Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

983 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. jenek! A többség akkor is többség! — Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: Ez az önök szerencséje! — Juhász István (szd): Sok rossz indult már el Szegedről! — Nagy Vince (msz): Azért most egy jó m elindult! Rehabilitál ja^ magát Szeged a horthyzmus után. — Ivanics István (szd): Újra horthysta lesz talán? Ugy gondolja? — Felkiáltások a sza-' badságpárt oldalán; Nem horthysta! — Nagyiváin János (msz): De nem is lesz soha kommunista! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az' Ipartestületek Országos Központját, mint az ipartestületek csúcsszervéti mii a magunkénak valljuk és minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy ez a csúcsszervezet valóban iparosérdekeket védjen, tartsa távol magát a napi politikától, s (igyekezzék mindenkor elsősorban, az ipartestületek érdekképviseleti csúcsszerve lenni. (Helyeslés és taps a szabadságpárt oldalán.) Elnök: Szólásra, következik? Gyurkoyits Károly jegyző: Törő József! Törő József (kg) : T. Nemzetgyűlés ! Az ipari célok címe alatt szerepelnek azok a tételek, amelyek a kisipari termelés szempontjából érdekelnek bennünket, így a 4. rovatban a háziipari tanfolyamok költségei és a háziipar kérdései szerepelnek. A háziipar bizonyos mértékig kiegészítője a kisipari termelésnek, kérdem tehát: miért nem lehetett volna valamilyen módon nagyobb összeget fordítani ennek a tételnek a dotálására? Ha a háziioart» amelyből .akárhányszor egészséges kisipar vagy kézműipar fejlődött ki, ilyen kis összeggel dotáljuk, akkor önkéntelenül gondolnunk kell arra, vájjon azok a mezőkövesdi és sárközi gyönyörű készítmények, amelyek a múltban- világszerte elismerést arattak és a tmagyar nép iránt érdeklődést, megbecsülést keitettek, nem hanyagoltatnak-e el és nem szenvednek^ kárt az ilyen kis dotáció miatt? A 9. rovatban az iparfejlesztéssel kapcsolatban a kisipar és a háziipar támogatására 480.000 forint van beállítva. Amikor a miniszter úr arra hivatkozik, hogy anyagi fedezet híján kénytelen volt mindenütt olyan szűkmarkúan i beállítani a költségvetési téteteket, akkor azt hiszem, a nemzetgyűlés minden egyes tagjának helyeslésével találkozom, ha felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a jövő évi költségvetésbe nem lehet ilyem kis összeget beállítatni erre a célra, mert ez teljesen elégtelen. Itt hivatkozom az ipari termelés jelentőségére, de hivatkozom még valamire. Ha a kisipar támogatása csak ilyen kis összegekkel lehetséges, akkor miként várhatjuk az ipari termelés fellendülését, annak korszerűsítését? Az sem kétséges, hogy az ipari korszerűsítés alatt újabb szerszámok, újabb munkaeszközök, újabb termelési módszerek, az úgynevezett típuskészítések bevezetése mind külön befektetéssel jar és akárhány derék, szorgalmas, leleményes, arra alkalmas kisiparos éppen tőke hiányában képtelen arra, hogy az újításokat bevezesse és új készítményekkel lepje meg a piacot. T. Nemzetgyűlés! Eu ezt a kérdést annyira fontosnak és annyira lényegesnek találom, hogy felkérem innen az íiparügyi miniszter^ urat, hogy akkor, amikor majd ismét a költségvetés összeállítására kerül r a sor, szíveskedjék az iparos képviselőket pártikülönlbség nélkül meghívni és azután együtt próbáljunk egy olyan költségvetési keretet megállapítani és olyan költségvetési összegeket beáíllítanli, amelyek évi március hó 19-én, szerdán. 984 sokkal közelebb vezetnek bennünket ahhoz a célhoz, amelyet a miniszter úr is és mi is a nemzet ipari termelése érdekélben szolgálni kívánunk. T. Nemzetgyűlés! Az [ipari tanfolyamok költségeire beállított 135-000 forint szintén nem mutatja azt a-törekvést és azt az akaratot,' amellyel segíteni kell az ipari tanfolyamoknak a rendezésén. Kétségtelen, hogy addig, amig a múltban évtizedek vagy évek kellettek bizonyos fordulatokhoz és bizonyos fejlődésekhez, ma már korunkban ezek a fejlődésekNsokszor évenkint többször is bekövetkeznek és kétségtelen az. hogy amikor egészen magaskorú osz és kopasz iparosmestereket látunk ezeken a tanfolyamokon, akkor bebizonyítottál a „kisipar azt, hogy a fejlődés, a korszerűsítés és a továbbképzés iránt fogékony, úgyhogy ezzel a kás összeggel neim tud,juk azt olyan mértékben szolgálni, amilyen mértékben arra szükség volna. EŰ

