Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

893 A nemzetgyűlés 111. ülése 1947. vennie a. dolgokat, Jiogy ezeket a kérdéseket megoldja és ma már igen sok esetben, sikerült is ezeket megoldani. Ezt fogjuk osdmalni a jöv vőben is. Mi is érezzük, hogy kevés* a tanoncokta; tásra, az ipari oktatásra rendelkezésre ájlló összeg, de igen sok esetben próbáljuk ezt pótolni úgy, bogy a mérnökök, a szakértőik fizetés nélkül tanítanak, oktatnak. Tudjuk, hogy még sok mindent kell elvégeznünk, de bízunk saját erőnkben, tudatában vagyunk annak, hogy csak a többtermieilés által fedezhetjük nemcsak az ipairügyi tárca költségeit, hanem az egész ország • költségveftésének költségeit és ezért törekszünk kemény kézzel airrfa», hogy, a termelés fokozódjék. Terméiszetesem arra is nagy gondot fordítunk, hogy végnei ne a síbeirek kezébe kerüljön az árú és hogy a munkásság életszínvonala emelkedjék. Erre utál a három- . éves terv is» Reméljük* hogy amint eddigi célkitűzéseinket megvalósítottuk, a* háromiéveis terv keretében isi imieg fogjuk valósítani célkitűzésünket és a helyzet jlavulni fog. Ezért pártom és magáin nevében , a költségVeiiést elfogadom. (Helyeslés és taps a kommunista- es a szociáldemokratapárton. Szórványos taps a kisgazdapárt oldalán.) Elnök: Szól cl SÍ* cl következik a feliratkozott szónokok közül? \ "•Kiss Károly jegyző: Kiss Ferenc — f elegyházi ! Kiss Ferenc (msz): T, Nemzetgyűlés! Az iparügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásánál a kisiparosok helyze- . tével kívánok foglalkozni, azoknak a kisiparosoknak helyzetével, akik vidéken» falun élve^ közvetlenül a mezőgazdasággal vámnak kapcsolatban, azoknak a kisiparosoknak helyzetével, kik vásárról vásárrá járva télen-myiáron egyaránt legjobban érzik az idő viszontagságait, i A költségvetést vizsgálva) sajnálattal kell tapasztalni, hogy az iparügyi minisztérium a költségvetés számszerű tételeinél kevésbbé, az indokolásnál annál inkább tesz ígéreteket a kisipar jszámára. Ugyanis az ipari célok 9. címe 9. rovatának 1. alrovatánát, a kisipar és háziipar támogatására 580.000 forint, a 11. rovat alatt, az ipartestületek költségeihez való hozzájárulásra 180.000 forint, azután ipari tanfolyamok költségeire 135.000 forint, a kis- és háziipar gépi berendezésére pedig 42-000 forint' van felvéve*, tehát a kisipar tulajdonképpeni ' támogatásáról a költségvetésben "kimondottan nincs is szó. A kisipart

1 a háziiparral összevéve emlegeti a költség vetésbein mindenütt az iparügyi minisztérium, tehát az ország egyik igen tekintélyes rétegét kitevő, mintegy 200.000 iparosát annyira sem méltatták az iparügyi minisztérium költségvetéséiben, hogy róluk külön költségvetési tételt • állítottak volna, Ibe. Érthetetlen, hogy miért van ez a két iparág együvé véve, amikor a háziiparos egészen más foglalkozási ágakat művel, mint általában a kézműiparos. • Ettől eltekintve, a másik hibának azt találjuk, hogy a 200.000 iparos támogatására mindössze ezt a 837.000 forintot állítja be a mélyen t ipairügyi miniszter úr a költségvetésbe. Hogy miért, adja ezt az alamizsnát, az bizony érthetetlen, mert az indokolásban a miniszter úr ígéretet tesz, "hogy a kisipari üzemeket és műhelyeket, amelyek nagy része tönkrement, 'támogatni kívánja hiteleszközökkel és különiböző anyagi juttatásokkal. Hogy ez miképpen lelhetni március hó 18-án, kedden. 8Ô4 séges a költségvetésben nem is egészen erre a célra felvett 837.000 forintból, azt hiszem, nem igen tudja egyik képviselőtársam, sejm megérteni. Az köztudomású, hogy' a háborúban az ipari műhelyek gépi berendezése éppen úgy, mint szerszámfelszerelése, jórészfoen tönkrement, az esetleges raktári készletek pedig megszűntek, a forgótőkék, amelyek esetleg voltak, a háborús és az t utána következő inflációs időkben teljesen megsemmisültek. így a kisiparosság teljesen

