Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

IÔ31 À nemzetgyűlés 112. ülése 1947. évi március hó 19-én, szerdán. 932 válaszolnom, hogy elégedetlenség' ne maradjon a vita után. Amit Csurgai képviselőtársam a minisztérium munkájával összefüggően a költségvetés 10. oldalán, a 3. rovatban kiküldetési é® átköltöztetési költségekre előirányzott 25.500 forintnak a sorsáról mondott, hogy kevesli, arra azt keil mondanom: mi magunk is majdnem minden összeget keveslünk, amie'llyel ennek a költségvetésinek keretében dolgoznunk kell. (Ugy van! Ugy van!) Azt kell, hogy mondj aim — és ezt legyen szabad egysizersmindenkorra, az egész költségvetéssel kapcsolatban mondanom — hogy én igyekeztem a lehető (legnagyobb takarékosságot érvényesíteni az előléptetéseknél, ,a kiküldetésdkinél, a költözködéseknél, mindennél, ahol a magyar nép zsebébe kell nyúlni. Mindenütt a lehető legszigorúbb takarékosságot kívántam meg munkatársaimtól* és ugyanakkor azt követeltem meg tőlük* hogy legalább mégegyszer annyit dolgozzanak, mint •amennyit azelőtt dolgoztak, a lehetőség szerint jó példával járva elől. A kiküldetési díjaknál az a helyzet, hogy majd másutt megtakarításo!ka<t fogunk eszközölni és hitelátruházással fogunk segíteni magunkon, ha (máskép nem lehetne* megoldani a kérdést és ha ez az összeg» amelyet a képviselő úr kifogásol, valóban kevés lenne. * -, Ugyanitt közlöm Szemes képviselőtársammái azt, hogy a központi igazgatás második alrovatában nem dugsegély ékről, és — elnézést kérek a kifejezésért, amelyet ón csak ismétieto — nem pofapénzekről van szó. Olyan 7.5°/o-os • előirányzatról van szó, amelyet különböző pluszmunkáik elvégzésének díjazására használunk feli, amelynek felét azonban már a kormány, döntése folytán felhasználtuk, amikor az alacsony kategóriájú állami tisztviselők fizetését felemeltük. (Taps a szociáldemokratapárton. — Bencsik Gyula államtitkár: Minden minisztériumban így van!) Legyen szabad felelősség mellett kijelentenem a nemzeitgy ül esnek, hogy borítékpénz nincs. Legyen szabad azt mondanom, hogy varnáak tisztviselők, alkik sokkal több jutalomra szolgálnának rá, mint amennyit adni tudunk, merit rengeteget dolgoznak és az igazság kedvéért hadd mondjam meg azt is, hogy vannak, akik még a B-lista után sem döbbentek rá arra, hogy a nemzetnek munkában ma többet kell adni magubtóL mint amennyit azelőtt szoktunk adni mint állami tisztviselőiké Halter képviselő társamnak, aki arról beszélt, hogy akkor államosítsunk, ha jobb termelést éis a munkások és alkalmazottak jobb életének biztosítását remélhetjük ettől, és arról beszélt, hogy ne tegyünk könnyelmű Ígéreteket, mint amilyet én Svájcban adtam azzal, hogy az általam ott kötött svájci-magyar kereskedelmi szerződés egyik: függelékeként ny

;latkozatot írtam alá árról, hogy az államosítás kártalanítás mellett történik, (Halter Béla (msz): Nyilatkozott!) azt' kell válaszolnom, hogy ez tökéletesen fedi a tényeket, mert ez egy. magátólértetődő elkötelezés, amelyet a magyar ikormány nevében adtam Svájcban. A dolog beállítása — ahogyan a képviselőtársam itt beállította — olyan, mintha azzal a ténynyel, hogy a kártalanítási törvényjavaslat benyújtási határidejének meghosszabbítását a kormány nem kérte, ki akarna bújni a kártalanítási kötelezettség alól. (Halter Béla (msz): Ezt nem állítom!) Legyen szabad megmondanom, hogy a kormány nem óhajt a kártalanítás tárgyában más álláspontot elfoglalni, (Nagy Vince (msz)! Nem is lehet!) mint amilyennel a nemzetgyűlés elé lépett, amikor a • szénbányák államosításáról szó volt. (Halter Béla (msz): Csak elmaradt!) Elnézés folytán a határidőt idáig nem hosszabbították meg. (Nagy Vince (msz): Csekély elnézés!) Mindjárt megmondom, hogy miért. A múltkor a felhatalmazási törvényben hosszabbítottuk meg. Ezúttal kihagytuk belőle azzal, hogy külön kell megcsinálni és az illetékes szervek egymással szemben abban a hiedelemben voltaik, hogy a dolog elintézése megtörtént. Míg végre megnézték és újból minisztertanács elé került, 'késedelem, származott belőle. Legyen szabad tehát ezúttal benyújtanom a törvényjavaslatot a szénbányászat államosításával kapcsolatos kártalanítási törvényjavaslat benyújtására megszabott határidő meghosszabbításáról és kérem ezt a javaslatot az egyesített pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak kiadni. (Tam a szabadságpárton.) Amit mondottam, arról a minisztertanács jegyzőkönyvének kivonata a Ház rendelkezésére áll. Dénes képviselőtársam arról beszélt, hogy az államosít-ássál vigyázni ball lés más képviselőtársaim 'Utaltak ezzel kapcsolatban arra, hogy aizért is vigyázni kell, mert" van külföldi tőke is, amely exportra éhes, mi viszont importtőkékre vagyunk szorulva. Azt is mondta Dénes képviselőtársam, hog-y tisztázni kell, kinek milyen érdekeltsége van és a kártalanítás kérdését is felvetette, amire vonatkozóan a vállasz számára is az, amit az imént cselekedtem, továbbá az, hogy mi minden idegen tőkerészt pontosan ismerünk. Mindent, amit az államosítás érintett; pontosan kiianalizáltunk és mindén előttünk fekszik, semmi sem ideg-en előttünk, kivéve, ha nem fognak azután, hogy mi cselekedtünk és államosítottunk, olyan paketteltolások bekövetkezni, amelyek á hátunk mögött igyekeznek az általunk ismert jogi helyzetet és tulajdonviszonyokat megváltoztatni. Erre vonatkozóan az én személves álláspontom az. hogy nem fogadhatjuk el jogérvényesnek azt ami abból a célból történik, hogy a magyar népet megkárosítsa azzal, hOigry valami mást fiselekszik a hátunk mögöt\ mint' amiről mi tudunk. (Tans a szabadságpárton.) Ami a külföldi .tőke' elriasztását illeti, erre vonatkozólag legyen szabad név nélkül és az ország megjelölése nélkül a következőt közölnöm. Tegnapellőtt volt szerencsém egy külföldi pénzreprezentánssal beszélni, aki aziránt érdeklődött, hogyan lehetne Míagyarorisziágon nem csekély és igém nemes valutákat befektetni. Miután nálaim érdeklődött, az érdeklődés iránya nyilvánvaló." Én őszintén megmondottam neki, a, térkép előtt állva, mi az, amit csináltunk és szerintem mi még a teendő az államosítás teirén. Ő megnyugodva távozott tőlem azzal: önökkel meg lehet csiná'ni mindent, t hiszen még olyan «söik munka,, olyan sok felépíteni való van Magyarországon. Ezt tapasztaltam, akkor is, amiikoir svájci utamon jártaim, amellyel kapcsolatban idehaza nagyon ijesztgettek engem, azt imondíviám, hogy svájci hitelezőink odakiint nem egészen kellemes dolgokkal fognak majd reám várni. Mi volt az eredmény? Az, hogy ai svájci pénzvilág Zürichbein bankettet rendezett a tiszteleteimre- Ezen- a svájci nemzeti bank vezér-