Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

909 A nemzetgyűlés 111. ülése 19é\ Funk néniét birodalmi miniszter az 1940-.es évek elején kidolgozta ia magyar iplaj* Német­országba való áttelepí'tésénieík tervét és a há­ború utolsó szakában meg is kezdték ipari üzemeinknek elhurcolását, a nemzet jobbkarja erőszakos kiszaggfa.tását. Én úgy látom, hogy Kossuth álmát, a két erős karral építő nemzetóriást most valósítja meg a magyar demokrácia. (Ugy van! Ugy van! a parasztpárton és a szociáldemokrata­párton-) A mezőgazdaság} termelésben a földet a népnek adta, és az ipari szektorban — miként az iparügyi tárca beszámolt róla — 71 szénbá­nyát és a legfontosabb nehézipari vállalatain­kat a nemzet tulajdonába helyezte. Végre fel­növesztettük és egyre erősítjük a nemzet óriás karját- Én ebben az értelemben látom korszak­záró és korszaknyitó jelentőségét a magyar demokrácia iparpolitikájának. Ami pedig mai feladatait illeti, ágy vélem, nem leheti mást tenni, mint fokozni a magyar demokrácia népességeltartó erejét az ipari szektorban. így lehet segítségére a magyar pa­rasztságnak-is. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy még túlnyomórészt agrárország vagyunk, de népsűrűségünk rohamosan fejlődik 1 az ipa­ros országok népsűrűsége felé. Amikor a magyar delegáció a béketárgya­lásokra készült, akkor többek között azzal az adattal vértezte magát, hogy népsűrűségünk négyzetkilométerenkint 98.7 lélek. Mire a béke­tárgyalások befejeződtek, az ország népsűrű­sége a kisebbségi magyarság menekülése kö­vetkeztében 101-re emelkedett és emelkedni fog a népcsereegyezmény végrehajtásával. Csak az ellentét kedvéért említem meg, hogy ugyanak­kor Csehszlovákia, amely örökölte az osztrák ipar 75%-át, a szudétanémetség és a magyarok kitelepítése folytán 103-ról agrárszínvoualra, azaz 65—70-re csökkentette népsűrűségét. Agrárország ipari népsűrűséggel: ez a ma­gyar demokráciát gazdasági és más ^ tekintet­ben legyöngítheti, ha nem fogunk .iparfejlesz­; tésbe. Örömmel kell megállapítanom» hogy az iparügyi tárca költségvetése a rendelkezésire álló össizegek legnagyobb részét, az ipari célok rovatában beállított 35 millió forintot, az ál­lami üzemek termelési kapacitásának emelé­sére állítja be. Azt is örömmel kell megállapí­tanom, hogy a tárca vezetője tudatában van azoknak a feladatoknak is, amelyeket a mene­külések és az áttelepítések állítanak elénk. Az egyéb célok: 3. fejezetének 9. rovatában iparfejlesztésre 1,350.000 forintot állítottak be és ebből a kisipar és a háziipar támogatására félmillió forintot irányoztak elő, amelyből tá­mogatást helyeznek kilátásba azoknak az ipa­rosoknak is, akik kénytelenek voltak hozzánk /települni, hozzánk menekülni. Én ezt az előre­látást annál nagyobb jelentőségűnek tartom, mert az egész áttelepülés feivül maradt a költ­ségvetésen és anyagi szükségleteit hónapról­hónapra kell óriási nehézségek elhárításával megteremteni. Nem kell nagyon visszamenni a múltba, csak a két világháború közé, hogy megállapít­hassuk a következőket. A reakció agrárius ön­tudatlanságában igyekezett tartani a magyar népet. A népért síró magyar szellemiségnek az volt az érzése, hogy gyarmati sorban, elnyomva élünk. Szép számmal akadtak ideológusok, aQrik ebből valami furcsa magyar kultúrfilo­zófiát teremtettek. Ennek a kultúrfilozófiának az volt a lényege, hogy keleties náció vagyunk, amelynek nem felel meg sem gondolkozásban, évi március hó 18-án, kedden. 