Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-111
895 A nemzetgyűlés 111. ülése 194] átalakításoknál lehet énről szó, ezek a toldozasok pedig- sohasem tudják komolyan megindítani az ipart. Az iparosok súlyos kérdése az adózás is. Az adók. nélkül dolgozó iparosok 'bevételeinek mintegy 50 százalékát teszik ki, vesizik igénybe, úgyhogy az egy tanonccal dolgozgató kisiparosinak körülbelül évi 1200 forint közterhet kell elviselnie, amellett, saját megélhetését és & magas, fekete, áron beszerzett ipari anyagok bevásárlását is 'biztosítania keli. neki. Különösen nehéz a helyzet, ha fiigyelembevesszük, hogy az iparosnak nincsen meg az állandó munkaalkalma, de nincsen biztosítva betegség esetére a megélhetése sem çs főleg nincsen biztosítva számára az, hogy aggkorára ne kerüljön az utcára, hanoim munkáját . megbecsülve, tényleg rendes és biztosított elétet élhessen. Figyelembe keli venni az iparnál azt is, hogy a munkásoknál, az alkailmazottaknál 12 százalék az OTI-teher, a fizetések 6 százaléka családi, pótlék, a különböző kereseti adókra 10 százalék jut, ehhez jön azután még a forgalmiadó, a fűtési és világítás költsége, etb. Ezek mind olyan terhek, amelyek súlyosan nehezed», nek az iparosságra, s igen nagy gondot okoznak a nagy drágaság miatt forgalmat alig 'leibonyolító iparosságnak. Az anyagkiutalások mai rendszere is igen sérelmezett kérdése a falusi, a vidéki iparosságnak. Ma à helyzet az, hogy például a bőriparosok kapnak 4 kilogramm, azaz négy kilo gramm talp- és bőranyagot javításokra. (Dávid János (szd): Mennyire nem ismerik!) Nálunk ennyit, kapnak. Lehet, hogy protekciósabb helyeken többet kapnak. (Dávid János (szd): Sokkal kevesebbet kapnak!) Négy kilogrammot kapnak! Ebiből kell nekik viselniök az előbb említett nagy közterheket és biztosí- taniok saját megélhetésüket is. A szíjgyártó iparosok ezideig — anyaghiányra y aló hivatkozássá 1 ! — nem kaptak semmiféle {kiutalást. A fekete fénybőr-, has'bőranyagot és nyúzott toőratnyagot egy helyről, de külön igényléssel kell most nekik állandóan igényelndök. Kérdéses, hogy megkapják-e ezeket az anyagokat, pedig a mezőgazdaságban igenis nagy szükség van a szíjgyártók által készített) munkákra,, (ügy van! a szabadságpárt soraiban.) és néni arra, hogy 3000 forintba kerüljön egy pár lószerszám. A kovácsszén ára is igen érdekes vidéki viszonylatban. A bányákból 16.30 forintért kapják a kovácsszenet az illetők, de amikor ez a szén kikerül vidékre, 30—35 forintot kell az iparosoknak ezért fizetniük. r Meglehetősen nagy különbség van tehát az árak között, különösen, ha tudjuk, hogy a békében 5—20 'fillér volt ennek az ára. Sokszor felmerül a kérdés, miért van az,, hogy egy patkó a vidéken 6—8 forintba kerül- (Egy hang a szociáldemokmtapárt oldalán: A tojás meg 5 fillér!) A mezőgazdák jobban kifogásolják ezeket a magas árakat, az iparosok pedig arra hi* vatkoznak, hogy a patkóvas, amely valamikor 20 fillér volt, ma 2 forint 20 fillér; a ráfvas. amely valamikor 40 fillér volt, ma 2 forint 20 fillér, a kengyelvas, amely valamikor 63 fillér volt, ma 4 forint és az abroncsvas, amely valamikor 70 fillér volt, ma 3 forint 40 fillér. Ezek azok az árkülönbözetek, amelyek miatt vidéken állandóan viaskodnak az iparossal, aki mivel rendes úton nem kap anyagot, de mivel élnie kell, a közterheket fizetnie kell, kényte" . évi március hó 18-án, kedden. 