Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

911 A nemzetgyűlés 111. ülése 194? tudják és a lakosság az ipar felé gravitál. Így mákunk is természetes kötelességünk az, hogy ezeket a népfeleslegeket az iparban helyezzük el és ipatrunk fejlesztésére is különös ' gondot fordítsunk. Az ipar — gondolok itt a kis- és középiparra és az ipari munkásságra, — az a társadalmi rétege aiz országnak, amely a maga erejéből, iá; maga munkakedvével, munkaszeretetével önmagát tartja el ós nem szorul állaimii .állásokra, nem ellátottjai az országnak, hanem mint adózó alany fenntartó oszlopa a kereskedelemnek és a mezőgazdaisiágniak. Ezeket a szempontokat fofcozottabban érzem át most, amikor a fiatal magyar demokrácia ip2Ti vonatkozású terveit, szándékait vizsgálom, hogy iá 40,696.000 forinttal dotált ipari tárca a rendkívül .sokrétű. magyar életnek milyen* területeit milyen lendülettel állítja a magyar élet és a magyar termelés szolgálatába. Vizsgálódáséira; általában megnyugtató eredíménnyel járt, mert figyelembe kellett vennem,, hogy ágeft sok a, háborúutáni átmeneti feliadat, az ostrom utáni pótlás, kiegészítés és a. helyreállítás. Mindezek ellenére tervszerűség és igen nagy lehetőség van a költségvetésben, de mégis úgy látom, hogy a költségvetés inkább- csaik a jelen feladataival foglalkozik, és sokkal keveseblb

et gondol az ipar jövőjével, az utánpótlás kérdésével, íaaniely az 1884. évi ipártörvény óta megoldatLan kérdése ós mostohagyermeke ai magyar életnek. Ezzel a két kérdéssel kívánok a rendelkezésemre álló rövid idő alatt teljes objektivitással és tárgyilagossággíail foglalkozni. A költségvetési kézhezvételekori meg voir tarn győződve arról, hogy most, a felszabadulás után, amikor az ipari utánpótlás neveléséinek ési oktatásának kérdése az 5800. száimtú rendelettel helyesen az iparügyi minisztérium hatáskörébe került, a magyar iparoséletnek ez a fájó kérdése előtérbe kerül és égő és fájó kérdésévé lesz a táricának. Eövid egy esztendő alatt az iparügyi minisztérium igen szép f eladatokat végzett, mert létrehoztál az Országos Iparoktatási Tanácsot, újból felállította ia magyar ipaEroktatáisi főigazgatóságot, az inflációs viszonyok roppant nehézségei közepette is módot talált új ipariskolák létesítésére, hozzájárult a tanonckérdés évtizedek óta vajúdó problémájának megoldásához és elkészítette az új talnonctörvénytervezetet is, amellyel a közeljövőben fognak az érdekeltek részleteiben foglalkozni. Ha azonban ezeket a költségvetés^ számszerűségével vétem össze, meg 'kell állapítanom, hogy ebből a szempontból az iparügyi tárca, költségvetése nem! kielégítő és még némi eredmény éls javulás' elérésére is-elégtelen. Az ipari munkaügy címe alatt szerepel a tanoncotthonok létesítésére és támogatására felvett 105.000 forint. Nem tudom, mit akarnak *ezzel az összeggel csinálni. A részletes indokolás szerint az országban lévő 37- tanoneotthon támogatását, valamint a később létesítendő tanoncotthonok felállításához szükséges hozzájárulást kívánja az iparügyi miniszter úr ebből az összegből fedezni. De mi jut ebiből egy otthonra? Egy otthonban átlag 60 tanuló van, tehát az ország területén mintegy 2200 tanuló részedül majd tanoncotthoni gondozásban. És mi van a többi tízezrekkel? Pedig ez n tanonckérdés -eredményes megaldásának egyedüli alapja. A 105.000 forint csekély összeg, és bizonyos '. évi március hó 18-án, kedden. 