910 sem életérzésben/ sem életformában és élet­stílusban, lakásban és öltözködésben, irodalom­ban és művészetben az a formákultúrg,. ame­lyet a "vilik haladottabb zónái kiféilesiztettek. Kártékonyak voltak ennek az irányzatnak a túlzásai, mert eltérítették a magyarság figyel­mét a haladó népek életéről, s Önmagába zár­ták. Ezt a szemléletet még az sem ejtette gon­dolkodóba, hogy mialatt mi a távoli steppékről álmodtunk, valami ködös életérzés hatása alatt, addig a stepp ék népe Európa keletén azon >a fejlődési fokon is túllépett, amelyet a nyugat feépviseltw Ennek a keletisé­günket és steppel nomádságra hajló ösztönein­ket kultúrfilozófiává avató szemléletnek hatása alatt nálunk belül is kéfcségbevonták. hogy az ipari termelés és az ipari életforma megfelel a magyarságnak. Meg kell állapítanom, hogy ez a. beidegződés még mindig hat, még mindig jelaatkezdk és a magyar nemzedékeket dadogóvá és bizonytalankodóvá, ködevővé teszi a ma­gyarság jelene előtt. Miért kellett ezt megállapítani az iparügyi tárca költségvetésével kapcsolatban? Azért, mert az iparügyi tárca és birtokosa tulajdoná­ban és kezében számtalan olyan eszköz van, amely a magyarságot megszabadíthatja ezek­től a gátlásoktól. Kezében van az ipari szak­oktatás egész fegyverzete, az ipari főiskolák, középiskolák és tanonciskolák hálózata. Ugyan­akkor befolyását biztosíthatja a magánkézben ? és intézmények kezében lévő szakoktatási ke­retek fölött is. Vonuljon be tehát ezekbe az intézményekbe a magyarság új, demokratikus létformájának a_ szelleme, gyomlálják ki a ma­gyar nemzedékek beidegződéséből azt az érze­tet, hogy agrárius és legrosszabb értelemben vett orientális népe vagyunk a Dunavölgyé­nek. Erre annál nagyobb szükségünk van, mert agrárnépességünk rajait máshol alig helyez­hetjük el, mint az ipari termelésben. Erre szeretném a nemzetgyűlés figyelmét felhívni befejezésképpen. Népünket itthon kell legyökereztetni. Annál sürgősebb feladat ez, mert nagyok a veszélyek — enyhén szólva — a máshol való legyökereztetésTe. Franciaország­ban például szervezet alakult arra, hogy a cseh­szlovák-magyar népcsere tömegeit, amelyeket mi nehezen tudunk átvenni és megültetni, Fran­ciaországba telepítsék át. Legutóbb magyar szakemberek állást foglaltak a Kanadába való vándorlás engedélyezése mellett, mivel népsű­rűségünk agrár mivoltunk mellett iparivá vál­tozott. Az agrárnépesség felesleges rajai ván­doroljanak inkább a magyar városok felé vagy Csepelre a Weiss Manfréd telepek felé, ahol tanoncotthonok és dparoktatíási 'intézmények fogadják őket. Abban a reményben, hogy az iparügyi tárca több mint kétmilliós szakoktatási előirányzatá­val megtette az első lépést ebben az irányban, a magam és pártom nevében a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a szociáldemo­krata-, a kommunMtcí- aß a pnras-'tpárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott ' szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Gálik Jánosi Gálik János (kg): T. Nemzetgyűlést Az iparügyi minisztériumi első költségvetését az­zal a figyelemmel és érdeklődésééi vettem kézbe, amelyet ai magyar' életnek ez a térületé joggal megérdemel. , Igaz, agárálllam vagyunk, de az is kétség­telen, hogy a felaprózott nagybirtokok a mező­gazdasági lakosságnak jó részét eltartani nem

Next

/
Thumbnails
Contents