Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-111
&77 A nemzetgyűlés 111, ülése 19Í7. évi március hó 18-án, kedden. 878 népének. Eddig- is főhibánk volt az hogy parasztsag-unik egész évi munkaideje 'körülbelül 100—180 munkanapból állit és így teaimésoetes» hogy bármennyire is megfeszítve dolgozott, képtelen volt komolytalan munkanapjain, (amelyek több mint 180—200 napot tettek ki, emberi módon megélni. Nem helyezkedhetünk tehát továbbra is arra a kényelmi álláspontra, hogy í e .f m : e 1 1 T énye . ili:keit te l3es?ai nyers állapotban kürtőidre vigyük. Az sem lehet közömbös sízáuiunfcra, hogy termdvényeink feldolgozását, kik és hogyanyégzák el. Mi azt akarjuk, hogy a hazai munkáskezek, minél több munkához és így minél több jövedelemhez jussanak, mert ezáltal! nemcsak az ő helyzetük javul meg, hanem az általános nemzeti jólét is emelkedni fog,. Célúink tehát az, hogy olyan rendszert teremtsünk ezen a ^ térem amely elsősorban biztosítja a parasztság egész évi munkalehetőségét, másodsorban pedig biztosítja a hazai munkáskezek foglalkoztatását. _ • T. Nemzetgy ölés ! Megmondom őszintén, mint ahogyan előttem szóló képviselőtársam is hangoztatta már, hogy ehhez az igém nagy feladathoz az egész ország parasztsága^ mozgósítani kell, de megvalósításához, illctlő'leg a tani oly amok rendezéséhez a költségvetésiben előirányzott. 150.000 forintot nagyon keveslem. Keveslem azért is, mert ilyen alacsony összeggel nem. lehet ezt az országos nagy munkát elvégezni, de keveslem azért is, mert az indokolás szerint még ebből a kevés pénzből is kisebb összegű forgótőkét akar juttatni- a minisztérium a gazdaságilag gyengébb, de érdemes ebb háziiparnak is. Tudomásul kell vennünk, hogy államháztartásunk egyensúlya csak akkor következik be, ha mindazok a gazdasági ágak» amelyek nem szorulnak külföldi nyersanyagbehozataina, olyan állami támogatásban részesülnek, hogy termelőképességüket legalább olyan mértékben fokozhassák, hogy a hazai nyersanyagszükséglet külföldi piacokra ne szoruljon. Másszóval ez annyit jelent, hogy azokat az üzemeket kell modernizálni és ások kapacitását kell fokozni' amelyek alkalmasak arra, hogy a mezőgazdaság összes termelvényeit feldolgozzák, nem pedig azokat, amelyek nyersanyaguknak úgyszólván teljes mennyiségét külföldről szerzik be. (Dénes István, (pk): Nagyon helyes!) Ezeket az annyira fontos nemzetgazdasági szempontokat tehát mindenképpen figyelembe kell vennünk, de emellett még ügyelnünk kell arra is, hogy ezek a mezőgazdasági üzemek» ne a fővárosban és annak környékén épüljenek fel, hanem pontosan ott, ahol nyersanyag-szÜksegietukeit termelik és ahol így azokat helyben he is tudiák szerezni r Há ezeket a sziemipon'tokát figyeleimbeiveve, alakítjuk át országunk gazdasága, rendszerét, ekkor az eddig hangoztatott pariaszt-munikajs&zö vétség élő .valósággá válik. Mert mindaddig, amíg ipari műnk ästest véreink a nagyvárosok életében> vagy azok vonzóköreiben élnek, könnyen hajlamosak a rothadt polgári kultúrák felvételére. Addig, amíg ezek a fcultúrlbebatások érvényesülnek lelkükben, a munkásparaszt szövetség csak gazdasági, szociológiai szükségszerűség, nekünk pedig nem csupán ez a célunk. Ha azonban elgondolásaink valóra válnak és így a munkásság nagyobb fele vidéki