Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

Ô2Ô . A nemzetgyűlés ïît. ülése 1947. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VI, évi március hó 19-én, szerdán. 930 Köszönettel fordulok a munkások kategóriája felé, amely neon. kérdezte, van-e díjazás és hogy lesz-e egy általán pénz a kasszában szombaton, hanem elindította a "termelést, elvégezte a romeltakarítás munkáját. A kisiparosok rétegéhez azért fordulok köszönettel, mert észrevétlenül az apró munkák millióit végezte el, minden anyag és minden külső segítség néli kül. (Taps.) j^. müszatki értelmiségnek köszönetet mondok azért,'mert — csak úgy, mini a munkásság — nem kérdezte, milyen díjazás jár neki; kötelességének éreztei, hogy a műszaki vezetést, az adminisztratív vezetéssel együtt újból elindítsa. De köszönetet mondok mindenkinek, aki bármely más társadalmi rétegből úgy érezte, hogy a nemzet nagy katasztrófája idején mindenkinek kötelessége úgy, mint a süllyedő hajón, a fedélzetre állni és minden tőle telhetőt megtenni, hogy a hajót a víz felett tartsa és a léiket kijavítsa. Mindezek felé innen szálljon részeimről a köszönet. Ugy érzem, tartozom ezzel mindenkinek, mert mindezek, az ^ egész magyar nép, beleértve ebbe a parasztságot isi, (Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Nagyon helyes!) ha iparról van is szó, munkatársaink abban a műben, amelynek két esztendős első ettapja után ma a nemzetigyűlésben ,a költségvetés letárgyalásával és megszavazásával pontot teszünk. (Taps.) Jócsik képviselőtársam klasszikus . meghatározására kívánok! támaszkodni, amikor szinte programmât akarok adni magamnak és ezt a nemzetgyűlés elé akarom tárni. Jócsik képviselőtársam azt mondotta, hogy fő feladatunk a mezőgazdasági népességfelesleg ipari foglal-' koztaitása, mert agrárállam létünkre népsűrűségünk ipari. Ebben tökéletesen igaza van, ez szabja meg a nagy iparpolitika irányát, auiely csak iparfejlesztés lehet. Legyen szabad megmondanom, hogy amikor iparfejlesztésre gondolunk, ugyanakkor arra is gondolunlkl, hogy mezőgazdasági termelésünk átszervezése nélkül nincsen boldogulás ebben a hazában. Mind a kettőnek együtt keli haladnia:, mindkettő ki fogja egészíteni egymást. (Taps a szabadságpárt soraiban-) Mi tudjuk és érezzük, hogy ebben az irányban kell haladnunk, és ha nagy vonalakban akarok programmot adni: _ ime» efelé akarjuíki vinni az ország ipari ügyeit. Hogy bajok vannak, hogy felszólalásokra ok van, hogy hibákra rá kell mutatni, azt én tudom. Amikor ráltérek az egyes képviselőtársaim által kifogásolt kérdésekre, a következőket kell mondanom a t. Nemzetgyűlésnek: 1945 tavaszi heteiben az iparügyi minisztériumnaflil, csak úgy, mint sok más minisztériumnak nyoma sem volt és egyes munkatársaim úgy dobálták össze a dolgozni akaró embereket, akiket összehívtak valamely ablaktalan,, hideg helyiségbe, és annak megállapítását tűzték ki célul, ,hol-mindenhol dolgoznak már ebben az országban. Arról, hogy mije maradt meg az országnak, azokban a hónapokban senkinek fogalma sem volt. s Ebben a pillanatban úgy állok önök előtt, — kritikát sohasem bántam és magammal szemben is; szeretem gyakorolni - ~ hogy arról számolhatok be, hogy termelésünk görbéje felfelé ível és az ország termelése napról-napra magasabb fokra hág. Ez az igazság. (Élénk taps.) . • Én az összes felszólalásokat, külön kianalizáltam