1 magára hagyva, anyiagkiutalás nélkül, drága pénzen beszerzett anyagokkal küszködik és viaskodik a mezőgazdasággal együtt. A költségvetésbei felvett eiz az Összeg semmi esetre seim elég komoly azokhoz az ígéretekhez képest, amelyeket a minisizier úr indokolásában felsorol, s amelyek szerint — mint már említettem — hitellel vagy anyagkészletekkel, gépi berendezéssel, vagy egyéb szerszámokkal akarja segélyezni a teljesen tönkrement kisip arosságót. Márpedig a kisiparosság ! az ország újjáépítéséhez hozzájárult, éppúgy, mint a múltban is mindenkor nagy mértékben hozzá járult ahhoz, hogy munkájával hírnevet és becsületet szerezzen a magyar népnek külföldön is. Igenis, ezek az összegek nemi valók másra, mint arra, amit a miniszter úr említ, hogy oklevelekkel akarja a megfelelő iparoslokat ellátni. Arra talán elég ez az összeg, azonban hitellel az újjáépítés megkezdéséhez aligha tudja ellátni. Gondoskodni kell elsősorban miagukniak az ipartestületeknek felállításáról. Aj 312 ipartestület nagy része háborús károkat ! szenvedett, épületben, bútorzatban egyaránt. Legtöbbje ínég ma is alig tudja működését, a saját épületében vagy helyiségeiben folytatnia Örömmel hallottam-, a mélyen ,t. előadó úrtól, hogy az ipartestületek vezetőit külön kiképzésben óhajtják részesíteni, csak azzal a felvilágosítással maradt adós a mélyen t. előadó úr, hogy vájjon ezeket az ipartestületeikben foglalkoztatott tisztviselőket hogyan és miképpen akarják fizetni, mert az ipartestületek céljaira' a költségvetésbe felvett 180.000 forintos összeg aligha lesz elegendő annak a 312 ipartestületnek. Az ipartestületeknek fontos hivatása lenne a jövőben is, mivel az anyaigMutalások és reameilihető hitelnyújtások és különböző ..anyagi segítségek, gépi berendezések valószínűleg az ipartestületen keresztül fognak érkezni, hiszen az ipartestület ismeri legjóbban az iparosokat és — bizonyos erkölcsi felelősség súlya- { val terhelten — az ipartestület lesz hivatva a különböző kedvezmények, illetve segélyek^ kiosztásával kapcsolatban az iparosok ellenőrzésére. Vidéki viszonylatban az iparotstársadalonr kérése az is, hogy az ilyen auyagkiutalásokat mindenkor az lOKSz útján kapja meg, hogy az anyag a sok-sok kéz elkerülésével biztosan és a lehető legolcsóbban kerüljön a feldolgozó iparosság kezébe- (ügy van! Ügy van! a sza badságpárt soraiban.) Nagy szükség volna vidéki viszonylatban is az építőipar munkájának megindítására. A mai árakat figyelembe véve, az építkezés hatszoros-nyolcszoros árba kerül, komoly építkezés megindításáról tehát ennek az iparnak keretéhen, amely pedig mintegy kulcsiparia: a többi iparoknak, nem igen lehet szó, hiszen senki sem tud megfizetni egy építkezésnél nyolcszoros árat, legfeljebb csak szükségszerű