Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

905 A nemzetgyűlés 111. ülése 1947. évi március hó 18-án, keddet 906 Bán Antal iparügyi miniszter: Mélyem t Nemzetgyűlés! (HaMjuk! Halljuk! —. Élénk éljenzés és taPs a szociáldemakmtapárt és a kommunistapárt oldalán.) A felszólalásokra érdemiben válaszolni majd akkor kívánok, laimiikor a tárgyalás javán túl leszünk már, témát a holnapi map folyamán. (Helyeslés a szociáldemokratapárt oldalán.) Most fel kell szólalrnoim azért, mert azt a felszólalásit, amelynei válaszolnom kell, holnapi felszólalásomlban inem óhajitom a dolog, tárgyi részével összekeverni. (Helyeslés a szociáldemokrata- és a kommünistapárt oldalán.) Ha a képviselő úr abból indul ki, hogy ón a magam kongresszusán mit beszélek, elhihfiz mint képviselőnek joga van, ezt szóvá is teheti. velem vitatkozhat is erről, de ha itőlem korrekt munfkát és tárgyilaigoisságot követel, alklkor legyen szabad elvárnom tőle, (hogy korrekt módom az én tárcámról és költeégvetésemríől beszéljem (Helyeslés a szoi^ldemokmtapárt oldalán.— Pászthory István (msz): Ez hozzátartozik! — Juhász István (szd): Ezt ők nein tudják!) és ne keljen Véleim világnézeti vitára, (Schiffer Pál (szd): Neki mines világnézete!) mert én ezt a vitát kilátástalannak tartom- Kilátástalannak tartóim azért is, mert azzal indult el. hogy kongresszusi beszédemben azt mondottam: a fasizmust elítélem, a^ demokrácia érdekében meg akarom seanimisítemi, és oda lyukadt ki, hogy ez azt jelenti: a kisipar megfő jtásán fáradozom miniszteri miniőségemibetn. (Juhász István (szd): Sötét demagógia!) Meg kell tehát állapítanom, hogy a (képviselő úr nem tárgyilagos; (Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Nagyom enyhe kifejezés!) T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad a következőket elmondanom- (Halljuk! Halljuk! a szociáldemokrata' és a kommunista párt oldalán.) Én a magyar demokráciát nagyon komolyan veszem és igyekszem megbízatás ómnak egé-' szén komolyan eleget tenni a müniszteri székben. Én a képviselő úrral nem vagyok koalícióban, de azokkal szemben, akikkel koalícióban vagyok — bár vannak köztük nem szocialisták is — a koalícióban vállalt kötelezettségeket igenis a legkorrektebb módon tartom be és ennek ellenére meradok teljesen elvhű szocialista és megmaradok ama kijelentéseim melllett, amely szerint _ pártom programmja, amely felé én is minden pozícióban török, ahova a. közélet_ állítani fog: ai szocializmus megvalósítása. (Elénk helyeslés és" taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán. —. Pászthory István (msz): Egyetértünk! — Gúr nyos derültség a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán. — Zaj. — Az elnök csenget.) Sajnos, a demokrácia a szólásszabadság keretén belül igen sokszor nem tud védekezni inkorrekt dolgok ellen és kénytelen bizonyost dolgokat végigszenvedni s csak azután jut a védekezés állapotába- Amit én a demokrácia poros értelmezéséről mondottam. (Pászthory István (msz) közbeszól. — Zaj. — Az elnök csenget.) az arra vonatkozott, hogy a demokrácia szerintem soha többé nem juthat abba a helyzetbe, amelybe Németországban jutott, ahol demokratikus eszközökkel fojtotitlák .meg a demokráciát. (Pászthory István (unsz): Az nem volt demokrácia!) Mi isemmiféle demagógiának nem fogunk helyet adni a demokrácia örve alatt, (Élénk helyeslés és taps a szociáldemokrata- és a