Igaza, van! — Némethy Jenő (msz): Ez az államosí­tás! — Pászthory István (msz): Ez a szoeliialli­zálás!) Nem tűrhetjük HÚ iparosok, hbigyi azt a szerencsétlen, munka nélkül lévő szabó­legényt, suszterilegényt vagy borbélylegényt felvegyék postásnak vagy vasutasnak (Egy hang a kisgazdapárton: Rendőrnek!) és szak­munkát végeztessenek vele. (Ügy van! Ügy van!) Én a magyar iparosság nevében kérem ennek megszüntetését, mert ez sérelmes . reánk, hiszen, az iparosság agyon van nyomva, (Úgy van! Ugy.van!) különböző terheket cipe­lünk; tudjuk,, hogy miért, nem azért, mert demokrácia van, ahogyan azt igen t. képvisedő­társaim Miskolcon, a hordó tetejéről mondot­ták, hanem azért, mert tönkretették ezt az/or­szágot a bitang fasiszták. Ezért szenved az ipa­NEMZETGYÜLÍSI NAPLÓ Ví. ' évi március hó 19-én, szerdán, ÔÔ4 rosság. (Orbán László (kp) a szabadságpárt felé: Most elfelejtettek tapsolni! — Zaj á sza­badságpárton.) Éppen közbeszóló képviselő-* társam mondotta és méltó barátja, Vásáry a csikós, a Thoirdó tetejéről. 80 .(Derültség. — Zàj a szabadságpárton:) Jlitványul uszítottak a demokrácia ellen. En azt mondottam a mi­niszterelnöki költségvetés tárgyalásakor, hogy ha ezek az urak így beszélnek a magyar par­lamentbein, akkor hogyan beszélhetnek a kerü­letük'beml? {Zaj a szabadságpárton. — Némethy Jenő (msz): Fáj magának, hogy a munkások otthagyták magukat és hozzáaik jöttek!) Most vasárnap meggyőződtem róla, hogyain dolgoz­nak a demokrácia; ellen. (Folytonos zaj. -— Az elnök csenget. — • Orbán László (kpí): Fasiszta demonstrációt csináltak! — Némethy Jenő (msz): Fáj magának, hogy a munkások otthagyták magukat!— Nagy Vince (msz): A szegedi meg miskolci iparosok már otthagyták magukat!) Meg vagyok róla győződve, hogy az ipar­ügyi miniszter úr meg fogja találni a módját annak, hogy orvosolja az iparosságnak ezt a, sérelmét, hiszen évtizedek óta harcolunk és küzdünk a>zért. hogy ne vegyék ki az iparos szájából a kenyeret. Néni közömbös az sem az, ipar szempont­jából, hogy a,z építőipar hóna alá nyúljanak, hogy az építőipar induljon meg a tavasz fo­llyatmáln., ".mert az 'építőipar megindításával megindul az ország vérkeringése, hiszen az építőipar foglalkoztatásával harminchat szak­mának juttatunk kenyeret. T. Nemzetgyűlés! Az igazságügyi tárca költségvetésénél Révész Mihály képviselőtár­saim arra kérte a minisztert, hogy a rendele tekét, magyarul szövegezzék meg. En 'az ipa* rosság nevében kérem azt, hogy a rendelete­ket úgy adják ki, hogy azokat ne csak fiská­lisok tudják megértenie (Nagy Vince (msz): Igaza van! Még azok sem értik!) hanem egyszerű iparosok -is. (Élénk helyeslés és taps. — Némethy Jeaiiő (msz): Mi setm értjük!) En nem szégyellem magam, mint egyszerű iparos­ember, hogy csiftk Öt elemit végeztem. Nem mindenkinek adatott meg a ' lehetőség, hogy közén- vagy < telsőiskolát végezzen. Bizony kinlódnnk és izzadunk, amikor a rendeletekéit, olvassuk. (Nagy Vince (mez): Nem érti azt senkisem. még az egyetemi tanárok sem.) Nem kevésbbé súlvos az iparosságra az. hogy amikor a különféle rendel etek kijönnek, akkor a fejéhez kap és. nem tudja mit csinál­io'n„ hogvan tegyen eleget a rendeletniek, kü­lön irodát^kell felállítania 'még a nagyobb iskola-'ottsaergal rendelkező iparosnak is. an­nak felkutatásává, hoeryan tegyem eleget annak a kötelességének, laímivel terhelik. (Zaj.) • Igein t.' Nemzetgyűlés! ^Az iparosság régi óhajai az öregségi és rokkantsága biztosítás. Egyik iparostársunk Miskolcon azt mondotta, egyszerűen, az ő suszteri felfogásával — lévén az illető cipészmester — hogy az adókönyvben van, egy csomó rubrika, kérjük az illetéke­seket csináljanak még egy rubrikát az öreg­ségi biztosításra. Mi, iparosok, éljük a ma­gunk egyszerű életét és amíg birunk, dolgo­zunk, ha azonban a szerszám kiesik a ke­zünkből, akkor éhenhalhatunk. Most már a templom ajtajába se mehetünk koldulni, inert nem szabad. Itt van az ideje az öregségi biz­tosítás megvalósításának s én meg vagyok róla győződve, hogy erre is .sor fog kerülni. 63

Next

/
Thumbnails
Contents