Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

â5â , Â nemzetgyűlés 112. ülése 19Í7 tassai hármas célt értek el: neon dolgoznak az egyéni kapitálistáknak, emelik saját életszínvonalukat és elősegítik a termelés fokozását, harmadsorban erősítik a demokráciát A magyar bányászok, akik ezt a hősies munkát; végzik ebben az országbari, ezt a gondolatot továbbira is magukévá teszik, és előbbre fogják vinni a termelést. (Helyeslés a szociáldemokratavárton.) , r Büszkék Lelhetünk rá, hogy Magyarországon még egyetlen . napig sem kellett villanyáramkoirlátozást bevezetni, pedig nagyon jól tudjuk, hogy a magyar bányászat mint ipar

1 eléggé elmaradott. En, aki külföldön is voltam, láttam, hogyan dolgoztak gépesítéssel ia külföldi bái nyákban, akár Belgiumban, akár Franciaországban, akár Németországban. Magyarországon a, bányászatnak ezzel szemben még ma — amint :a múltban is voltak — nagy hiá, nyósságai vannak. (Dénes István (pk): Csak a hetes bizottság is dolgozzék rendesen, úgy, minta bányászok í A hetumogerek! Akkor meglesz az eredmény! — Közbeszólás a szociáldeinokratapárton: Deines!) Elsősorban is — aimiire it-t ki k'elll térnem. — az a helyzet^ világszerte, íhogy a széntermelés nem elegendő, és ennek következtében még a dúsgazdag Angliában is bevezették az áiriamkorlátozást. A magyar: bányászokat, akiket mindenegyes dolgozó tisztel és becsül ebben az országban, kétszeresen kell, hogy tiszteljük és becsüljük azért ia munkásságért, amelyet sorozatosan kifejtenek a ' széntermelés tenín. Ennek biztosítéka iaz is, hogy ma már nemi kisebb, apró szakszervezetekre bontjuk a bányászok egységét, hanem, egységesen a magyar bányamunkások szakszervezetébe tömörülnek, ahol egységes irányvonal mellett el tudjuk érni azt is, hogy ebben az országban a, széntermelést emeljük., (Dénes István (pk) : Nagyon helyes!) De engedjék meg, nekünk bányászoknak evvel a költségvetéssel kapcsolatban van egy oly^n elvi kérésünk» amelynek teljesítése semmiféle anyagi nehézséget nem jelent. (Dénes István (pk): Halljuk!) A bányászok kérik és jogosan el is várják. — ezt a magam részéről .jelentem ki — hogy amikor a bányaiparrÖl beszélünk, a bányászmunka mint ilyen, törvényesen elismert ipar legyen. Ök azt kérik, hogy ha van bányaipar, legyen bányász szakmunkás is, és a vájár; törvényesen elismert szakmunkásnak minősüljön. Ennek hránya régóta sérelmes a bányamunkásokra nézve. Ezzel egyidejűleg kérik a • bányászok a bá; nyászutámpótlás biztosítását, illetve a többi iparhoz hasonlóan a tanonckénzés bevezetését. (Dénes István (pk): Helyes!) Há ezt a magyar nemzetgyűlés és a kormány valóra váltja, nagy megnyugvást fog előidézni a bányamunkások körében, - Ezek elmondásává:!

