Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

991 A nemzetgyűlés 112. ülése 1917. termesztendő kender termesztésére is. Gondo­lok itt árra* hogy a hosszú téli munkátlan időkben mezőgazdasági népességünknek mi­lyen hasznos, foglalkozás lenne, kedves föld­m.űvestársaiim, az, ha a nagyobb mennyiség­ben termesztett kendert, az ősszel vagy nyá­ron beáztatott kendert megszárítva, pajtákba elhelyezve tiélli időkben a férfi és női munka­erő együtt kitilolhatná és a kikészített kendert már mint félkész gyártmányt (küldenék el a gyáraknak. így bizony nagyon sok község — különösen gondolok itt az újbirtokosságra. — férfi; és női munkaerejét lehetne hasznosan foglalkoztatni. De beszéljünk arról, hogy' eddig miért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, ennek ter­mesztésével nagyobb mértékben. Azért, mert a legtöbb vidéken hiányzik az együk feltétel, a megfelelő kenderáztató. Mert nemcsak a talaj a fontos, hanem az i;&, hogy megfelelő kenderáztató legten. Tudjuk valamennyien, hogy a kenderáztatásra a legalkalmasabb és a legkiválóibb a folyóvíz. De azt is tudjuk, hogy van ám halászati törvény is, a halakra pedig veszélyes a kenderázítatás. Ezen ügy lehet segíteni, hogy a folyóvíz közelében .korszerű kenderáztutómedence sorozatot lehet létesíteni,­ahogy azt az ország egyes vidékein láthatjuk s abba lehet belevezetni a folyók vízét is. Az is folyóvíz, lágy víz és abban is tökéletesen ázik a kender. Ezzel elkerülhetnénk azt is, amit- sokszor előidéz a hirtelen jött áradás a folyóparti kenderáztatók szomorúságára, hogy a hirtelen megáradt folyó elviszi a kendert. De azokon a vidékeken, ahol szorgalmas a nép és szeretne foglalkozni szövéssel, fonással és- nincs folyó­víz sem, ami egyébként is csak nagyon kis mértékben áll rendelkezésre, bizony nem tud­nak' másutt áztatni, mint a 'faluvégi vályogos gödörben. Ezért nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, hogy legyem segítségére a falvak népé­nek & ha csak nagyon kevés helyen is imitt­amott, de legalább mintaképpen már ezen a nyáron tegye lehetővé, mintegy mutatóba a falvak népének — ha anyagilag nem is lehet nagyobb százalékú összeget erre fordítani -—>' hogy állami segéllyel és főképpen építési tervvel segítve, legalább járásonkint létesítse­nek egy-két kenderáztatót. (Dénes István (pk): Nagyon helyes!) Ha ez megtörténik, akkor kendert "kap a. falvak népe és nemcsak azért foglalkozik szövéssel-fonással, mert à háború kériyszerítette rá, hanem megmarad ez a hasz­nos téli foglalkozása továbbra is». Azt tudjuk, hogy országunk egyik-másik vidékén egészen művészi tökéletességre fejlő­dött a háziipar és kiállításokon láthatjuk a Sízebibnél-szebb példányokat. Az iparügyi kor­mányzat bizonyos segítségére siethet a laikus­ságnak ezen a téren, ha miinél több helyen létesít modern kendteráztatóikat. A mi népünk­nek mintákra, példákra vatn szüksége. Gondo­lok: itt arra, hogy az. elmúlt kormányzat is néhány évvel ezelőtt töbíb faluba létesített kü­lönféle minta telepeiket, a legutóbbi időiben 'pl­egy-egy mintasilót, s a mi népünk nem zár­kózik el, ha mintákat lát maga előtt. A be­szédre és az. olvasott szövegre nem mindig hallgat, de ha mintát lát maga előtt, és ha látja, 'hogy mennyire hasznos az, aikkor kö­vetni fogja azt s a szomszédos községek sem akarnak majd elmaradni, amikor látják, hogy évi március hő 19-én, szerdán. 