Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

855 A-nemzetgyűlés 111. ülése 1947 fogyatékosságait muegrué^ztiík, először is azt lát­juk, ihiOgy amíg- a dolgozóknál, a technikusok­nál igen, nagy áldozatkészséget, munkakedvet, lendületet tapasztalunk, addig éppen a nagy­tőkés köreink magatartása igen gyakran en­nek éppen az ellenkezőjét ,mutatja. Vannak néha dicséretes kivételek, sajnos azonban ezek kisebbségben maradnak. A nagytőke általában tartózkodóan viselkedik és tele van kételyek­kel a jövőt illetően, nem bízik az újjáépítés­ben, amikor pedig ma már Magyarország új­jáépítését Európa szerte, ,sőt vílálgszieírte be­csülik. s S A legjellemzőbb példa erre az, hogy múlt év februárjában, amikor a szénkrizis legna­gyobb volt az egész országban \ä® a. széncsatát megindítottuk a kommuinistapárt javaslatára, Nógrádi államtitkár úr bébi vatta a MÁK egyik igazgatóját és megkérdezte, hogyan le­het Tatabányán 300 vagonból 400 vagon széntermelést csinálta!? Erre a válasz az volt hogy a mai műszaki* st'b., stb. feltételek mel­lett eí, leihetetlen. Erre a bányászokkal megtár­gyalva a dolgot, elértük, hogy már egy. hónap alatt nemi 400, hanem 450—500 vaigónos termelés volt ós ia\zóta ! már 600—700, sőt 720 vagonnál 1 tar­tanak. Ez tehát megint válasz, arra, hogy a mun­kásság és _ a -műszaki értelmiség ma is meg tudja ál Imi a helyét a termelésben. Mindenesetre-legfontosabb az, hogy a fő­város-' áramellátása egyetlen percre sem esett ki két esztendő alatt, és úgy-aíhogy sikerűit biztosítani szénben az ipar legveszélyesebb ke­resztmetszetét. (Egy hang a kisgazdapárt ol­daláról: Csak a fővárosban! — Felkiáltások a ' kommunistapárt soraiban: Az egész ország­ban!) Több helyen a nem megfelelő vezetés miatt komoly bajok vannak a termelésben Egy vegyi üzemnél előfordult, hogy ott, ahol például 90.000 kilogramm anilint lehetett volna gyár­tani három hónap alatt, 2000 kilogrammot gyártottak. Érdekes, hogy ezt a problémát nem hozzák fel, holott ez is jól 3 millió forint, vesz­teségébe került az országnak. Mindenesetre a gyár vezetésében nem a demokrácia alatt fel­nőtt értelmiségiek, vagy munkások vannak, hanem régi, nyugatos haditechnikai alezrede­sek, és úgylátszik, ezek kérdéseit kevésbbé hoz­zák napirendire ;a túloldalon. Termelésünknek hibája az, hogy általá­ban eilég drága, a kellő racionalizálások még nem bonyolódtak le és legtöbbször a munkás­ságnak magának kell megkezdenie a racionali­zálást. Probléma az is, hogy még megvan a munkanélküliség, amin feltétlenül segíteni kell. Hogy az iparban nem értünk el több eredményt, ez persze nemcsak a munkásság frontján múlott, hanem az Anyag- éis Árihiva­tait dis komoly felelősség terheli. Ha a szén­bányászat annyira volna bürokratizálva, mint az Ár- és Anyághiva.tal, akkor egészen rosszul állna a szánteTnielés Az Ár- /és AnyaghJilvatal agyon van bürokratizálva, egyetleni ügydarab eliintézése, az anyajg- kiuta­lása igen hosszú időt vesz igénybe és a tiszt­viselők légiójának kezén megy kereteztük A múltban az ár- «és anyaghivatali árakat nem maga a hivatal, hanem legtöbbször a GyOSz döntötte el. Feltétlenül szükséges az, hogy ezen a 'helyzeten változtassunk és az ármegál­lapításba úgy a szakszervezet, mint az üzemi évi március hó 18-án, kedden. 