Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

873 A nemzetgyűlés 111. ülése 194Ï el a..miniszterelnöki széktől, (StühmernéOberschall Ilma (msz): A többség akarata! — Derültség a kammmmstapárt és szociáldemokratapárft soraiban, — Közbeszólás a szociáldemokratapárt oldaláról; Gsiafk a többség nom akarta! — Stühmerné Oberschall Ilma (msz): Kár ezt idehozni!) amely felé annak idején igen nagy igyekezetet lehetett megfigyelni. (Zaj és ellentmondások a szabadságpárt oldalán— Pászthory István (msz): A csehszlovák kérdésen bukott meg!) Felmerül a kérdés, vájjon, ha ma a képviselő úr ülne a. miniszterelnöki ezekbe il v elháríthatná-e az ország szellemi és fizikai újjáépítésének és jóvátételi kötelieaett«égének reánk nehezedő nagy pr obiéimáj át? Alig hihető, mélyen i. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán; Iparügyi tárca.!)) Ezek a jelenségek győztek: meg bennünket arról, hogy nem építő, hanem romboló bírálattal állunk szemben, (Igaz! Ugy van! a szociáldemokratapárt oldalán. — Az elnök csenget) amelynek elmiondói felelősséggel tartoznak ezirányú tevékenységükért. (Folytonos zaj a szabadságpárt oidalán. — Stühmerné Oberschaill Ilma (msz): Az iparügyihez!) Mi szociá

1 demokraták az üldözés, a megaláztatás, a kenyértelennétevés legkülönbözőbb korszakait éltük át a parlamentben. Ebben a parlamentben bennünket becseim agoltattak és akik becsomagoltak, azokról ma már az undor és a megvetés hangján beszél az egész ország. (Felkiáltások a szabadságpúrt oldalén: Időt! — Vásáry József (ni3z): Megállt az órai! — Milassin Kornél (msz): Ezt- már el ke

1 lett mondani! — Az elnö*k csenget.)) Befejezem, mélyen t- Nemzetgyűlés, csak még egy perc. A fiatal magyar demokrácia, a demokratikus magyar parasztság és értelmiség további fegyelmezett, áldozatkész és öntudatos helytállásával építi a biztató magyar jövőt és ahogyan a múlt rendiszer egykor ' örökéletűnek feltüntetett vezérei letűntek és ma csak. az undor és a megvetés szól róluk, ugyanúgy a magyar nép meg fogja bélyegezni azokat isi akik ebben a nehéz időben nem' ast az utat keresték, amely közelebbi ihozzai népünket, hanem azt, amely elválaszt egymástól. (Pászthory István (msz): Semmi

1 sem örök a földön! —<• Milassin Kornél (msz): Ëljen a felolvasó! — Egy hang a kisgazdapart oldalán; Éljen az óra« amejly ímegálM! — Pászthory István (msz): Megállt az idő!) Egy pillanat türelmet kérek, belfejezem. T. Nemzetgyűlés ! Volt egy idő, midőn a jelenlegi parlament helyén, a Belváros területen mocsarak, hepe-hupás területek, bozótok terülteik el, Dunánkat még nemi szelte át aeélkoloszszus és a hajó országunkban ismeretlen foglalom volt. Abban az időben mondotta a legnagyobb magyarok egyike, Széchenyi István egy lelkes beszédében. ("Pászthory István (msz) #wnyosan: Az gróf volt és reakciós!) hogy ha a Duna vizéregőzhajókat, ha föléje acélhidakat építünk, ha a gazdasági életet fejlődésképie&sé teszszük, takarékpénztárral, olvasókörökkel, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Mi szociáldemokraták az ország nehéz helyzetében nem a pesszimista Sulyokhoz,, hanem alz optimista Széchenyi fellé fordulunk és fegyelmezetten r dolgozva hirdetjük, (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Idő! Túlórázik!) hogy ha újjáéipítjük a magyar demokratikus köztársaságot, akkor mi is elmondhatjuk, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. (Vas Miklós (szd): Es'lesz!) . évi március hó 18-án, kedden. 874 Minthogy megitelesem szerint aj legjobb úton haladunk az ország újjáépítése tekintetében további jó munkát és biztatást kívánva az iparügyi miniszter úrnak és munkatársainak, a költségvetést a szociáldíeimofcratapárt- nevében elfogadom. (Taps a kommunista párt és szociáldemokratapárt oldalán. — Milassin Kornél (msz): Köszönjük a felolvasást!) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Rácz Jenő pénzügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém beterjeszteni az 1946/47. évi állami költségvetésről szóló ^torivény javaslatot. Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását elrendeli ^ és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából, a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Közbekiáltás a szabadságpárt ol- > daláról; Rohaimimunkát végez a miniszter úr! — Juhász István (szd) a közbeszóló felé: Halljuk Kuna P. JI-t!)" EUnök: A miniszter úr által benyújtott törvényjavaslatot a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai között szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja\ a pénzügyminiszter úr által javasolt bizottságnak. , Szólásra ikövetkezik a Jkf.jeiö'H szónokok közül? Gryurkovits Károly jegyző: Miki

ta István! Mikita István (pp): T. Nemzetgyűlés! Az iparügyi költségvetés körében a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb ágáról, a mezőgazdasági iparról kívánok szólni. A mezőgazdasági ipar költségvetése több tárca keretében van ugyan elosztva, de mivel iparpolitikánkat mégis csak ennek a tárcának keretében tárgyaljuk, azért nem célszerűtlen, ha itt foglalkozom a mezőgazdásági iparral és annak fejlődési irányával is. A parasztság szempontjából nagy fontosságot tulajdonítok a mezőgazdasági iparpolitikának, mivel jövedelmezőbb gazdasági életet csak úgy képzelhetünk el, ha a földnek minden termését itt bent az országban magyar kezekkel dolgozzuk fel. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, a földreform, az ország mai birtokmegoszlása nemcsak azt jelenti, hogy parasztország lettünk, hanem feltétlenül arrafelé is, mutat, hogy eljövendő nemzeti gazdálkodásunk nem lehet más, mint az ország agrár jellegének megfelelően, egy színvonalas mezőgazdaság:] iparnak és vele párhuzamosan a mezőgazdasági házi iparnak is a kiépítése. Az általános fejlődés életrevaló népeknél mindjg az iparosodás felé mutat- Nálunk) is. a parasztság háborúelőtti számaránya ,egyre csökkenőben van és ma már a háborúelőtti VO—80 százalékos paraszti többség 50 és egynéhány százalékra csökkent. Ebből is az lát szik, hogy az ország legnépesebb és legszapo rább osztálya, a parasztság^ állandóan fogy, de úgy, hogy munkafeleslegét automatikusan adja át az iparnak, ahol a paraszt ipari munkássá válik, az ipari munkás pedig később vagy önálló iparossá vagy önálló kereskedővé lesz. ha pedig nem így alakul át a foglalkozása, akkor fiaiban válik tanult értelmiséggé. Láthatjuk tehát, hogy az ipar nemcsak gyüjtőmedeueéje a munkásságnak, hanem egészséges elosztója is. így tehát remélhető, hogy okos iparpolitika mellett nem következik be az, hogy a munkanélküliek ezrével vagy százezrével kerülhessenek a népkonyhára, és munkanélküli segélybe szoruljanak Mi parasztok látjuk, hogy azokkal a terme. \