Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

981 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. évi március hó 19-én, szerdán. 982 Az iparosság határozott támogatásra tart igényt, mert sok olyan problémánk van, amit a magunk erejéből nem tudunk megoldani. Legyen szabad megemlítenem — a versenyké­pesség fokozása céljából — a kézművesipar villamosításának gondolatát. A kézművesipar villamosítását saját erejéből laz iparosság neim tudja megoldani. De utalok arra, hogy most, amikor államosítják a különféle oentráliéfeait, elektromos műveket, nem látom akadályát an­nak, és nem jelentene nagy tőkebefektetést, ha a kisiparosság számára szükséges készüléke­ket e kis elektromos gépeket a centrálék meg­vásárolnák és a kisiparosság rendelkezésére bocsátanak, a kisiparosoknak pedig módjuk­ban lenne a villanyszámlák fizetésekor részle­tekben törleszteni ezeknek árát. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán.) így jutna a kézműves­ipar villamosításhoz, ami nagy segítségét je­lentene, ' t A gépakeió, amely az iparügyi minisz­térium keretében kiépített akció volt, nagyon kis mértékben van dotálva és itt is lényeges emelésre van szükség. Az ipartestületi hozzájárulás ma 180.000 forintot tesz ki. Ha összehasonlítom ezt az 1938. évi költségvetéssel, akkor a szorzószám, figyelembevételével azt látom, hogy ezzel, szem­ben a múltban egymillió forinton felüli ösz­szeggel támogatták az ipartestületeket. Az iparosok másik nagy problémája, amelyről iparostársaim már sokszor beszéltek, a kézművesiparnak nyújtandó hitelek kérdése. Kérem a miniszter urat, kísérelje meg, hogy legalább a legszegényebb kisiparosoknak tud­junk segítségére lenni a fedezet nélküli hitel­akció széleskörű kiépítésével. A fedeaetnélküji hitelakcióról az elmúlt időben bebizonyosodott, hogy az iparosok, bár minden fedezet nélkül kapták a kölcsönt, azt túlnyomó nagy többsé­gükben, vissza is fizették. Meg kell említenem itt, hogy az lOKSz beolvasztásáról hallatszanak hirek. Szeretném, ha a miniszter úr ezen a téren megnyugtató kijelentést tenne. További problémáink között meg kell em­lékeznem az iparossegédek mesterképző tan­folyamairól. Minden ipartestületben szeret­nénk módot és lehetőséget ínyujtani arra, hogy az arra érdemes segédek mesterképző tanfo­lyamra kerüljenek, képezzék magukat, készül­hessenek a mestervizsgára és tegyék le azt. (Helyeslés a kisgazdapárt és szabadságpárt oldalán.) Igenis állítom, hogy a munkásság színe-java jelentkezik mestervizsgára és ebből a rétegből kerülnek ki azok az iparosok, akik­nek érdekébein annyiszor felszólalunk, (ügy van! a szabadságpárton.) De külföldi utakra is kell tudaiunk pénzt teremteni. Annyiszor mennek ki külföldre em­berek és kapnak támogatást! A miniszter úr járt • Svájcban, ott tapasztalhatta, hogy hány illetéktelen elem jelenkezett ott, hányan tudtak kijutni a határon kívülre, hánynak volt pénze arra, hogy Svájcban éljen és ne a magyar állam javára fordítsa kinttartózkodását, hanem különféle egyéni üzleteket vagy érvényesülési lehetőségeket próbáljon magának szerezni. (ügy van! ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Merem állítani, hogy ugyanakkor kézműves­iparos közpénzen nagyon nehezen juthat ki a határon túlra, hogy ott tapasztalatokat szerez­zen és azokat idehaza a kézművesiparosság ja­vára gyümölcsöztesse. A miniszter úr felszólalásában, de házon­kivüli megnyilatkozásaiban is igen gyakran hangsúlyozta, hogy a kéziművesipar érdekeit felkarolja és minden igyekezetével azon ie&z, hogy a kézművesiparosság segítségére siessen. Meg kell mondanom: talán ra'ta kivül álló okok eredményezték, hogy a gyakorlatban ke­veset tudtunk ebből kapni. Szeretném, ha már hétköznapi életünkben is érvényesülne ez- a támogatni akarás és az ipar megkaphatná azt, ami után annyira vágyódott éveken keresztül, amikor nem adták meg a lehetőségét annak, hogy érvényesülhessen. Itt szeretnék válaszolni annak a képviselő­társamnak, aki szóbahozta az IPOK-nak, mint egyetlen érdekképviseleti szervnek a szerepét. Meg kell mondanom, hogy a kereskedelmi és iparkamarákban számtalanszor találtak az ipa­rosok érdekképviseletei védelmet, a kereske­delmi és iparkamarák számtalanszor álltak ki a múltban is és állnak ki ma is iparosérdekek mellett. Mi iparosok nem vagyunk hálátlanok és tudjuk azt, hogy a kereskedelmi és ipar­kamarák hatalmas felkészültsége, központjá­nak kiváló könyvtára igen sok segítséget nyújt az iparosságnak. Lehet, hogy igaza van az iparostársamnak, aki azt mondotta, sok év után el kell jutnunk odáig, hogy az IP OK le­gyen az egyetlen érdekképviseletti szerv, de addig, amíg az IPOK nem tud hasonlót nyúj­tani, igenis örömmel látjuk, ha a kereskedelmi és iparkamarákat fenntartják, mert. ezek a szervek sok iparosérdeket támogatnak, (Nagy Vince (msz): Szükséges!) és felkészültségük is e pillanatban összehasonlíthat alánul nagyobb, mint. a saját erőnkből fenntarott IPOK-é v (Ügy van! ügy van! a szabadságpárt oldalán. — Dávid János (szd): Attól függ, melyikben mennyi az akarat!) Igen t. képviselőtársamnak válaszolva, le­gyen szabad elmondanom azt, hogy mi iparo­sok 1945 óta, de azelőtt is — legyünk egészen őszinték — ipartestületeinkben- túlnyomó több­ségben demokratikusan tudtunk választani. Ha úgy alakul a helyzet, hogy most az iparos­ság választásai során egy-két ipartestületben a szociáldemokratapárti iparosok kezébe kerül a vezetés, akkor mi a szooiáldemokratapárti iparosokkal is meg fogjuk tudni találni az együtímunkálkodás lehetőségét, (ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Csak egyet kérünk tó­lük: elsősorban iparosok legyenek, (ügy van! a szabadságpárton.) elsősorban az iparos érde­keket képviseljék; akkor mindig együtt fogunk dolgozni. (Helyeslés és taps a szabadságpárt oldalán.* — Dávid János (szd): Erről már a múltban tettünk tanúbizonyságot!) Kérnem kell ia miniszter urat is, hogy ahol az ipartestületi választáson ellenzéki, párton­kívüli, szóval nem a koalíciós pártokhoz tar­tozó többség kerül ki győztesen, ott ezek vé­delmet kapjanak és ne próbálkozzunk, azzal, hogy belenyúljunk ezekbe a választásokba, hozzányúljunk ezekhez az eredményekhez, (ügy van! ügy van! — Helyeslés a szabadságpart oldalán.), mert ez nem volna méltó ahhoz a rendszerhez, amely demokratikusnak vallja magáti. (Nagy Vince (msz): A szegedi válasz­tás nem tetszik! A szabadságpárti ^győáelem nem tetszett Szegeden! — Dávid János (szd): A másikak veszekedtek és így befutott a sza­badságpárt! — Nagy Vince (msz): Ne veszeked­62*

Next

/
Thumbnails
Contents