lakó lesz, ott lelki-testi szükségletei azonossá válnak az ott éTo népével* annak 1 szokásait, kultúráját felveszi, vagyis beoílívad a tájba. Akkor és csakis akkor teremtődik meg az igazi, testi, lelki, gazdasági és erkölcsi paraszt-munkás szövetség. , .. , T \. Nemzetgyűlés! Azok .a mezőgazdasálgli kozlepuzemek, amelyek kétségtelenül igen sok kart szenvedtek a háború alatt, kell hogy minél előbb rendbehozassanak, hogy már a megindulásnál pótolják azt, ami a. meglévő helyzetben egyáltalán pótolható. Itt elsősorban a volt, uradalmi üzemekre, a szeszgy árakra,, é keményítőgyárakra, a kendtergy árakra, szárítókra gondolok, amelyek már élève úgy épültek fel, hogy tekintetbei vették, azi üzem fő terményét. Ha eizeket az üzemeket nagyobbá tudnánk tenni és megfelelő modernizálásit végre tudnánk hajtiami bennük, akkor, alkalmasakká Válnának még a környékbeli kisparasztság hasonló termeiéisi módszerekkel gazdálkodó és hasonló fajtájú termeivényt termelő paraszti rétegeinek bevonásárai isMi azt szeretnénk, ha iparpolitikánk mindezeket figyelembevenné, mert ha ezeket a szempontokalt figyelmen kívül hlagyjuk, akkor mi parasztok száimátíhlatunk egy új jobbágyság feléledésével, ami egyben nemcsak a mi pusztulásunkat jelentené, hanem a demokrácia csőd(jét is. Iparpolitikánk legyen tehát a gazdasági demokrácia alapköve. Még alz államosítás se csak azt jelentse, hogy azért államosítunk, mert az egész világ államai ezt teszik, hanem jelentse elsősorban^ azt, hogy az államosított üzemek ténylegesen is a bennük dolgozó munkások kezeibe kerüljenek. Uj üzemi alkotmányinál vain szükség, amely nemcsak az új üzemi politikát és a kisebb szociális feladatokat oldja meg, hanem gazdasági vonatkozásban is megvalósítja, hogy a imiunkás részesévé válik az üzemnek. A jövő állatnia már kétségtelenül a dolgozók álltalma! lesz. így tehát feltétlenül szükséges az, hogy az államosított üzemek üzemi' bizottsága rendelkezizék annyi hatalomimalj, hogy az üzem jövedelmiének legalább ötven százaléka biztosítva legyen a benne dolgozó nép számára. Az államosítás ne legyen látszólagos* hanem komoly haladás a gazdásági demokrácia! megvalósítása felé. Ez a költségvetés, amely részletesen gondoskodni . kíván arról, hogy iparunkat féjleszsze, bizony eléggé sovány és célját csak úgy érheti el, ha (igyekszik elsősorban aiz elmondottakat figyelembe venni, mlert csak; 'ezáltal érheti el azt, hogy ráfizetés 1 nélkül termeljen és egyensúlyba kerülve, az oirsizág felvirágoztaftásában nagy szerephez jusson. A. költségvetést általánosságban minid pártom, a Nemzeti Parasztpárt részéről, mind a magam nevében elfogadom. {Taps a kisgazdapárt, a parasztpárt, a szociáldemokrata,párt és a kommunistapárt soraiból.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Vásáry József. (Mozgás és mj a szociáldemokratapárton) Vásáry József (msz): T. Nemzetgyűlés! A mai napon nagyon érdekes jelenségnek voltunk tanúi ebben a nemzetgyűlésben. (Juhász István (szd): Nem mi vagyunk az oka!) El sem tudtam eddig képzelni, hogy akik ide bejönnek mint képviselők, azok parcellázziák a képviselők között a magyar társadalom egyes rétegeinek ügyét, dolgát és féltékenyen szóljanak közbe azonnal, hogy mi köze van annak a másik képviselőnek ahhoz, miért szól bele
