Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

&?1 Â nemzetgyűlés 111. ülése 1947. meg a képviselő úr, jöjjön! — Pavlovszky Fe­renc (szd): Kiimegyünk a faluba is! — Prieszol József (kp): Valamit beszéltek Kiskunfélegy­házáról! — Pászthory István (msz): Bn nem is voltam ott!) 75 • Mint a Szakszervezeti Tanács elnöke meg­köszönöm előadó képviselőtársamnak mindazt az elismerését és jóindulatú megállapítását, amelyet a magyar szakszervezetekkel; és a ma­gyar dolgozó " munkássággal kapcsolatban tett. .Elhiszem* hogy ez nem mindenkinek kedvező és nem mindenkinek kellemes, (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Nem tetszik!) de azt hiszem, vannak már tekintélyes számban Ma­gyarországon munkaadók, — szerencsére van­nak már ilyenek is — akik már nem azon a szemüvegen át nézik a, szakszervezetek tevé­kenységét, mint néhány idege® képviselőtár­sam, és akik már felismerték, hogy a szakszer­vezieteíktnek a felszabadulás óta az országgal szemben teljesített munkáját csak tisztelni, el­ismerni és becsülni lehet. (JJgy van! a szociál­demokratapárton.) Ha bennünk is csak annyi felelősségérzet lett volna, mint amennyi néhány képviselőtársunkban volt, —- népgyűlési be­szédeik nyomán mondom ezt, (Ugy van! a szó­éiul demokratapárton.) — akkor ez a szerencsét­len ország ma nem ebben, hanem sokkal súlyo­sabb helyzetben lenne. (Milassin Kornél (msz): önök épp úgy felelőtlenül beszélnek .a nép­gyűléseken!) .Tehát ez a csekély különbség ket­tőnk között (Milassin Kornél (msz): Épp úgy felelőtlenül beszélnek a nép között! — Spi­tálszky Károly (szd): Majd a falun találko­zunk! — Közbekiáltás a szabadságpárton: Le­gyen szerencsénk! — Vásáry József (msz): Tagnap egy^ pódiumon volt velem egy kommu­nista is, még sem volt semmi baja ! Le vàn fényképezve! — Spitálszky Károly (szd); Ki­rántotta a csikót alóla! — Az elnök csenget. — Pászithoiry István (msz): Az autóról ns beszél­jen! — Vásáry József (msz) Spitálszky Károly felé: Hagyjuk! Beteg ember! — Spitálszky Károly (szd) Vásáry József felé: A krumpliról beszéljen!) 76 Végezetül még egy fontos jelenséget sze­retnék megemlíteni. Sulyok Dezső képviselő­társam igen érdekes áttekintést adott a magyar költségvetésről. Előadásából teljes pesszimiz­mus csendült ki pénzügyi helyzetünk jövőjét illetően. Én nem vitatkozom vele a számszerü­ség kérdésében, mert igaz, hogy a számoknak törvényszerűségük van, de az is igaz. hogy a számok csoportosításától igen sok függ. Szám­talan esetben tap*asztalbattufki hogy a legmaga­sabb szabályokat sem a számok csoportosítása, hanem, a valóságos élet adja. Képviselőtársam előadása nyomán' felmerül az a kérdés: ha mindent a számok. ilyetén való beállítása ha­tároz meg, mint a költségvetés számszerűsé­gének feltárásánál tette, miként volt lehetsé­geSi, hogy a harmincas években igen sokan voltak magyar munkások, akik 3—4—5 észten^ deig a munkanélküliség gyötrését élték át (Spitálszky Károly (szd)): Sőt többet! — Ügy van! a szociáldemökratapárton.) és átvészelték 1 ezt az időt, noha ilyen logikus számszerűség alapján, mint amilyet Sulyok képviselőtársam felállított, nyilvánvalóan már a második bie­te a éhen kellett volna haliiiok. Szólnom kell egy másik kérdésről is, az inílá'íióról. Vájjon ha az inflíc'ó idején a ma­gyar dolgozó munkásságnak, a parasztságnak évi március hó 18-án, kedden. 