Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

939 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. évi március hó 19-én, szerdán. 409 geket azért, mert leállások voltak. A lehetőséé: szerint rádolgozhattunk,, hogy a szükséges mennyiség kijöjjön, utánpótoltattuk a műszakokat, ha lehetséges volt. A legborzalmasabb körülmények között, amikor a munkás Ikezében szombattól héfőig elolvad a munkabér, állottunk ott munkások tízezrei előtt és mondottuk azt, hogy most a jövőért megy a munka, nem pénzért, könnyelműségre nincs ido, dolgozni kell, muszáj és késztettük a munkásoíkiat arra, hogy elfelejtsék napi .gondjaikat. Számtalan indokolt esetben kellett volna déferai-. nunk és ezt nem tettük, hanem azt tettük, hogy vittük a termelést és mosit miért tegyünk mást, amikor a teljesítménybérekről van szó? Azt hisszük, hogy ha ezt nem tettük volna, akkor ma nem úgy állhatnánk itt 68—70°/o-os termelési színvonalon az 1938:assal összehasonlítva és nem állhatnánk úgy itt, hogy Európában hasonló ivású és nagyságú nemzetek soraban bennünket úgy emlegetnek, hogy ha a belgák az elsők, akkor imi vagyunk a második helyen Csehszlovákia előtt, amely tudvalevően nagyon kévéseit szenvedett iparában a háborútól. A belgák" viszont gazdasági erejüket a Belga-Kongóban őrizték meg és nekik Amerikától dollárköveteléseik vannak, mi pedig az egész újjáépítést úgy, ahogyan mögöttünk van és abszolváltuk, úgyszólván karitativ segítségeiktől eltekintve, minden külső segítség nélkül abszolváltuk, ugyanakkor pedig nem kicsiny jóvátételi terheket teljesített az ország. (Egy hang a szabadságpárton: Ez így vamí — Élénk taps a kommunista; a szociáldemokrataés a kisgazdapárton.) 1 Ezt a politikát folytattuk a magunk népszerűségének rovására, úgy ahogyan azt társaink a koalícióban tették, mert úgy ahogyan azt mi tettük a parasztok felé. ők a munkások felé, szóval keresztbe, igyekeztek összehozni a dolgokat, niert hiszen, ha nagyon megnézzük, hogy mindez miből lett, akkor — legyünk önmagunkkal szemben őszinték és tárgyilagosak — azt látjuk, hogy a dolgozó ember éhezte le az inflációt [ügy van! ügy van! a Ház minden oldalán.) és fizette meg ezzel a háború költségeinek egy részét és ugyancsak a dolgozó ember éhezi meg most a stabilizációs kieséseket is és fizeti meg a háború egy másik részét. Es ebben benne van a teljesítménybér is. ^M!i biztosan nem ezzel a céllal politizálunk, azonban a fokozatos javulás hívei vagyunk. Ebben a pillanatban egyebet mondani nem tudunk, mint