és megnéztem, mit és hol kell érdemben 59 volt,, — de sajnos nem, volt lehetőség arra sarni, 'hogy a kötött gazdálkodást akkor valósítsuk meg, amikor ennek első előfeltétele a lelkekben körvonalozódott és mint kívánság, később mint követelás. .hangzott a kormány felé, — iaz ösztönszerű megoldások után kezdtük elvben kiriajzolni a kötött gazdálkodás első alapjait és kezdtük azokat 'az elkötelező nyilatkozatokat tenni, hogy a • kötött gazdálkodást a kormány minden bizonnyal be fogja, vezetni, miég hozzá úgy, hogy ,,a kötött gazdálkodás után egy^ tervszerű gazdálkodás következzék. Ezen az úton járunk és ha itt vannak hiányosságok, — amikor elvben beszélek & dologról, haddi említsem meg, — senki ne a mulasztás területén keresse 'ezeket a hiányosságokat és senki se gondoljon a világért se arra» hogy ezek Ihiar nyag ügykezelés folytán álltak elő. Legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy 1945-ben, amikor a háború még nem is hagyta el nyugati határainkat, ebben az országban nem volt, vagy csak nagyon kis részben volt közhatalom és nagyon nehezen lehetett valamit is' megmozgatni. Az emberek fegyelmezettsége, valamint az ország egyes részeinek önsegélyv mozgalma volt az, ami bennünket megtartott és tovább vitt. Ilyen helyzet közepette legelőször arra kellett törekednünk, hogy legyen végre valamilyen vasúti forgalmunk, legyen távírónk és postánk, össze tudjuk egymással kötni az ország különböző részeit, csak ezután lehetett továbbmenve újból életre hívni az államgépezet szervezetét, amely tulajdonképpen nem maradt meg; nem maradt meg azért, mert azoknak legnagyobb része, jó nagyobbik fele, akik az államgépezetet irányították és a hatalom birtokosai voltak, vagy ^a hatalom birtokosainak megbízásából kezelték az államgépezetet, eltávozott a kötelességteljesítés helyéről, vagy pedig egyáltalában elhagyta az országot és a magyar népet egyedül hagyta minden gondjával és bajával. Ami pedig itt megszületett, amit megteremtettünk a mai napig, az a magyar nép közös műve, annak a népnek műve, amely tegnap a jogtalanság állapotában leiedzett, ma a politikai jogok birtokán belül vani és gazdaságilag építi ajz országot. Az az irány, amelyet a nép nekünk megszabott, hogy bizonyos tervszerűség érvényesüljön, hogy köttessék meg a szabad kilengés és játék a gazdasági életben, ez hozott el bennünket a mai napig; első költségvetésem tárgyalásánál :ai nemzetgyűlésnek azt keir mondanom és jelentenem, hogy ma a kötött gazdálkodás idejét éljük, s ha az még nem is tökéletes, már lerakjuk az alapjait egy tervgazdálkodásnak, mint ahogy azt a politikai közvélemény igen jól tudja. Ilyen nehézségek közepette mégis feltámadt az ország azért, mert a nép tehetséges és azért, mert az élniakarás nagyobb yolt, mint bármely nehézség, amely utunkba meredt. (Taps a -szabadságpárton és a szőciáldemokratapárton.) Azt, amit a szónokok a vita " során arról mondottak, hogy mekkora áldozatot hoztak a különböző kategóriák, alá kell húznom olyképen, hogy most amitkoçr

4 két év után visszatekintve, mégis csak eredményekre tekinthetünk vissza, amikor a rombolásból kibontakozva, bizonyos hibákat már látunk és a konszolidáció kétségtelen jelét mutatja egész gazdasági életünk, erről a helyről a köszönet szavával alkarok fordulni a dolgozó nemzethez, amely önfeláldozóan lehetővé tette azt, amit elértünk.