Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
949 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. és három-három szakmunkást foglalkoztat. A község szegényei reggeltől estig hordják az olaiütőből a maghéjat, amely most szinte nélkülözhetetlen tüzelőanyag, ai termelők pedig harcot folytatnak azért, hogy az olajpogácsát ne a gyáraikba vigyék* hanem hagyják mes takarmánynak a vidék számára. (Andrássy Dániel (kg): Takarmányhiány van!) Most azért szólalok fel, hogy kérjem a miniszter urat a mezőgazdasági kisipar védelmére. Miért 1 ? Azért, mert ezeket az olajütőket & haladó éleit hozta létre. Annyi olajütő létesült, amennyire szükség volt. Mivel a termelők belátták, hogy az olajpogácsa ma már w nélkulözbete len abraktakarmány, ezért a jövőben is szükség lesz a kis olajütőkre. Most országszerte sok panaszt hallunk és bennünket, ^nemzetgyűlési képviselőket könyörögve kérnek, nemcsak az olajütőtulajdonosok, hanem a termelő gazdák is: ha már ilyen sokan itt vagyunk, akkor harcoljuk ki valahogyan, hogy kivétel nélkül minden, olajütő üzemben maradjon, mert nem,üzlet', hanem termelői érdek is az, hogy minden vidéken minél több olajütő legyen, s hogy a termelők értsék meg az idők szavát és korszerűsítsék berendezésüket. Azt az ellenvetésití hallottuk, hogy inkább lai naigy gyárakhoz kell továbbítani a napraforgómagot mért azok tökéletesebben préselnek, nagyobb száziafléikban préselik ki a magból laz olajat« Nekünk tiltakoznunk kell ez elletni a centralizálási ellen. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Mi ia,zt takarjuk, hogy minden vidéknek meglegyen a maera kis mezőgazdasági, kisipari centruma- {Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Ezérlb kérjük ,a miniszter urat, engedélyezze, hogy mindenhol maradjanak meg: az olajütők. Tudjuk, hogy a napraforgómag ütése csak bizonyos idényre szól, mert a napraforgó a'z idő múlásával avaisodik. Ősztől tavaszig tart ez az idény, ameddig olajat lehet ütni. Ezért nem akiarjuk, hogy a termelők több napon át várakozzanak "az olajütőkben, míg napraf oirgómagjukat kiüttethetik. Ez termelési' érdek. Azt akarjuk, hogy a termelők ne veszítsék el a kedvüket a további esztendőkben sem. Azért is .meg kell tartaná az olajütőket, hogy ne más községekbe járjanak à termelők olajat üttetni, ahol szerencséseb tulajdonosok voltak, akik ki tudták harcolni azt, hogy engedélyük megmaradjon. De gondoljunk a mezőgazdalsági ipart folytató ólajütőtulajdonosokra is. Sok olyan esetet tudunk, amikor néhány évvel ezelőtt egyegy vállalkozó ember kis ingatlanát adta el, hogy olajütőt állíthassion fel. Sok-sok ilyen példát tudnék felsorolná arról, (hogy ki mit fektetett be az ő kis üzemébe. Ha ezt elveszíti, akkor mivel tudjuk őt kárpótolni 1 ? Legfeljebb ócskavasnak adhatja el kis. üzemét, ha a jövőben az olajütést a gyáriparra bízzuk. Mezőgazdasági iparosodásunk e téren való visszaszorítását kell tehát szomorúan látnunk ebben a jelenségben, hogy a meglévő korszerűen felszerelt olajütők számát csökkentik. Ha pedig leáldozóban lesz a napraforgómag-termelési, akkor adóssággal keserítjük meg az üzemek tulajdonosait, mert nem tudunk nekik kárpótlást nyújtani. Kérésünk tehát az, .hogy az iparügyi miniszter úr azonnali hatállyal adja vissza minden olajütőnek a működési engedélyét, hogy augusztusig elvégezhessék az üzemeik jókarbahelyezésére! szükséges munkálatokat. Ehhez pedig addig is szükség van arra a» kis keresetre is, amely a tavaszi böjti évi március hó 19-én, szerdán. 950 időszakban kezdődik. (Babody János (kg): Spekuláltak iaz olajpogácsával! Nem adták oda, amikor a gazdáknak szükségük volt rá! Majd odaadják valamikor májusban!) Az ellen talán már nem is ke 1 ! tiltakoznunk, hogy olajpogácsáinkat az olaiütőktől iá gyárakba vigyék extralhálni és később, amikor már alig van haszna, visszaadják. Ez ugyan nem is ehhez a tárcához tartozik. A közellátásügyi miniszter úr kijelentette, ő örvendene, ha ki* vétel nélkül minden olajütő megmaradna, mert nagy köze'látási gondon könnyítenénk, ha mindem községben még a legkisebb olajütő is megmaradna, hiszen most nem tudunk segíteni az óriási nagy abraktakiarmányhiányon. (Babody János (kg):* Se legelő, se abrak!) Az iparügyi ímdniszteir urat valamennyi párt miniszterének, de iaz összes magyar te?" melók miniszterének m tekintjük, így az öszszes o^/ütők miniszterének is., és nagyon kérjük, hallgassa, meg egységes kéréseinket és egy tol 1 vonással tegye lehetővé, hogy olyan vidékeken is, ahol nagy távolságra kedlene vinni a napraforgómagot, és az úi olajütők már készen állanak, ezek is nyerhessenek működési engedélyt. Abban a reményben, hogy ezek. a, nagy országos érdekű kéréseink azonnal teljesítve lasznek, a költségvetést mind a magam, mind pártom nevében elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Pászthory István! Pászthory István (msz): T. Nemzetgyűlés! A szoeiáldemokratapárt hivatalos lapja mai számában azt írja» hogy én tegnapi költségvetési felszólalásommal kapcsolatban éles támadást intéztem az iparügyi mraiszter úr ellen. Hát az, hogy én támadást intéztem a miniszter úr ellen, nem felel meg a valóságnak, hiszen — úgy gondoSlom — erre tanúk a nemzetgyűlésnek itt jelen volt tagjai, csak mint ellenzéki képviselő idéztem, a miniszter úrnak a 35. szociáldemokrata kongresszuson tartott beszédét. Ebből a beszédből vontam le a magam konklúzióit, melyekre a miniszter úr szintén vála&eolt meglehetősen tárgyilagos formában, természetesen a nélkül, hogy az én álláspontomat és. azokét, alkik ebben a kérdésben velem együtt vannak és. velem együttéreznek, meg tudta volna változtatni. (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Nem baj!) Sőt e beszéd folyományaiként tovább megyek és a Népszava február 23-iki számára hivatkozom, amely ugyancsak ezzel a beszéddel foglalkozik, s amelynek konklúziója ezzel a beszéddel kapcsolatos. (Mónus Illésné (szd):. Személyes kérdésben beszél a képviselő úr? — Zaj a szociáldemokratapárton. — Nagy Vince (msz): A gyorsíró urak jegyezzék a képviselőnő beszédét, mert nem halljuk! — Derültség a szabadságpárton.) A Népszava így ír (olvassa): »íme: ezért folytat engesztelhetetlen harcot a Szociáldemokrata Párt minden olyan termelő eszköz magántulajdona ellen, amely alkalmas arra, hogy munkások munkaerejének kizsákmányolásával bárki is munkanélküli jövedelemhez jusson.« Majd tovább (olvassa): »Az államosítás, később szocializálás a mások munkáját kisajátítani akaró termelő eszközökre vonatkozik, de azokra aztán valóban vonatkozik.« (Zaj eo*