1 pártom és

1 a magam nevében a címet elfogadom, (Taps a kommunistapárton-) Elnök: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Borbély János! Borbély János (szd): T. Nemzetgyűlés! Mi szervezett bányamunkások mindig nagy figyelemmel kísértük az elmúlt időikben is a, költségvetés tárgyalását. Megvolt rá minden okunk, mert minden időben érdekelt minket >az, íhogy a kormány mit kíván juttatni a bányamunkások gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésére. Elfogadható tény azonban, hogy a földié-ín március ho 19-ênr szerdán. Ö6Ö munkásokon kívül mi bányamunkások voltunk az, emberiség legelnyomottabb páriái, (Ügy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton.) és iáimkor az országnak szénre volt a legnehezebb niokben szüksége, a bányamunkások mindig, minden időben megteitték kötelességüket. Mégis ezek után a bányamunkásságot az elmúlt huszonöt esztendőben miostqiha gyermekként kezelték, még pedig azért, mert a bányabarók nem törődtek mással, csak a profittal, a haszongyüjtésisel, hogy minél jobban meggazdagodhassanak. Mi bányamunkások nagyon ,lol tudjuk, hogy a mi munkánk eredménye, a szén teszi széppé az életet és mozgatja a gazdasági gépezetet, benne a százezreket foglalkozta'ó magyar ipart. Azt is tudjuk, hogy ha mi összefogva iá földművesekkel, kéz a kéz-bébi. megszervezetten egy táborban vagyunk, gazdasági és társadalmi erőt jelen+ünk és az ország alkotmányos életének tényezői leszünk. Mi bányamunkások az utóbbi évtizedekben nemcsak dolgozni, hanem, gondolkodni is tudó emberekké lettünk, mert erre tanított bennünket az a mostoha sors, amelyben az utóbbi negyedszázadban részünk volt. Előszöir is le kell szögelnem azt, amit már az első világháború után is megárapítottunk, hogy a bányakapiitalizimus a profit- esi vagyonszerzés érdekében természetesen rablógazdálkodást folytatott. Ezt (hangsúlyozottan alá merem húzni, mert mint 14 éves gyermek az első világháború alatt saját bőrömön tapasztalltam. Ez a rablógazdálkodás nagyon sok bányász életét követelte-. Természetesen az emberi élet a bányakapitalistáknak nem számított, miért az elmúlt háború után rengeteg munkanélküli volt ebben az országban. Nekik minden drága vo't, csak az emberélet nem. Ezt lép^enmyomon tapasztaltuk. Csak egy példát kívánok megemlíteni ezen a téren. Ha például egy bányalónak eltörött ia lába, vagy véletlenül megdöglött, sokkal nagyobb vizsgálatot indítottak, mint akkor, ha (Vas Miklós (szd): Öt: bányász meghis'lt!) tíz vagy üiúsz bányász járt szerencsé tien ül Természietesen azért volt ez így, mert a ló pénzbe került a vállal átoknak, de az emberélet nem, mert éppen elég munkanélkü-i volt clbben laz országiban. . Itt kell megemlokezneimi a dorogi bányászszerenosétlensiégről is. Amikor ilyen nagy szerenoíiétlenségek előfordulnak, nem elég, ha feltesszük a kérdést, hogy kit terhel a fe

1 el ősség. Én úgy hiszem és úgy érzem, hogy ezeket a nagy szerencsétlenségeket csíak úgy tudjuk megakadályozni, ha előre oly vizsgálatokat foganatosítunk, vagy olyan ellenőrzést gyakorolunk a bányákban, amelyek előre ki fogják zarnij- hogy ilyen nagymérvű szerencsétlenségek történjenek. Megtörtént a dorogi bányamedenoében is, hogy a bányászok munkahelyüktől egy kilométerre dolgoztak -és mégis szerlencsét lenül jártak, pedig a bányász szabályzat előírja azt, hogy ilyen hosszú folyosót több- mellékfolyósóval kell összekötni, ahol mód és alkalom adódik szén- és tűzrobbanás esetén a menekülésre. Ezzel kapcsolatosan még meg kell említenem azt, hogy minden üzemet sürgősen el kell látni meni!őkészülékkel. Odakint érdeklődtem a munkásoktól, hogy hány mentőkészülék áfllt a szerencsétlenül járt munkások rendelkezésére és tudomásomra hozták, hogy ennél az üzemnél egyetlenegy mentőkészüléle sem áll rendelkezésükre. (Felkiáltások a szociáldemokrata\