856 • f bizottságok képviselői felelősségteljesen vo : uassauak be. Hasonlóképpen elmaradt a ki<s­ipar és a kisemberek anyagellátása, amely igen vontatottan,. vagy pedig sehogyan sem történt. A papíriparban állandó offenzíva folyik az árak emeléséért. A cellulózé világpiaci ára tényleg emelkedett. Az Ár* és Anyaighivatal kalkulációi szerint ezért 40%-os papíráremelés szükséges. A Gazdasági Főtanács és az ipar­ügyi mini'sztérium vizsgalata állapján kide­rült,' hogy maximálisan 25% kell, kellő racio­nalizálás után laszonban még ez is csökkent­hető. Alapvető hiba az Ár* és Anyaghivataluál az, hogy az értékálló forint ellenére ínég min­dig a békebeli átrak szorzószámaival kalkulál­nak. Ez .a számítási mód árdrágításhoz vezet, minthogy az, 1938-as áraikban sok olyan nyúlt' és rejtett ihászon volt felszámítva!, aimd a mai viszonyok között teljesen indokolatlan. Például a nyersolaj és a petróleum árát négyszeres szorzószám alapján, 1946 au-, gusztusaiban 400 forintban állapították meg- Ez 3.3-es szorzószám melletti le­ment 342 forintra, majd export és egyéb okok­ból ez tovább csökkent 220—270 forintra. Vé­gül pedig a Gazdasági Főtanács és a MAOïtT tárgyalásai alapján december 31-től 170 forint lett a nyersolaj ára. Tudjuk azt, hogy most tavasz előtt milyen döntő fontosságú az, hogy a nyersolajkérdés meg legyen oldva. A. kérdés árrésze már megoldódott, mert lehetséges volt 440 forintról 170 forintra vinnlii le a nyersolaj árát, ugyanakkor azonban az elosztás kérdése még nincs megszervezve, ami pedig a tavaszi munkálatok miatt már erősen sürgői.. Bárhova megyünk vidéken, mindenütt szóváteszik, hogy ebben a'kérdésben még nincsen intézkedés. A szorzószámok rendszerét tehát az Ár- és Anyaghivatalban feltétlenül be kell szüntetni és helyette a stabil és tényleges forintkalkulá­eiót kell bevezetni. Ezt- a munkát különben már a múlt év végéig kellett volna befejeznie az Ár- és Anyaghivaifcalnak és ha jól tudóin, most mégis májusig kértek újabb haladékot. Általában több rendszert kell vinni az anyagelosztásba, az anyagkiut'alás ; reális sür­gősségi sorrendben és ne a protekció, sőt néha a korrupció sorrendjében történjék meg. Álta­lában kevesebb hivatal és több cipőtalp kellene az országnak­Az Ár- és Anyaghivatal építési es-statiszti­kai osztályára elnyúltak az összeesküvés szálai. Iparpolitikánk kérdéseit tárgyalva, lénye­ges változás történt országunkban azzal, hogy visszakaptuk gazdasági függetlenségünket, hogy munkásságunk megszabadult a tőkések korlátlan uralma alól és a szakszervezeten, az üzemi bizottságokon keresztül komoly súllyal vehet részt az ipar helyreállításában és az ipar fejlesztésé bem. Lényegesen új tényező az államosítás,' új tényező a gazdasági irányítás demokratizálása. Igen fontos tényező a németi ipari verseny tel­jes kiesése, főként a vegyi ipar és az elektro­mos ipar szempontjából; új tényező lesz a kü­szöbön álló hároméves nemzétgaz'dlaságií terv } amely által adottságaink mellett a legracioná­lisabban lehet nemzetgazdaságunkat talprállí­tani és a dolgozók életszínvonalát emelni. Uj : tényező az is, hogy a körülöttünk lévő szom­széd államok teljesen hasonló irányban fejlőd-

Next

/
Thumbnails
Contents