Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

881 A nemzetgyűlés 111. ülése 19Í7 hordó tetején demagógizált! Majd még fogunk beszélni arról a süket dumáról!) A munkásság (Juhász István, (szd): Mi köze van magának fa munkássághoz? Milyen címen szól? Én dolgozó ember vagyok! — Zaj.. — Az elnök csengett) — közlöm képviselőtársammal, én azt serni tudtam, hogy Diósgyőrből 180 tagú küldöttséget küldtek be a mi gyűlésünk meghallgatására és azok mellettünk álltak. (Juhász István (szd) gúnyosan: Igaz, hogy ez nem igaz!) Remélem» hogy nemsokára már nem lesz kényszer és majd a tagságot is megengedik. (Juhász István (szd) : A szabadságpártba nem fognak bemenni a munkások!) Én azt tolmácsolom, amit a munkásság mond; a munkásság szeretné azt, hogy fakultatív legyen a szakszervezeti tagság és ne ahhoz legyen kötve a kenyér, hogy akkor kapjon valaki munkát, ha szakszervezeti tag. Azt hiszem, ez olyan elemi dolog, hogy erről még vitatkozni sem kellene, ha ez & szomorú helyzet nem állna fenn.- (Pásztor Imre (szd): Magát úgysem vennék fel! — Pászthory István, (msz): Miért harágusznak? Hallgassák meg!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt Kisházi képviselőtársam jónaik látta idehozni az iparügyi tárca költségvetésébe Sulyok Dezsőnek a pártját, ahogyan ő mondotta és a párt tagjainak a beszédeit. Három szerencsétlen munkás — jobban, mondva talán valamidkor azt mondják, hagy igazán derék magyarok voltak, — az egyik gyárban az öltözőben olvasta a Sulyok Dezső-féle beszédeket Ezekben az írásokban hivatkozás történt arra is, amit én voltam szerénytelen mondani november 24-én, hogy a munkásság a szakszervezeteikben íbizöny-bizony nem vehet részt szálbad lélekkel és hogy terror alatt áll. Ezt én elmondottam ós sokan igazolják, hogy talán van is benne valami, amit a jegyzőkönyvek is igazolnak. Ezt a három munkást az üzemi bizottság tagjai maguk elé citálták (Juhász István (szd): Ez a tárcához tartozik?) — oda, mert a munkásság kérdése; (Juhász István (szd): Azt hittem, hogy a. csikóról akar előadást tartani. (Zaj. — Az elnök csenget.) szamárról! is tudok beszélná. (Dénes István (pk) : Térjünk a" lényegre, lássuk, mi van benne! — Zaj. — Az elnök csenget.) Igen t. Nemzetgyűlés! Sokkal komolyabb dolog ez, ne verjük a mellünkéit azzal, hogy meghoztuk az 1946. évi törvényt, ha az csak papirosra írott malaszt marad és a gyakorlatban így fest a helyzet. Ezeket a munkásokat elôVették és azt mondották, hogy rájuk kell feküdni, pusztuiuiok kell, mivel a szabadságpártba léptek he. (Juhász István (szd): Beleptek szegények?) Beléptek, tessék várni, a java ' még hátra van« (Juhász István (szd) % Milyen munkások lehetnek azok, akik ezt a pártot választják?!) Amikor elhatározták, hogy ezeket a munkásokat ezért, semmi másért, ki fogják zárni, a csoportvezető a műhelyrészle!^ gépeit leállította, azt t

