Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-111
885 A nemzetgyűlés 111. ülése Ï9i7, ságba kisgazdapárti tagok nem választhatók.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nem tudom megérteni, hogyan naagyarázhatják így ,a demokráciát. Hát ha vailakinek a pártigazolványán nem az van, hogy szociálidemiofcrata, vagy kommunista, az már nem választható be az üzemi bizottságba? Hiszen volt erre precedens. Például az Elektromos Műveknél három kisgazda is bent ül az üzemi bizottságban, becsületes, jószándékú, dolgozó magyar emberek. Hát szabad lehetetlenné tenni ezeknek az embereknek a létjogosultságát 1 ! Szabad lehetetilenné tenni azt, hogy ezek az embereik, ezek a becsületes dolgozók bekerüljenek t az üzemi bizottságiba? Nem tudom megérteni, hol van itt a ijogika- Valahogy furcsán értelmezik akkor a demokráciát és aizok az urak, 'akik aláírták azt a megállapodást, /— imfeg kell mondanom* őszintén — visszaélnek a demokráciával Az aláírók között itt van Pánti elnök és Gábor főtitkár. Végül az előbb említett fenti cím a munkaügyi kódexről is beszél. Engedje meg nekem a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy néhány percig foglalkozzam a munkaügyi kódexszel. A magyar mezőgazdasági, erdőgazdasági és ipari munka az utóbbi évtizedek alatt annyira fejlődött, hogy az eddig hozott rendeletek máinem allkalmasak arra* hogy a dolgozótársadat lom érdekvédelmiét ellássák. Ez ..az érdek védelem pedig egyik igen fontos és alapvető tényezője a költségvetés stabil voltának. Még ma is mintegy 8—10.000 rendelet és bírósági döntvény szabályozza a dolgozók ügyeit. Most újabbak jöttek, úgyhogy ez a 8—10.000 rendelet akkumulálódott és.még több lett belőle. Ugy érzi azonban az.ember, hogy minél több rendelet van, minél többet hoznak létre, azoknak az ereije lassan devalválódik és azok értéküket vesztik.' Az embernek párt-különbség nélkül joga van a munkához, de ez a jog minden ember számára munkakötelességet is ír elő. Joga van az embernek a munka után olyan megélhetéshez, amely nemcsak a létminimumot biztosítja, hanem a kornak megfelelő kultúrf okot is családjával együtt. Joga van a munkásnak annyi pihenéshez, szabadidőhöz], amennyit a testelelke megkíván. Joga van ahhoz, ihogy Öregsége esetén megfelelő elbánásban részesüljön. A magyar dolgozó érezze azt, hogy a demokrácia érette van, érezze, hogy joga van a becsületes munkával egy kis házhoz, egy kis földhöz, műhelyhez vagy üzlethez, amely egyesiegyedül az övé és az államnak abba semmi beleszólása nincs. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kisgazdapártön.) 3jía csak egy kis műhelyem van, amely hozzám, a családomhoz tartozik, érzem, hogy valóban demokrácia van érteim, dolgozó magyarért. Mert nem lehet senkitől sem irigyelni azt, amit becsületes munkájával szerzett. Egyet azonban meg kell mondanunk, azt, hogy ma a demokrácia nevében sokan meggazdagodnak anélkül. hogy a becsületes munkához valami kis közük is volna. (Juhász István (szid): Kik ezek?) Mindenesetre a költségvetés javára szolgált volna az a tény, ha visszatekintve, mindenki vagyonának eredetét vizsgálat tárgyává tették volna. Ha a dolgozónak becsületes munkájával módjában áll egy kis vagyonhoz jutnia, akkor lehet tőle cselekvő áldozatkészséget követelni és akkor nem kell attól a szomorú következménytől tartani, hogy esetleg arra gondol, hogy kivándorol, mert más országokban talán jobban tud boldogulni. A dolgozó érezze, évi március hó 18-án, kedden. 