kommunístapárt oldalán.) Legyen szabad egy finomabb disztinkciót alkalmaznom, (Ivanics István (szd): Nem használ nekik!) amelyet kongresszusi beszédemben használtam, amelyet illik tudomásul venni annak, aki kongresszusi beszédemet bonckés alá veszi. Én arról beszéltem ott, hogy a demokrácia jelenlegi szituációja miilyen Európában. Vállalom Magyarországra vonatkozó szavaim értelmezését úgy, ahogy azt Európába vonatkoztattam- Azt mondtam, hogy amikor a fasizmus ellen tevőlegesen kellett küzdeni és az életet át kellett menteni a holnapra, akkor a halálos veszedelem idején mindenki, akinek valamiiilyen számadása volt a fasizmussal, öszszeszaladt és a mi szocialista osztályerőnk vezetése alá helyezte magát ;a fasizmus elleni küzdelemben. (Ügy van! a kommunistapárion.) Egész Európában így volt ez, ahol a fasizmussail elszámolni valónk volt (Ügy van! a kommunistapárton.) Mihelvt a halálos veszedelem elmúlt, megindult ^ szétválasztódás és megindult a velük való vitatkozás, megfindüilt a demokrácia örve alatt a mi háttérbe szorításunk, már pedig, amit mi a fasizmus elleni küzdelem során adtunk, amit mi a militarista és imperialista háborúk elleni küzdelemben adtunk vérben és minden egyéb más áldozaibban, az bennünket úgy hozott ki az új idők politikai porondjára, hogy mi onnan többé nem távozunk. (Ügy van! Ügy van! Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) Ne tessék rajtatm reklamálni, hogy én a kisebbség nevében beszélek- Én a koalíció nevében vagyok miniszter. (Kossa István (kp) : Ügy van! — Juhász István (szd*) a szabadságpárt félé: És nem a miniszteri bársonyszékből, ahogyan ön mondja!) A kongresszuson a szónoki emelvényről a magam pártja nevében mondottam ezeket. Hogy milyen feltételek mellett vállalom a koalíciót, az talán az én pártomtól lis függ, amit pedig vállalok, és mint ulattformot kialakítóik a koalícióval, azt betartom, mint ahogyan be is tartom, de akkor képviselő úr, én nem vagyok kisebbség, hanem a többség, a kormányzat minisztere vagyok itt. (Ügy van! Ügy van! Taps a kommunistaés a szociáldemokratapárton. — Zaj a szabadságpárton. — Az elnök csenget.) A szavak inkább hangozzanak el a parlamenti napló számára. Nekem ezekkel a szavakkal az utóbbi időben rendkívül sok dolgom van, mert Szegeden például a kisiparosokat azzal boldogították, hogy szavaimnak olyan értelmezést kell admii, hogy mi a susztermestert kolhoszba akarjuk ikényszeríteni, (Juhász István (szd): Ez az ő demagógiájuk! — Zaj a szabadságpárton.) hogy szavaimat úgy kell értelmezni, hogy a szalmaviskók államosítása a következő lépés, mint ahogyan ezt Szegeden nekem napokkal ezelőtt mondották, amikor ott jártam. Én azok helyett szégyelem- magamat, akik ezt mondották ott a helyszinen. (Zaj. — Pászthory István (msz) gúnyosan: Igen szép, hbgy szegy eli!) És most inkább a parlamenti napló részére mondom ezeket, mert egyébként kilátástalannak tartom . a vitatkozást azokkal (Ügy van! Ügy van! Taps a szociáldemokratapárton.) akik a szocializmus ellen úgy vitatkoznak, (Spitálszíky Károly (szd) : Maradnak fasiszták!) hogy a suszternak, a mesternek, a kisiparos; nak igyekeznek bemagyarázni azt, hogy mi köztulajdonba akarjuk venni a suszter •kalapácsot. (Schiffer Pál (szd): A dikicset!) Mi ellenkezőleg, köztulajdonba vettük a szenet, a villamois áramfejlesztő üzemeket, köztuliajdoniba vettünk még egyetimást és ha tart a jó egész-