912 szomorúsággal és . irigységgel látom, hogy ugyanezen rovat alatt a munkaközvetítő hivatalok költségeire felkerekítve-1.4 millió forintot vettek fel. Nem azért irigykedem, mert erre a célra ennyit vettefkl fel, hanem azért fáj ez nekem, mert a tanoncotthonok kapnak aránylag keveset. Meg kell ezt a kérdést oldani, mégpedig most; ezzel a kérdéssel nem szabad kési lekedni. Ne engedjük meg és nem is engedhetjük meg azt, hogy az iparosifjúság most is romlakásokban, állomásokon, ligeti padokon aludjék, a város erkölcsi veszedelmeineíkl legyen kitéve. . Csak jóakarat kelj a megoldáshoz,, mert lehetőség kínálkozik. Felemlítem az Elhagyott Javak gondozásában lévő épületeket. Ezek között akad egynéhány olyan is, amely alkalmas volna mind budapesti, mind videtká viszonylatban a tanoncotthonok kérdésének megoldására. Gondolok itt, különösen pesti viszonylatban, az üresen álló angyalföldi voniatlaktanyára,, amelynek földszintes épületei megfelelő átalakítás után talán alkalmasak lennének erre a célra» De ha ez a megoldás nem jó, gondolok a párt- és egyéb szervezeti célokra igénybevett lakásokra és 'helyiségekre, amelyek számszerint tizet, húszat, harmincat, negyvenet is kitesznek kerületenkint. Ha ezeknek észszerű és okos területi beosztással csak egy kis részét, mondjuk 10%-át szabadítanánk fel erre a célra, sok száz és sok ezer munkás- és parasztgyermeket lehetne ezekben az otthonokban elhelyezni. A felszerelésre és berendezésre igénybe lehetne venni a szórakozóhelyek bevételének bizonyos százalékát, jótékonycélú sorsjátékot, segéd- és mestervizsgánkint egy-két forintot, és még több ezekhez hasonló módot, amelyekkel szép alapot lehetne teremteni ezeknek az otthonoknak a berendezésére. Az iparoktatási intézmények címe alatt 41 ipari középiskola, ipari iskola és szakiskola és 52 iparostanonciskola részesül gondozásban és ezeken kívül az általános szakirányú tanonciskolák egész tömege, amelyeket az indokolás nem is részletez, de amelyeknek száma véleményem szerint megközelíti a 300-at; végül itt vannak a dolgozók ipari középiskolái, — számszerint jelenleg 22 — tehát körülbelül 400—420 iskoláról kell gondoskodni. Ezekre 4,062.700 forintot irányoz elő a költségvetés. Az iparoktatási intézetekkel egyidőben kerültek át a megfelelő szakminiszterek ügykörébe a többi szakoktatási intézetek is. Ha ezek ellátásával összehasonlítjuk ipariskoláinkat, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezek ellátása a legmostohább. A kereskedelmi minisztérium ügykörébe utalt 51 iskolai ellátásálra 3,810.000 forintot fordítanlaki, a földmívelésügyi minisztérium ügykörébe utalt, áthelyezett közép- és alsófokú iskolákra pedig — számszerimt 36 mezőgazdasági iskolára 151 gazdaképző iskolára* tehát 187 intézmény ellátására — 7,858.000 forintot fordítanak. Mégi elszomorítóbb a kép, hia) pusztán az iparoktatási intézményekre fordított 4,062.700 forint kiadást vizsgáljuk. Ez az összeg aránytalanul oszlik meg ^a kétféle intézmény között, a közép- és alsófokú iskola, között:, mert hiisizen 41 középfokú iskolára 3i,950.250 forintot fordítanak, a több mint 300 leilhanyagolt, feltétlenül fejlesztendő ipafostanonciskolária) pedig mindössze 127.000 forintot. Az aránytalanul na' gyobb tömegeket nevelő és oktató iskoláknak