mondván. hogy a munkásság ezekkel az ellenségeivel nem hajlandó tovább dolgozni. (Kossa István (kp): Igazuk iis volt!' — Juhász István (szd): Valami igazuk van! .— Kossa István (kp): Mindenki azzal dolgozik, akivel akar! — Zaj és ellentmondások a szabadságpárton.) Most ;jön azután az érdekes dolog, hogy Juhász képviselőtársam kíváncsiságát ne fokozzam tovább és idegeit megnyugtassam. (Púszthory István (niSz) közbeszól. — Juhász István (szd): Maga a krumpliról beszélNEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VI. évi március hó 18-án, kedden. 882 jen! — Zaj.) Ott beszéltek a munkások nevében, hogy a munkások nem hajlandók tovább dolgozni ezzel a három munkással. (Oláh Mihály (kp): Igazuk is van! Persze, hogy nem hajlandók!) A kezemben van eredeti aláírásokkal egy jegyzőkönyv, amely úgy szól, hogy ezeket a kizárt munkásokat munkástársaik rendes, szorgalmas becsületes magyar embereknek és munkásoknak ismerik, semmi okuk sincs tehát arra, hogy őket maguk közül kiközösítsék, és ezáltal azok kenyerüket elveszítsék. Éppen ezért kijelentik, hogy velük, mint eddig, ezután is szívesen dolgoznak. (Dénes István (pk) ; Ez a munkásbeesület! — Taps a szabadságpárton.) Erre mi történt? Az a három munkás, aki & lelki meggyőződését még a mindennapi szegény kenyérnél is többre becsülte, hétfőn elment a gyár bajáratához és me^ akart győződni arról, hogy munkástársaik, hogyan vélekednek róluk. Most jön az érdekes, /Juhász képviselőtársam. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezt a jegyzőkönyvet» ezt a nyilatkozatot a munkások kivétel nélkül aláírták, többek között 14 kommunista, 7 szociáldemokrata, 3 parasztpárti és a pártonkívüliek. (Pászthory István (msz): Ez a munkásbecsület! — Taps a szabadságpárton. — Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán. — Juhász István (szd): Ez csak olyan Vásáry-beszéd!) Ezt a^ dokumentumot leteszem a Ház asztalára, méltóztassanak majd meggyőződni 'róla. (A szónok leteszi az említett jegyzőkönyvet a Ház asztalára. — Zaj

f á szociáldemokrata' és a kommunistapárt oldalán. — Juhász István (szd): Tegye le! — Bechtler Péter (szd): Hadd lássuk azt a hamisítványt!) Tessék majd írásszakértőkkel megvizsgáltatni. (Zaj.) Remélem, Magyarországon eljutottunk már odáig, hogy ennek a három embernek, akit nem akartam kiszolgáltaitni, nem lesz ezért semmiféle bántódása, mert nekünk és a munkásoknak volna szégyen, ha ezekuek a munkásoknak emiatt kenyerüket el kellene veszíteniük. Én azt mondom, ha ezeknek az embereknek bántódásuk lesz, a munkásokban lesz olyan szolidaritás, hogy melléjük fognak állni és a, terror ellen meg fogják őket védeni. (Oláh Mihály (kp): Fasisztákkal nem lesznek együtt biztosan! — Pászthory István (msz): Azt sem tudja, mi a fasizmus! — Felkiáltások a szociáldemokratapárton: Na, na!) T. Nemzetgyűlés! Van egy másik dolog is. Egy Girlies Béla nevű BSzKBt-v on átkísér őt azért, mert meg merte tenni, hogy szabadságpárti legyen, szintén kizárták, azzal, hogy a munkások nem hajlandók velük együtt dolgozni. Éppen így aláírták a nyilatkozatot ennek a munkástársai is. (Pászthory Istváii (msz): Ez keresztényüldözési — Oláh Mihály (kp): Fasisztákkal nem dolgoznak együtt! — Zaj. — Az elnök csenget.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt(Zaj.) Vásáry József (msz): Sajnos, többet nem tudok mondani. (Felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunistapárton: Eleget beszélt!) Még csak azt említem meg, hogy^ a diósgyőri munkásoktól a polgári jogok címén vonják le a szakszervezeti díjat Nem értem, hogy ez micsoda, mert ha még az elhagyott javakra kertek volna pénzt, azt megérteném, A költségvetést nem fogadom el. (Bechtler Péter (szd): A szakszervezet fáj magának! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Csurgai István! 56