Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

979 A nemzetgyűlés 112. ülése 194 , testületi választásokon a Szociáldemokrata Párt 70 százalékos győzelmet aratott minden különösebb kortézia nélkül. (Palinay Ferene (msz): Ez túlzás kérem! — Juhász István (szd): Meg vagyunk elégedve! — Nagy zaj- Vihar* csengő.) De nem is erről vaiii&zó. Igaza van Felvinezi íképviselőtársaniniak abban, hogy nem az a fontos, hogy melyik párt kapta a többséget ezen a vonalon, hanem az a fontos, hogy a tönkretett kisipari rétegeket valóban kenyérhez juttassuk és felemelhessük abból az élet« nívóból, amelybe a háború süllyesztette őket. (Taps.) Itt megmondhatom egészen őszintén és nyíltan: mi szociáldemokraták, sohasem törekedtünk arra, hogy embereket lenyomjunk, hanem arra, hogy felemeljünk, tehát minden törekvésünk az, hogy a kisiparosságot is^ felemeljük elesettségéből. Viszont meg kell állapítanunk, hogy mi -vagyunk többségben. Nyugodjanak meg iparos képviselőtársaim, rajta leszünk, hogy minél jobban felemelhessük az iparostársadalmát. (Dénes István (pk): Nagyon helyes! Ennek feltétele az »Esterházyak«jcal való leszámolás! — Pászthory István (msz): Ez is iparoiskérdés! — Dénes' István (pk) : Ezek zabrálják el a munkásember kenyerét!) Elnök: A képviselő.úr beszédideje lejárt, teslsék befejezni. Dávid János (szd): T. Nemzetgyűlés•! Befejezem beszédeanet, bár volna egy nagyon érdekes és fontos témaköröm, amelyet talán majd a másik címnél leszek bátor megemlíteni. (Dénes István (pk): Halljuk! Halljuk!) erinéil a eitmnél azonban már nem beszélhetek tovább. Ugy érzem, az iparügyi kormányzat érzékelteti ebben a költségvetésben, hogy ez a kezdet kezdete és amit nyomorúságunkban adni lehetett, azt megadtuk. Tény, hogy ezideig a magyar kormányzat éppen a magyar dolgozóknak nean tudott semmit adni. (Dénes István (pk): Elég szomorú!) Ez vonatkozik a mezőgazdaságra és iparra egyaránt. Abban a reményben, hogy ez a helyzet változni fog és csak a dolgozók javára fog változni, a címet nártom és a kisiparosság nevében elfogadom. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) Elnök: Szólásra 'következik a címhez feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Felvinezi László! Felvinczi. László (msz): T. Nemzetgyűlés! A miniszter úr felszólalásában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a-kisipar vonalán szó sem lehet államosításról, ilyen szándékai neki nincsenek; meg akarta nyugtatni és helyesen akarta megnyugtatni a kézművesiparosságot, hogy az államosítási törekvések a kézművesiparosságot nein érintik. Meg kell azonban mondanom, hogy ez csak látszat, mert ugyanakkor, amikor ilyen; rendelkezés és javaslat valóban nincs, a láthatáron, egész adózási rendszerünk ia közterhek és különösen a legújabban megjelent jövedelemtöbbletadóról szóló rendelkezés, mind azt mutatja, hogy a kézművesiparos nem fog tudni boldogulni; mert a kézművesiparos olyan hatalmas csendestársat kapott az állam személyében, amely jövedelmét nem félerészben, hanem éppen a rendelet alapján- sok vonatkozásban 75 százalékban veszi el. Hogyan gondoljon az a kézművesiparos arra,_ hogy invesztáljon, fejlődjön, nagyobbítsa kis műhelyét, ha ilyen idők súlya . évi március l%ó 19-én, szerdán. 980 alatt nyög? Ezek az elsorvasztási lehetőségek igen szomorú képet festenek és bár a miniszter úr szavai vigasztnyujtóak, mégis azt kell mondanom, hogy a tényleges intézkedések ez< zel szembenállóak és a kézművesipáros életlehetőségeit nem támasztják alá. De más vonatkozásban is látunk súlyos jelenségeket. Amíg a magánkezdeményezést hivatalosan mindenütt pártfogolják, igen gyakran (kijelentik, hogy a mai kormányzat a ma! gánkezdeményezés alapján áll, mégis látunk plakátokat ezzel a felírással: »Ma demokrácia, holnap iszoeializtmus«^ Politikailag most nem akarok ez ellen szólni, de gazdaságilag ennek éppen a tájékozatlan embereikre igen nagy hatása van. A Budapesten járó-kelő embereknek nincsenek tiszta fogalmaik sem a demokráciáról, sem a szocializmusról. Azok ebből csak azt látják, hogy a ma magánkezdeményezés . alapján álló, kormányzat tendál a szocializmus felé. {Ügy van! a szabadságpárton. — Pászthory István (msz): Ez letagadhatatlan!) és nem tudják, hogy a ana és a holnap között mennyi idő van, milyen a haladás gyorsasága és nem mernek invesztálni, beruházni, nem mernek kezdeményezni, mert nem tudják, hogy a holnap mikor kezdődik. (Nagy Vince (msz) : Rohamos tönkretétele ez a magángazdálkodásnak!) A kisiparos ma őrük, ha annyit tud megkeresni, hogy a mindennapiját valahogy megvegye. Éppen, ezért nincs tartaléka és nem gondolhat arra, hogy miből fogja-»a maga családját eltartani, ha betegségbe esik, Ita az aggkor kiüti kezéből a szerszámot. Több iparosképviselőtársam felszólalt már ebben a foérdésben. Én csak azt szeretném hangsúlyozni és arra kérem a miniszter urat, hogy az iparos érdekképviseleten keresztül teremtse meg a lehetősegét annak, hogy ez a betegsegélyző intézmény önálló legyen, ne sorolja be azt az OTI-ba, MABI-ba vagy hasonlóba, hanem adja meg a lehetőségét annak, hogy az iparosság kapja meg a maga külön önálló betegsegélyző és nyugdíjintézetét. Hivatkozom e . tekintetben arra., hogy az iparosok érdekképviselete és csúcsszervezete, maga az IPOK is hosszú időn keresztül fillért fillérre gyűjtve és állami támogatás igénybevételével sokat tett ezen a téren, hiszen jóléti szervei létrehoztak olyan intézményeiket» mint például a balatonfüredi, hajdúszoboszlói, keszthelyi üdülők, stb:, ahol igen sok iparosnak tudtak segítséget nyújtani és sok öreg iparostársam tudott néhány napi üdülést találni ezekben az intézményekben. Az iparosság saját erejéből- hozta létre ezt az intézményt és ennek igen nagy előnyét látta, mert nem voltak olyan adminisztrációs költségek, amelyek a lehetőséigeket. a minimumra csökkentették volna. Arra kérem tehát a miniszter urat, tegyen kezdeményező lépéseket ezen a téren és adja meg a lehetőségét annak, hogy jiz iparosság ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzék és javaslattal jöhessen az illetékes fórumok elé. ' Meg kell mondanom, hogy az. ipartestülete" ket igen sok kár érte a háború alatt. Sok ipartestületi székház sérült meg és az ipartestületeknek nagy szegitségre van szükségük akkor, amikor ezeket a sérüléseket ki akarják javítani. Nem egy ipartestületről tudok, amely — köztük az én ipartestületem is — kénytelen volt elhagyni eddigi helyét, mert az teljesen a bombatámadás áldozata lett.