( jól tudom és meg vagyok személyesen is győződve, hogy a miniszter úrnak nem a .Toszándékán múlott, hogy ez az, összeg ilyen kicsíirre zsugorodott össze, azonban feltétlenül szükséges az, — és iitífc kérem erre a miniszter urat, —hogy egy nagy elhatározó programmal es komoly áldozatvállalással lépjen a kormányzat elé, hogy a kisipar fejlesztése, továbbképzése a kellő módon szolgáltassék, mert a demokráciának becsületügye az,, hogy a kisipar fejlesztéséért hozzon komoly anyagi áldozatoklat, (Ugy van! a kisgazdapárt oldatán.) T. Nemzetgyűlés! A rendkívüli ikiiaídiások . közt a 2. rovatban szerepel kisipari mintaműhelyek berendezésére 15.000 forint. Azt hiszem, ehhez kommentár

( nem kell. Mintamülhelyeket, országraszóló .iparf ejlesztést 15.000 forinttal szolgálni nem lehet. (Közbeszólás a kisgazdapárton: Még kalapácsra sem elég!) A közjbeszólónaik teljesen igaza van, hogy még kalapácsra sem elég; ezek a kisipari muaikaműhelyek, amelyek a továbbfejlesztést, a kisiparosság továbbtanulását mozdítják elő. nem szabad, hogy ilyen lényegtelen összeggel dotálitassanaik. Itt sem tudok a mliniszter úrnak mást ajánlani, mint erőszakosan továbbvinni a komoly állami áldozatvállalást,, mert ez — azt hiszem --— az iparügyi költségvetésnek: a legszomorúbb pontja és az iparügyi kormányzatnak — hogy úgy mondjam — a leggyengébb káállása. Remélem, hogy a következő ^költségvetésnél anár módunk lesz ezen a téren is tapasztalni haladást. T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad még megeanlítenem egy kérdést! A kisiparosság anyagellátásának kérdését több képviselőtársam in egemií tette. Nem beszéltek azonban kép viselőtársaim még egy egészen komoly sérelemről, amelynek orvoslására és átvizsgálására felkérem az iparügyi miniszter urat. A vidékíi.kiis kelmefestők, molnárok és egyéb ilyen kisiparosok, akik egy-két munkást vagy esetleg több munkást is foglalkoztatnak, _ az ősszel időben befizették az anyagihivatal illetékes csekkjén a szükséges összeget, hogy szénellátáshoz jussanak. A munkások mégsem tudtak a legnagyobb télvíz idején dolgozni, mert ezek a kisüzemek nem juthattak szénhez, elleniben befizetett pénzüket hónapokon keresztül ott tartották. Igen t. Nemzetggyűlés ! Amikor egy ilyen kíisüzem tulajdonosa-minden erejét összeszedve, a szénre befizette az összeget s azt a kis összeget, amelyet olyan keservesen teremtett elő, hónapokig ott tartják: azt hiszem, ennek a

; kérdésnek a rendezését, sürgős megoldását és az