Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

887 A nemzetgyűlés 111. illése 1947 gunkban 760 bejelentett prostituáltat tortának nyilván ugyanakkor, amikor több mint 40.0Ö0-re tehető azoknak a nőknek a száma, akik' mindem hivatalos jelentkezés nélkül űzik üzlet szerű ein a prostitúciót. Az eluuult világháború alatt a vérbaj bacillusa több áldozatot szedett, mint 'amennyi a háború veszteséglistáján szerepelt Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az éhező enrber-^ bői könnyen lehet politikumot csinálni, az éhező ember könnyen hajlik a jobb oldali vagy a baloldali radikalizmus felé. Éhező emberrel könnyen lehet forradalmat csinálni, ezt pedig meg kell akadályozni. A. költségvetés stabil voltát biztosítja az a tény is, ha a termelésben a törvény előírja a személyi felelősséget. Ha személyükben

1 felelősek a termelésért felelős tényezők a termelés folyamatos biztosításáért/akkor nem lesznek Rimóczyak, neim leistzneki Borbélyok és nem lesznek. Petrovics Simonok.

79 Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Csurgai István (kg) : Mélyen t. Nemzet» gyűlés! Sajnos, beszédidőm lejárt, elmondandóimat befejezni nem áll módomban. Egyei szeretnék még megemlíteni, azt, hogy, a, munkajogban semimiesetre se a pártszempont érvényesüljön, hanem a magyar nemzet egyetemes szempontja. A költségvetés^ mind a magam, mimd pár" torn részéről elfogadom. (Taps a kisgazdapárton*) Elnök: Szólásra következük a feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Korányi János! Korányi János (msz): T. Nemzeitgyűlés;! Az iparügyi minisztérium költségvetésének vi» tájában újból tapasztaltain azt a jelenséget, amelyet már- a többi tárcánál is láttunk: a koalícióhoz talrtozó igén t.. képviselőtársaink szakszerű kritikával illették- a költségvetést, megállapították, "hogy ilyen vagy olyan szempontból nem felel meg a követelményeknek, majd a költségvetést elfogadtak. En a költségvetést nem* tudom elfogadni. de meg kell állapítanom, hogy éppen ennek a tárcának keretében láttam a szervezett újjáépítés legnagyobb (eredményeit. Az ország újjáépítésében igen nagy jelentősége volt a'z egyéni kezdeményezésnek. A mezőgazdaságban, ahol olyan sokszázados küzdelem után végre a magyar paraszt úr lett a maga portáján, az egyes kisgazda és törpebirtokos, saját erejéből építette újjá az ország mezőgazdaságát. Ugyancsak nagy szerepe volt az egyéni kezdeményezésnek a kereskedelem újjáépítésében, de ~~ amint mondottam' — szervezett újjáépítés' elsősorban az iparügyi tárcánál mutatkozik. Tudjuk, hogy a munkateljesítmény messze elmarad a békebeli munkateljeisítniény mögö'í. de meg kell mondanom, hogy ugyanezt a munkatelj esi tmény-csökkenést látjuk a sokkal boldogabb Nyugaton is. Angliában, Franciaországban és más államokban is jelentkezett a munkateljesítmény nagymérvű csökkenése. Bízunk benne, hogy a magyar munkásság a viszonyok javulásával igenis fokozni fogja munkateljesítményét, vannak *ífeizonban jelenségek, amelyek súlyos aggodalmakat támaszthatnak. . Az újjáépítést — mint mondottam — a magyar munkás nagyban előmozdítja!, de gazdasági politikánk szerintem sokban hátráltatja. Az iparügyi miniszter úr iparpolitikai és termeléspolitikai téren, sokmindenben váí» . évi március hó 18-án, kedden, 888 lalja a politikai felelősséget olyan intézkedésekért, amelyekről utólag vagy egyáltalán nem értesül, tekintettel arra, hogy ezek az intézkedések nem tőle indulnak ki, hanem a Gazdasági Főtanács* mindenható főtitkárától, A^as Zoltán úrtól. Jól tudjuk, hogy iái Gazdasági Főtanács intézményét külföldről vettük át, de meg kell állapítanom, hogy a Gazdasági Főtanács intézménye parlamentáris, országban közjogi abszurdum. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ugy van!) Közjogi abszurdum pedig azértf mert a? 1848 :-III. törvénycikket és a miniszteri felelősségről rendelkező egyéb törvényeket teljesen illuzóriussá teszi. Köztudo' mású, hogy az államtitkár úr nemcsak az összes miagyar szénbányáknál, de a NIK-ben tömörült vállalatoknál is .gyakorlatilag az elnök-vezérigazgatói szerepet tölti be. Ezen túlmenően azonban hitelpolitikája révéni az, egész magyar ipart irányítása alatt tartja. Kétségtelen, hogy az, államtitkár úr rekordteljesítmé* nyéket ért e!l például az infláció ütemének megszabásánál. (Gróh József (pk): TTgy van!) De meg kell mondanom, hogy működését a legnagyobb aggodalommal szemlélem. A benyújtott, •költségvetés foglalkozok az ' állami tulajdonba vetf bányák és egyéb üzemek kiadásaihoz való hozzájárulással. Erről Halter képviselőtársam már beszélt és így nekem arról kell megemlékeznem, hogy ebben a költségvetésben egyáltalában nem szerepelnek a Nehéz Ipari Központhoz tartozó vállalatokkal kapcsolatos kérdések. Az államtitkár úr a NIK céljaira havi 25 millió forintot irányzott elő. A valódi szükséglet havi 45 millió forint. (Gróh József (pk): Honnan vesszük ezt?) Kérdés, hogy ilyen körülmények között egyáltalán foglalkozhatunk-e komolyam az iparügyi tárca költségvetésének probléma jávai, amikor az államtitkár úr egészen más szátmiokkal dolgozik, mint amilyen számok itt ellőttünk fekszenek. A bányák és a NIK-vállalatok adatainak előterjesztése nélkül a költségvetés nem felel meg a pénzügyii tudomány alapkövetelményeinek. (Gróh József (pk): Természetesen!) Nem felel meg, mert nem egységes és teljes, nem pontos és valódi- A költségvetés nem teszi áttekinthetővé az álllamháztartás: egész terjedelmét és vannak olyan címei, — az iparügyi miniszter úr tudja ezt a legjobban — ahol .az előirányzott összegeknek a sokszorosára lesz szükség. Teljesen egyetértek a mánisztei

4 úr indokolásának^ azzal a mondatával, mely szerint a mai szénáraik mellett a szükséges újjáépítési és -beruházási kiadásokat fedezni nem lehet A bányák és a NIK-ben tömörült vádiallatok a háborús események következtében teljesen lerongyolódtak, die rá kell mutatnom, arra, hogy ez a lerongyolódási folyamat már előbb y megindult. 1939 augusztus 26-átói kezdve a gyáripari árakat már nem az úgynevezett profitéheg kapitalisták, hanem az Anyag- és, Árhivatal álílapította meg. Ezekben az időkben tehát a szükséges beruházásokra a gyáriparnak jelentékeny részében már nem állt rendelkezésére a megfelelő tőke. Országos érdekből ugyanis alacsonyan állapították meg az ipari áriakat. A vállalatok romlásának az útján azonban különös mérföldkő volt 1946 július 27-e, amiI

kor az államniial szemben fennálló követeléseik teljes egészükben befagytak. Ezek után egyre nagyobb mértékben voltak kénytelenek Hkvi-