8Ô6 len-kerülő úton, sok után járással (beszerezni az ipara folytatásához szükséges anyagokat, minek következtében kénytelen olyan árat felszámítani, hogy a közterheket kifizethesse és életét fenntarthassa. Már csak azért is 'feltétlenül szükséges az, hogy a mezőgazdasági árakat az ipari árakkal összhangba hozzuk. Ebben az esetben a forgalom alz ipar területén komolyan megindulhat. Szükséges ez azért, hogy ne abból az egy-két forintos munkából legyen kénytelen az iparos életét tengetni, hanem megfelelő ) mennyiségű árút tudjon a vásárra vinni, olyan mennyiségű árut, amelynek árából tisztességes életet tud biztosítani magának. Az ipartestületek azon vannak, hogy ellássák önmagukat és fenntartsák az iparosokat a szükséges testületi beosztás alapján. Nyolc osztály van, amelyben a díjazás 10 forintig terjed. Ök fizetik az alkalmazottakat is. Mivel az ipartestületek igen nagy részbeni közigazgatási feladatokat is végeznek, joggal kérhetik az iparügyi kormányzatot arra. hogy a náluk alkalmazott tisztviselőket az állam segítse. illetőleg hozzájáruljon valamiivei fizetésükhöz. Az ipartestületek a befolyó tagdíjak egy bizonyos részét a munkában elaggott iparosok segélyezésére fordítják, hogy azok ne legyenek kénytelenek útszéli koldulással tengetni életüket. Sajnos, ezek" a szegény iparosok képtelenek ezekből a segélyekből megélni; ezért szükséges volna, hogy az aggok segélyezése ne ilyen módon 'történjék, hanem az állam lehetővé tegye, hogy az elaggott iparosok is valamilyen segélyt kapjanak. Tekintettel arra, hogy nem látok a kormányzat részéről a kisipar irány álban olyan politikát, amely a 200.000 iparost kielégítené, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán} Elnök: Szólásra következik 1 ? í Kiss Károly jegyző: Ivíanics István! Ivanies István (szd): Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az elmúlt hetekben a független • kisgazdapárt paraszti tagozata meghívta a Sem* . melweis-utcai székháziba az .üzemi bizottságok elnökeit és a szakszervezetek vezetőit. Ott a' fehér asztalnál, vacsora, és néhány pohár bor mellett egymásmellé ültették a kisgazda képviselőket é,s a szociáldemokrata, kommunista szakszervezeti embereket. A cél — úgylátsziik — az volt,- hogy így összemelegedve megbeszéljük mindazokat a problémákat, amelyek a parasztságot és a munkáságot közelebb hozzák egymáshoz és valahogyan próbáljuk áthidalni azokat az ellentéteket, amelyeket lelketlen kufárok és lélekmérgezők támasztottak és ezeknek a beszélgetéseknek során, amikor megtudták rólam, hogy a Weiss Manfréd-gyár üzemi bizottságának elnöke vagyok, odajöttek hozzám és a.zt kérdezték, hogy mii az üzemi bizottságok hatásköre, feladata és mik a tennivalóik? Őszintén meg kell mondanom, igen boldog -vagyok, hogy az üzemi bizottságok feladatáról és tevékenységéről elmondhattam, ott véleményemet és itt újra megismételhetem ugyanazt. Azt mondottam, hogy az üzemii bizottságok tevékenységét! próbálták rendeletileg szabályozni, de egészen más a gyakorlat, és más az intenció, az elképzelés, mert az üzemi bizottságok közvetlenül a felszabadulás után olyan helyzeti előnybe kerültek, hogy rendeletekkel szinte nem lehet utánuk menni, mert időköz-