1 hogy a felelősséget vállaltuk egy 50 százalékos bérnívóért, vállaltuk ezt mi, akik egész életünket azzal töltöttük, hogy a munkásság élén állva a profitráta egy részéért harcoltunk, amelyet a munkás életnívójának az emelésére akartunk felhasználni. Ma az ország újjáépítésére, a nép • regenerálódására használjuk fel ezeket az áldozatokat. Ezt azonban csak akkor tehetjük meg, ha az ország a dolgozó, népnek épül újjá, (Lelkes taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt soraiban.) ' T. Nemzetgyűlés! Engem rendkívül nagy megelégedéssel "tölt el. hogy képviselőtársaim közül néhányan igen behatóan! faglalkoztak a tanonckérdéssel, valamint — amint azt Gálik képviselőtársam tette — rendkívül szakszerűen az iparoktatás kérdésével. Ehhez nekem sok h ozzáten nivalóm nincs. Igaz, hogy az előirányzott 105.000 forint, amely 'tanoncotthonok létesítését és fenntartását van hivatva biztosítani, nem elegendő* En egyetértek azzal, amit erről mondanak, ezért számomra nem maradt más út. mint hogy társadalmi úton is igyekezzem ezen a téren segíteni, ahogy az már történik is. En tudom, hogy a tanonckérdés megoldása . rendkívül égető, niert visszaesést mutat, már pedig az ipar utánpótlása a nemzet számára neon közömbös és én magam nem engedhetem meg felelős helyen, hogy egy szép napon — itoárom esztendő után — ez úgy éreztesse hatását, hogy a mostani és a tavalyi kiesés miatt a szakmunkások egész légiója hiányozni fog az iparban. Ez a kérdés pedig csak a tanoncotthonok fokozottabb felépítésével oldható meg ebben a pillanatban,, valamint a tanonctörvény megalkotásával, amiben az összes érdekeltek résztvesznek velem együtt. Mi ezt a kérdésit figyelemmel kísérjük, a tanonctörvényt meg akarjuk valósítani, ezzel kapcsolatban ', a pályaválasztási szabadságot is biztosítani kívánjuk, bevezetjük a képességvizsgálatot, amiről tegnap itt szó esett». (Helyeslés.) > Legyen szabad megemlítenem, hogy az új Magyarországon a demokratikus magyar köztársaság egyik igen fori tos és a gazdasági élet egyik legfontosabb szervének az üzemi bizottságokat tekintem. Az üzemi bizottságok a termelésben már eddig megmutatták, hogy milyen hasznosak tudnak lenni, bár mi nem akarjuk azt mondani, hogy ez a szerv már most mindjárt az elején tökéletesen működött. Ugyancsak rendkívül fontos biztosítéknak tekintjük a kollektív szerződések rendszerét és hadd mondjam meg mindazoknak, akik rajtunk bizonyos dolgokat reklamálnak a kollektív szerződésekkel kapcsolatban, jelenleg is az a helyzet, hogy az infláció elmúlta óta a stabilizációban az érdekeltek szabad megállapodásából születnek meg a kollektív szerződések. Itt az államhatalom, illetve a rámbízott minisztérium feladata! az, hogy vigyázzon a gazdasági egyensúlyra és vigyázzon arra. hogy a stabilizáció erdekeit a kollektív szerződések ne sértsék. Sajnos, itt megint azt kell mondanom, hogy ez a felügyelet arra szorítkozik, hogy a béreket inkább nyomja, egy bizonyos nívón tartsa és nem arra, hogy a béreket felfelé húzza,(Felvinczy László (msz): A bérrendszer rossz a kézművesipar szempontjából és a kézművesipari segédeket hátrányos helyzetbe hozza

Î) En Felvinczy képviselőtársamnak a kézművesipari kollektív szerződésre vonatkozó megjegyzését felírtam magamnak, mint olyiat, amelyet meg kell vizsgálni. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) A munkaközvetítés a szakszervezetek kézé" ben én szerintem a.lehető legjobb helyen van és az a normális, hogy így legyen. En kérnémt. képviselőtársaimat, akik erről &gy pár szót elejtettek, hogy a munkaközvetítés kérdését ne óhajtsák abba a mederbe, abba a vágányba visszavinni, amelyben azelőtt volt.''A hatósági munkaközvetítő egy tekintély te len és semmire sem képes sóhivatal volt. Legfeljebb arra volt alkalmas, hogy azok, akik nem tudtak táját szakképzettségüknél; fogva elhelyezkedni, vagy azok, akik munkás társaik bizalmát nem nagyon bírták, mentek erre a vonalra és igyekeztek munkához jutni. A szakszervezeti munkaközvetítés mindig megvolt. A szakszervezetek a maguk erejéből teremtették meg a munkaközvetítést annak idején; ezt a már megteremtett és jól működő hálózatot foglaltuk mi