87a és az értelmiségnek is csak annyi reménye lett volna az újjáépítés tekintetében és ugyan­olyan számszerű s égi alapon, ugyanolyan reali­tások alapján nézte volna az életet, ahogyan képviselőtársam nézte a költségvetés^ kereté­ben, alkalmunk volna-e nékünk ma itt ebben a páriáiméintlben költségvetést tárgyalni? (Spi­tálszky Károly (szd): Ugy van! Es hogy néz­nénk ki! — Pászthory István (msz): Hát majd meglátjuk!) Nyilvánvaló, hogy ezt a kérdést csak így beállítva» a való élettől ós a lefolyt eseményektől elszakítva, nem iehet tekinteni. De kérdem tovább, ha mindezt a paraszt, az értelmiségi és a fizikai munkás ugyanígy nézte volna» nem arra az eredményre jutott volna-e, amire képviselőtársam, S nem azt mondotta volma-e, hogy kár itt minden " ka lap ácsütésért, (Spitálszky Károly (szd): Ugy van!) minden kapa vágás ért, reménytelen itt minden.' 'Létrejö­hetett volna ezen az alapon Magyarországon egyáltalán stabilizáció? (Spitálszky Károly (szd): Komolytalan az ellenzékieskedésük!) Mindezekből a tanulság az, hogy ai munka­nélküli átküzdötte magát a viéiszes időkön és •a< imiagyar dolgozó leküzdötte, ha nagy áldozat és éhezés árán is, a Hoirthy-fasizimus és ai Szá­lasi-diktatúra teremtette súlyos háborúutáni ihölyzetet. Éppen ezért" felmerül a kérdés* varjjon ha a dolgozók ezekbon a válságos idők­ben ugyanezt tekintették volna, az jött volna-e f ki ebből, amit Sulyok képviselőtársam ki­hozott? Én nem akia'f'ok foglalkozni azzal a négy beszéddel,' amelyet trafikokban árusítanak, — a képviselő úr majd illetékes helyen meg kell, hogy adja. a választ — én csak egyre sze­retnék hivatkozni ebben a kérdésben. (Pász­thory István (msz): Fenyegetés ez?) Illetékes helyen, a bíróságnál. (Zaj a szabadságpárt ol­dalán.. — Pászthory István (msz): Megfélemlí­tés!) Ezek a beszédek arról győztek meg ben­nünket, szociáldemokratákat (Vásáry József (msz): Csak nem fáj az igazság?) hogy nem tárgyilagos, az ország és ai nép jövőjét szol­gáló bírálattal állunk szemben, hanesmj egy olyan törekvéssel, amely a vesztes háborúból és az ország fasiszta kif osztottságából eredő nyomorban élő és öntudatlan emberek szub­jektív hangulatát igyekszik megnyerni, (Vá­sáry József (msz): Hogy tartozik ez az ipar­ügyi költségvetéshez? És még ezt is olvass ai! — Stühmerné Oberschall Ilma (msz): Az ip&r­ügyről beszéljen, ne Sulyok Dezsőről! — Zaj a szabadságpárt oldalán. —• Az elnök csenget.) A képviselő úr vegye tudomásul, az ország­új jáépítésében nemcsak ellenforradalommal, (Pászthory István (nisz) gúnyosan: Félelem-' mentes ellet! — (Folytonos zaj ,ai szabadságpárt oldalán.) nemcsak összeesküvéssel lehet meg­támadni az országot, (Pászthory István (msz): Hát ki esküdött essze?) hanem más átonis.Hia a bizalmatlanság csíráit hintjük el, • ha ezek­ben a válságos időkben tűzesővával járnak emberek ebben a szerencsétlen országban, könnyen felidézhetnek egy olyan veszedelmet amellyel úgy fognak járni, amint Goetíhe bű­vészinasa járt. (Kiss Ferenc (msz): így le van írva?) aki felidézte a szellemet, de szabadulni nem tudott tőle. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én tehát kijelen­tem, mi tudjuk, hogy a, dolgozók helyzete rend­kívül nehéz, rendkívül súlyos, de mi emlék­szünk arra az időre is, amikor^ Sulyok kép­viselő urat egy igen kis 'lehetőség választotta

Next

/
Thumbnails
Contents