992 ebből mennyi haszon származik s ők már a saját községeikben fogják a következőket léte­síteni. Áttérek a másik kérdésre, amelyhez hozzá akarok szólni. Ez a cím ígéri a minta háziipari telepek 1 létesítését. Éppen olyan vidékről jöt­tem, ahol a Tisza, Bodrog, Sajó árterében va­don terem a gyékény. Most az a helyzet, hogy a faluvégi cigányság foglalkozik ezeknek a feldolgozásával és ebből láthatjuk, mennyire lehetne hasznosítani ezt a terméket, amit a természet szinte ingyen ad, de csak akkor, ha az iparügyi, minisztérium kézbe venné eninék az irányítását. Nagyobb vidékenként osiak egyetlen központot kellene valahol létesíteni, ahol hatósági kézibe vennék a vezetést, főikép­pen az értékesítést. Ekkor megint egy másik alkalom nyílna meigr a téli munkátlan időkben való foglalkoztatásra és nemcsak a cigányok, hanem a többi lakosság is szívesen foglalkoz­na ezeknek az elkészítésével. Én remélem, hogy a mi iparügyi miniszter urunk csakugyan a népnek az iparügyi mi­nisztere is- A múltban megszoktuk azt, hogy sok szép ígéret hangzott el, de megvalósításra nagyon, kevés került. (Nagy Vince (msz): Most an álban is!) Én remélem, hogy az ipar­ügyi miniszter úr ezt a kérdést a szívén vi­seli. Nagyon kicsinek, csekélynek látszik ez, de ha meg valósi tjük, naföyon sok szegény em­ber fog hálásan gondolni az iparügyi minisz­ter úrra. Abban a reményben, hogy ez a kér­dés valamilyen kisebb^ mértékben már ezen a nyáron is megvalósításra ' kertiül, a költség­vetést a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Juhász István! (Zaj a szabadságpárt soraiban. — Egy ham g a szabadságpárt oldaláról: Ki szól majd közbe? — Zaj. — Az elnök csenget.) Juhász István (szd): T. NemzetgyűlésJ Az iparügyi tárca költségvetésénél ipari, kisipari problémákkal elsősorban iparosok foglalkoz­tak, aztán ügyvédek is foglalkoztak velük. Önkéntelenül eszembejiut, hogy a múltban ' is voltlak nekünk, iparosoknak, kisiparosoknak, méltósiálgios, nagyságos, kegyelmes és félkegyel­mes iparos vezéreink (Élénk derültség és fel­kiáltások a kisgazdapárton és a szabadságpár­ton: Most is van!) és éreztük ennek hátrányos voltát. (Derültség és taps. — Nagy Vince •(msz): Az utóbbiakból maradt 1 is egypár! — Dénes István (pk): Beszéljen, a félkegyelme­sefkröl!) Érezte a magyíar iparosság, hogyan támo­gatták agyon. Aligj bírtuk ki azt a, támogatást, amelyben a múltban részünk, volt. (Némethy Jenő (msz): Most jobban kibírják!) Igen t. Nemzetgyűlés! Egyik iparostáiisam, aki nemzetgyűlési képviselő is, azit mondotta, — én is ímegállapítottaim ezt — hogy a föld­míveléeügyi tárca költségvetésének tárgyalá­sakor tekintet nélkül acrria, hogy melyik párt­hoz tartoztak az illető képviselők, aktívan fog­lalkoztak a föld •nroblémájávai, aztán azt mon­dottal iparostánsam, hogy tekintet nélkül arra, hogyi melyik 1 párthoz tartozik az az iparos, az iparoskérdéseikkel egyformán kell foglalkozni. A szabadságpárt padsoraiban ülő egyik ügyvédképviselőtársiam azt mondotta, hogy; szocialista nem lehet kisiparos, vagy kisiparos nem lehet szocialista, ahogy parancsolja. Igen

Next

/
Thumbnails
Contents