886 hogy neki nem ott van a hazája, ahol a megélhetése van, hatnem itt van a hazája és itt kell. hogy legyen a megélhetése is. Erezze a dolgozó., hogy ebben az országban nemcsak a Corpus Juris büntető paragrafusaival kell számolnia. Egységbe kell foglalni a dolgozókra vonatkozó minden törvényt és rendeletet, de nem úgy, ahogyan ezeket sokszor a Magyar Közlönybeu olvassuk, mert ez szinte érthetetlen a magyar dolgozó számára. Egységesen, röviden kell megfogalmazni ezeket, hogy a dolgozó egyszerű gondolkozásával is meg tudja érteni, ne csak az ügyvédek igazodjanak el rajtuk, mert különben inkább az ügyvédek érdekeit képviselik ezek a rendeletek. A magyar dolgozó igazodjon el rajtuk és érezze, hogy a rendeletek, az egész munkaügyi kódex érette van. Az elmúlt esztendőkig az 1884. évi ipartörvény szinte hírhedtté vált egyik szakasza lehetővé tette, hogy a magyar munkást, munkavállalót- a munkaadó fél perc vagy néhány pillanat alatt az utcára tegye. Üzemi rendet ragasztottak ki és a kétheti felmondás, amely akkoriban bizosítva volt, csak illúzió volt. Az új rendelet ezt hatályon kívül helyezte. Az új rendelet, amely szabályozza a munkásság jogait, elég módosítani valót hagy hátra és még sokat kell rajta csiszolni, hogy valóban a dolgozótársadalom érdekét szolgálja. A munkaügyi kódexnek már régen iki kfellett volna jönnie, mert lassan úgy járunk vele, hogy Luca széke lesz belőle. A régi világban, 1928-ban volt Genfben egy munkaügyi kongresszus. Ezen hoztak egy határozatot és megkérték az államokat, hogy ratifikálják. 1932-ben érkezett meg hozzánk ez a határozat, 1937-ben ratifikálták törvénnyel és 1938-ban adták ki a 3000-es rendele, tel, amely úgy ahogy intézkedett, de távolról sem elégítette ki a munkásság érdekeit. Egy állami költségvetés csak akkor lesz szilárd, ha világosan számol azzal a feladattal, amely a dolgozó társadalommal szemben terheli. A munkaügyi kódex, tehát az új munkajog, egyforma joggal kell, hogy ellássa az ipari, az erdőgazdasági és a mezőgazdasági 'munkavállalókat. A nap nem tud olyan korán felkelni reggel,. hogy a magyar parasztot ne találja kiinn a földeken. Ezek a munkások . azonban mindig hátrányosabb helyzetiben voltak, mint az ipari munkások vagy pedig az értelmiségi munkavállalók. így volt ez az erdőgazdaságibajii is. Mert amíg az ipárvasút egyik végén számolni kellett egy törvénnyel, addig a másik végén dolgozó ipari munkásra bent a gyárban már mása rendelet vonatkozott. A gyárban dolgozót, aki a fát leszedte a kis* vasútról, védte a törvény. Azt a mezőgazdasági munkást azonban, aki felrakta azt a hasáb. fát, nem védte, őrá ez a törvény már nem vonatkozott. - Mélyen t. Nemzetgyűlés! A költségvetésnek természetesen számolnia' kell a munkanélküliség kérdésével is, mert politikailag és gazdaságilag is súlyos hátrány, hogy a munkanélküliek elvesztik a haza iránt való szeretetüket. Nem érdekli a munkanélkülit az az állam, amely csak büntetőtörvényeivél érinti. Az er~ köcsiség szempontjából is bizonyított tény, hogy a munkanélküliség nyomában a megszokás folytán szaporodik a munkakerülés, a csavargás, .a prostitúció és a bűnre való hajlamosság. Szomorúan^ veszélyes a prostitúció, amelyet itt megemlítettem. Van nálam egy újságcikk, amely beszámol arról, hogy orszá56*
